Csönd van Most a csönd van. Azt kivéve csak, hogy ír a  tollam, serceg ez papíron. Most a csönd dermeszt, zavar, éget, éltet, közbeszól, fáj, sír, sajog érthetetlen Ném-a csöngő és telefon se szól és hallgat a sír is. Most a csönd mint egy pici bús bogárszörny közbeszól, sugdos, duruzsol, rikoltodz. olykor elhallgat, de erős […]

Az ágy Nos lám, az ágy nagy, jó, puha és barát. Rá hogyha lépnek fájva ropog-recseg. És hívogat és hívogat. Jajjj… Légyen ez ágyközösünk.Tiéd is. Mostan befekszem, benne szeretkezés- aztán elalvás, így nem akarni, nem hallgatni, nem érezni és nem tudni, nem is cselekedni semkit. Mostan befekszem, benne szeretkezés- aztán elalvás, meglehet álmodás. Azt álmodni […]

A haladó Menni szeretne. Erre a kedve. Nemde miért ne? Menni be házba és ki a kertbe. Déli irányba. S persze nyugatra. És le a mélybe. Pont a pokolba? Vagy fel a mennybe? Mindenüvé el! És sose végell! Annyira ez kell! S annyira szépel! Csábja a tenger, csábja a Prága. Lép is a hegyre, ámde […]

Olvasdj, folytasdj!j Én vanjok és te vanjsz, ő is vanj, mi vanjunk, ti vanjtok, ők vanjnak. Vanj-például asztalj és ne asztalj. És hasonlóképp egérj és aztán váross és jóltesszükj éss aj többij. Ámde legfőképpen megj, örökj, felj. Léts, neléts. (Neléts is-hisz vanj ő is) Akarats, bánj, késsz, továbbj. Igenj, ezz. Soóhaj, úgyj, akárcsakj énj, nemj […]

Művészek Művészvilág! De szép csodás dolog! Művész átvesz minket halál utánra. Hosszú hajú, hosszú körmű, boldog arc-és lélekment deli aggastyánka. Csontunkból épít, csontunkból szobrog. Vérnyálammal fest a bőrömvásznára, bordáidon gitátz, koponykád: dob. Csontunkbóltollból jő regényírása. (Vérnyálados nagy körme! Vagy sajátja?) A sok csonttornya közt a semmi-ködben… örülni kell, hogy itt ilyen művész… (Mi is mind […]

Haldokló diktátor végszava “Íme hát…megérem …századik…ezredik…évemet… azt hittem…Jónépem…éltemben…eltemet… Mind akik…ismernek…szeretnek …engemet… mindnyájan…most emitt…énnálam..legyenek… Ismerjük…nemdebár…nagyon a…Jóhitet… Benne itt …leírva…minden Jó…mindenek… Benne itt..leírva…Legjobbnak…miléte… csodás,hogy…mily sokat…csináltam …Én-érte!… A JÓhit…világ-os…igazi…egyetlen!… Jókozmosz…Jóember…Jószó…és Jóigen!… vele látok, vele hálok, vele halok, tőle akarokk! mivelhogy …LegJobbik …Jóhívő…én vagyok… (jajajaj…adjatok…innom egy… csepp vizet!… oltsa el…gyorsan e…nagy lázat…Rettenet!…) Jóhittel…Jóhitért…fogtam Jó…hatalmat… Mert legyen…amit a …LegJobbak…akarnak… Jóagyam…Jószívem….Jóllakja…Jófalat… […]

Nem kell túlélni az Urat Mert nem kell túlélni az Urat. Azt mondják. Semmiképp! ameddig még arat. Kenyeret, rádiót, ágyúkat. Nem szabad túlélni az Urat. És aki ezt teszi, hol talál majd újat. (De olyat, ki éppígy jól mutat) Ő pedig túléli az Urat. És eztán magának receptre felirat zsemléket, könyveket és vizet. Mindnyájan megöltük […]

Az első ember eltöpreng “Az utolsó ember-ki? akit senki nem szeret? akit senki nem temet? mint ahogyan engemet? Az utolsó ember ő, szőkehajú kisleány, aki éppen néz fel rám. Vagy inkább nem? (De nem ám!) Az utolsó ember jó. De sokkalta jobb mint én Soksokkalta mint hinném. Nem lehet, hogy tévedném. Tud járni és tud […]

A falra “Moszkvai, berlini, pekingi, prágai vagyok. Én minden ajtót meg ablakot megnyitva hagyok. Énrajtam mész/jössz ki és majdan mész/jössz be bizton. Minden(ki) átmászik ugrik és elkerül. Bizony. Kígyózom nyugattól maholnap reggeltől délig. Kígyózom kelettől túlnan a tengeren- meddig?… Forgadok,forgadok oda is, vissza is végig. Elnyúlok, elnyújtok csillagnyi sötétlő térig. Anyagom földvízfa, nemmásmint föld, víz, […]

“Ikerversek” Formásan Háromszög a csúcsára kitűzi. Mint nyársra vagy- mint kardra, s a többi. És hát bizony ez fájni tud. És mily nagyon. És kör?Be-leszűkül, szorosant. Belefúl, mert levegőt nem kap. Négyzet lecsapódik. Kettészeli és vége van. És kocka? arányos, gyönyörű test. Ez ugyan mit tehet? azt. Ráomol. A kocka maradványai- oly súlyosak és oly […]