Mondd, miért nevet a Hold cinkosan ha látod nyári estén sápadt fényét háttéren, mint festett vásznon , pontban a sok fényes csillag apró gyöngyszemét Most tücsökhang töri meg a csended a távolban néhány kutya csahol felettem néha egy denevér repked rovarra vadászik, itt él valahol. Oly aprócska ez a földi élet ezer csodát rejt a […]
Látod, csak villanásnyi az élet ma még örömmel szövöd terveid. De egy aprónak tűnő “baki” a porhüvelyed feladja, neki ennyi időt szánt csak az élet. A remény mi benned él, arra késztet ne vedd komolyan az egészet csak bízva, a mának, holnapnak élj. Ha eljön a testnek a végtelen éj az útra bizalommal lép a […]
“Amikor születtem” vad vihar tombolt az őszi tájon s hosszan vajúdott velem anyám éreztem, nincs helyem e világon hosszú időt nem jósolt a bábám hisz gyenge voltam, igazából gyenge beleállni az élet végtelenbe. Amikor férfi lettem: vad dolgokat produkált az élet változott a világ, nőtt a küzdelem szabadságot ígértek s jólétet rózsaszínben játszott a végtelen. […]
(Ballada a „Békalencsés-tóról”) 698. Békalencse ellepi a tó vizét, Jancsi végre elnyerte a lány szívét. Kicsi kacsa békalencsét eszeget, gazdag leány a legénnyel szemezget. Békalencse virágzása oly rövid, bálból lányka Jancsijával megszökik. Békalencse, tudjuk, kozmopolita, lány szökését követi nagy galiba: Anyja-apja felveri a fél falut, fiatalok tudják, hogy nincs visszaút. Kéz a kézben futnak lencsés […]
Kortárs Verstár Pro – 2017. augusztus Az előadó: Stohl András Jászai Mari-díjas színművész, szinkronhang, televíziós műsorvezető Pályázati végeredmény: (A művek címére kattintva az alkotás elolvasható és meghallgatható Stohl András előadásában.) Juhász Anikó: Az állomás és a fehér ruhát is látó Budapest Ökördi Péter: Festett érem Virág Barna: Mérleg hava További sikeresen szerepelt alkotások: B. Mester […]
Edit Szabó : Lélekben él Nehezen szabadul fel a lélek, még visszatér belé az élet, eltemetve szívben mélyen, megőrizve híven léted, előttem van mindörökre, időd nem volt köszönömre, elvitted a szerelmedet, itt hagytad az életünket, szőkén göndörödő hajad simogatni már nem szabad, vidám arcod mosolygása nincs már aki megláthatja, két karod sem ölel soha, rég […]
Az éjszakákat magamtól ellopom közben magányomban ébren álmodom szűnni nem akaró kényszerképzetem ő is szeret még, vagy csak én szeretem. A kétely lassan mint takaró befed egy gondolat, mi megakad benned csak körülötte örvénylik szüntelen sikoltva ágál a józan értelem. sóhajt a párna, gyűrött az ágynemű lelked háborúja nem is egyszerű. Szakad a húr már […]
Edit Szabó : Tanyasi élet Gondos lehet ez a gazda vagy talán a gazdasszonya, ragyog házuk át a tájon, magos fáknak árnyékában. Hófehér a tanya háza, felmagaslik a világba, fáknak árnya őrzi hűsét, látni távolról szépségét. Tágas határ körülötte, átragyog a Nap fölötte, sárga szírmú napraforgó, lágyan simul, odaadók. Fordul fejük a Nap felé, mozdul […]
Rózsa Iván: Hajrá, magyarok! Mikor nézed őket: elfelejted; mi, mennyibe került… Mikor nézed őket: irigység benned fel sem merül… Mikor nézed őket: magyarként dobog velük a szíved… Mikor nézed őket: büszke vagy rájuk, és ezt el is hiszed… Budakalász, 2017. július 24.
Hol voltam, hol vagyok szavak és néha szótagok csepegnek a tollból szüntelen hogy olvasod-e, érdektelen. Hisz lehettem volna más is nem egy elfojtott katarzis mit elrejt már a feledés pora s nem szól hangosan az alleluja. Csak a csend az mi átölel a fény is később, ha megfelel a mértékkel hangzó sóhajom miközben halkan mormolom: […]
