KICSAPONGÁS     Settenkedett az éj nesztelen léptekkel. Megleste, meglátta, már nyújtózik, álmos, forró napnak végén, elpilled a város; csillagos paplanját reá terítette.   Utcákon szél úrfi zabolátlan pejként, széltében-hosszában nyargalászni kezdett, végigszáguldozott, út porát felverte; hulló falevelet keringőre felkért.   Huncut mosolyával felhő mögül a Hold kikandikált, majd másik felhőt keresett, magára rántotta, be […]

VADLIBÁK (emlékek nyomában)   Kavicsok görögnek, szívemben a fájdalom. Hangodat szél vitte, fülelek, de nem hallom. Hiába jön a tél, és utána kikelet, Immár boldog soha többé nem leszek veled. Nézem szomorún az őszi felleget.   Magamban maradtam, de kit érdekel ez már? Kavicsot rugdosom, falevél hajamra száll. Vadludak csapata magasban “Vé” alakban; Nagy szárnycsapásokkal. […]

ARS POETICA   Hit, remény, szeretet! Vezérlik éltemet. Úrhoz hitem vezet, Meghajtom fejemet.   Reménnyel szívemben Írom meg versemet. Tollamat vezesse Ember szeretete.   Lelkem felvértezem: Rosszban legnehezebb Megtalálni szépet. Vallom, ez művészet!   Budapest, 2016. április 29. Moravetz Edith

Rózsa Iván: „Elefántcsonttorony”, avagy a maffia összezár Inkább legyen valaki tökös bankrabló, Mintsem gyáva szar, álszent kultúra-romboló! Bár maffiózó mindkettő, én inkább hajlok rá… Sorsotok a temető, „köpök a sírotokra”, földet rá! De egyszer az igaz művészet magának utat tör, És ki eddig csak havert ölelgetett, immár követ tör… Söpörjünk ki titeket a művészet szentélyéből! […]

Rózsa Iván: A régi-új sajtóról (Arany János: „A hazáról” című verse alapján) Az átkosban merész voltam, Most sem tartom a pofámat. Marha…, más szekerét toltam: Főnökként látok kofákat. Most!… Mikor „szabad” a sajtó: Szid is mindenki mindenkit; Nénikék szája ólajtó: Ők már nem veszthetnek semmit… S ma is segget nyalnak senkik… Budakalász, 2017. augusztus 21.

Rózsa Iván: A költő, ha nem azt írja… (Arany János: A madár, ha nem dalolhat… című verse kapcsán) A költő, ha nem azt írja, Ami éppen benne van: Maradjon asztalán tolla, Érintetlen, magában. Nincs most állami cenzúra: Ott a cenzor agyában… Budakalász, 2017. augusztus 21.

Rózsa Iván: A magyar foglárok (Arany János: A walesi bárdok című balladája nyomán) Viktor „király”, „magyar király” Lépked fakón, bambán: Körötte csend, csak pár foglár; S kattan a zár celláján. Nincs már földje, se birtoka; A Parlament elnöke sem kövér. Ki a széthúzás másik fő oka: Börtönben csücsül ő is, „szegény”. S a nép, mely […]

Rózsa Iván: Stadion-avatás (Arany János: Híd-avatás című verse kapcsán) Sóhajt a fiú: „nincs találat, semmi!” Hiába fizette be a hülyék adóját; A szelvényt összetépi, ennek már ennyi; Ez volt az utolsó játék tehát: Nem adja fel többé lottóját… Az állam és más is jól keres; Izzad vért a homloka; „Elvesztem!” – és már nem is […]

Edit Szabó : VÁRAKOZÁSOM Napok jönnek, nem fényesek, fájdalom tölti szíveket, emlékezés életekről, temetőkben pihenőkről. Ám az élet gyorsan halad, vágyak mélyén utat mutat, várakozás, remény éltet, várhatod-e reménységed. Év utolsó hónapjában, kicsi ünnep, nagy sorjában, tél ereje vajh’ mit hozhat, érezheted, kétség rogyaszt. Kétsége, hogy ünnepelhetsz, kétsége, hogy együtt lehetsz kik szívedben fogantattak, kik […]

Barna az anyaföld szene, bolygónk termékenysége. Barna a gondoskodás maga, biztonságod sugalmazza. Barna az egyszerűség, nyugalom, az elégedett hatalom. Barna boldogságot mutat, mint csokoládé megnyugtat. Barna: dió, gomba, mazsola, egészségre hasznos lakoma. Barna-medve bumfordi bája mesevilág kedves figurája. Barna a hitvilág alázata, ferencesek szimbóluma. Barna tigrisszem gyémánt, haragtól védelmező kristály. Barna szem, ha lélek tükre, […]