Rózsa Iván: Tartományok A pozitívan negatív tartomány… Jobb, mint a negatívan pozitív tartomány! Kit még érdekel ez az iromány: Rájön, ez nem blöff, mit egy bolond papírra hány. Bármit is szórnak rá, mind merő koholmány: De inkább csak tojnak rá, ez a színtiszta hozomány. Rajtam most póló feszül, s nem dolmány: Sem Bocskai, bár tetszik […]

Hajnalban a vén kakukk ébreszt fel, a korán kelő, vadgalamb a búgó hangjával, párját csalogatja elő. Eresz alatti fészekben fecskecsalád csivitel, a verebek is ébredeznek,ők gyorsan össze is vesznek. A gólya megéhezett már, a tó partján békára les, sikló kúszik a fára,fészekben tojásokat keresve. Vakondtúrások hada, ő a munkáját rég elvégezte, földikutya már csak szántásával […]

Ásítozva jön az este, beterít a fekete leple. A hold is ébredezik, felhők mögül kacsint. Szemed lecsukódik, álmokkal bajlódik. Az éjszaka takarója, puhán ölel karjaiban. Elringat bölcsőjében, elaltat csillagfényben. Angyali álmokat ígér, mindenkinek jó éjt!

Lobogó, izzó tűznek szikrája pattan, felfelé törve kialszik, visszazuhan. Parázsló, izzó tűznek lángja halványul, a szél fújta levegőt kapja táplálékul. Tűzfészekben elalvó erőtlen parázs, fekete hamuja közt tűnő tűzvarázs. Porszemei a széllel felrepülnek, szóródva egyszer még földet érnek.

  Iskolás lettem, elsőosztályos büszkén vittem hátitáskámat. Az első nap után már éreztem, az egészet nem így gondoltam. – Mi bánt annyira gyermekem? szólt csendesen nagyapó. – Meggondoltam magam, nem leszek én iskolába járó! – Ugyan-ugyan ilyet nem tehetsz, tudást ott kaptok! – Úgy adtatok iskolába, hogy írni és olvasni sem tudok! – Ott tanítják […]

Elbújok a lelkem lombja közé, ágai eltakarják érzésem rejtekét. Szívem nyugalmát megtalálom, sötétben a lámpást meggyújtom. Meggyógyul sok emlékem, szépen reagálnak sejtjeim. Memóriámból törlöm a rossz fájlt. a valóságot tisztán látom már. Fehérre mosom a gondolataim. a béke szigetét megtalálom.

Pók Apóka benevezett egy versenyre, a legnagyobb pókhálót  szövő lesz a nyertese. Álmában is hálómintát rajzolgat, amit másnap hálójára ráfonhat. Már éjjel-nappal csak dolgozik, napok óta már nem is alszik. A pókcsalád csak neki szúrkol, Apóka már néha-néha horkol. Végre elkészült a nagy háló, a zsűri pók szemeivel csak bámúl. Olyan nagy lett a rekord […]

Víznek lámpásai ülnek hullámkörök fodrain, játszadoznak a nap sugarainak szárnyain. Mintha gyöngysor ülne minden hullámkörön, felékszerezett tónak vizén úszó gyöngyözön. Fénylő kicsi csillagok világítanak a tóban, szél dobálva szórja szét de fénye kiolthatatlan. Partra vetett lámpások soha nem koppannak, halvány csillogásukban maradnak láthatatlannak.

Mert az én hűségem nem köt engem gúzsba, ő választott engem,  s lett lelkem lakója, rendelt utamon kitartott mellettem, ha megpróbált sorsom, erejét éreztem. Súlytalan a terhe az én hűségemnek, hálás vagyok érte Gondviselőmnek.