Posted by
Posted in

Kötéltánc

  Kötéltánc Bezárt cirkusz mögött, a rejtett utakon, lopózva oson be, egy törött ablakon. Az üres manézsban csak szálló por lebeg, a produkció hangja, még fülébe cseng. Szakadt már a díszlet, rég meggyötört kolonc, a műsornak itt vége , árva a porond. Közelít az este, mikor leszáll az éj, az ablakon át, beragyog a csillagfény. […]

Posted by
Posted in

Emlékvihar

  EMLÉKVIHAR Opálfátyolos fénnyel ha átölel az éjjel, mikor titkokat tudván hempereg a hold lustán. Hamu alatt szunnyadó parázsból már lángoló vágyak születnek újra. Átjutsz ismét a múltba. Illatok, érintések, sodornak, visszatérnek. Vadul dobban a szív, távoli bús dallam hív. Emlékszel még a táncra, egy kedves szóra várva, a pillanatra, mikor fények gyúltak a hídon? […]

Posted by
Posted in

Nyári Zápor

  Nyári Zápor Egyedül nézem szobám négy falát, emléked őrzöm, lényed köddé vált. Kínlódva próbálom magamnak bizonygatni, Aki menni akar, nem kell marasztalni. Kinyitom ablakom, magányos alkonyon. Meleg szél vigasztal, akkor is fáj nagyon. Váratlanul megérint valami más. hűs simogatásként érkezik a változás. Kopogva indul a cseppek hada, majd zuhogva fénylik az eső fala. Nyári […]

Posted by
Posted in

Szinező

  Szinező Paletta a lélek mélyén, őrzöd azt a titkok végén. Fekete fehér az élet, elfogadod, ez a végzet. Mégis, álmodsz néha róla, mi lenne, ha másról szólna. Arany reggel, hogyha felkel, az égre írja, most menj el! Hová mennék, kérded félőn. A válasz már ott a kéklőn ragyogó, felhőtlen égen. Már nem gondolod, hogy […]

Posted by
Posted in

A tavasz hírnöke

Edit Szabó : A tavasz hírnöke . Kicsi zöld levelek bimbókat rejtenek, szirmok kibomlanak, fehéren nyílanak, a februári nap már tavaszt hívogat. Messze a tél vége, de reménye éltet, tavaszi kikelet, hóvirág integet örömet ad neked. A tavasz hírnöke kikacsint elsőnek, várja Nap sugarát, hozza fény hatalmát a hosszú tél után. Követik ibolyák, tavaszi illatár […]

Posted by
Posted in

Csak a miénk

Miénk a fény, a lüktető létezés, az ösztönös küldetés.   Miénk a tisztaság, bűntelen igazság, szűzi ékesség.   Miénk a hang, halkan suttogó törékeny szavak.   Miénk a tűz belülről sütő, lélekmelegítő.   Miénk az íz, a csók krémje, a test nektárja.   Miénk az illat, érzékből eredő szabad levegő.     Miénk az érintés […]

Posted by
Posted in

Édes Manci!

Gyere már várlak, édes Manci, Nem leszünk mi itt, in flagranti… Vágyam mindent legyőz, Szerepel, mint dizőz. Jó lenne, hangodat hallani. Hajónk, még lágyan ringatózik, Kezem néha kissé megcsúszik. Nehéz uralkodnom, Szeretős vágyamon. Vágyam fékezném, de felcsúszik. Megyek úton… várom lényedet, Lesz érzelmem kielégített. Szívem érted dobog, Szívem, ezért kopog. Remélem, nem hozod fékedet… Vecsés, […]

Posted by
Posted in

Rege a gondolatról

Rege a gondolatról A messzeségbe száll a gondolat ma, bolyong a széllel ősi tájakon, hatalmas ormokon barangol újra, repül tovább az óceánokon. Ma nem rak elé átkozott sorompót semmilyen körmönfont, okos szabály, ma végre mondhat bárki bármilyen szót, és kiálthatja azt amit muszáj. Ma nincs alantas kényszer éljenezni a vár fokán a meztelen királyt, ma […]

Posted by
Posted in

Valentin napon

Edit Szabó : Valentin napon .. Vérvörös ruhában pompázó lány messzire tekint a hajó korlátján, ünnepi öltözék testére simul, lassan a napfénye is bealkonyul. . Kék tenger vizében narancsos fény, szerelmes üzenet messziről regél, felhőknek fodra lenéz a hajóra, eltűnnek gyorsan egy távoli pontra. .. Hajó padlójára hullott arany, vajon a párja honnan hozatta vagy […]

Posted by
Posted in

szemed tükrében

Szemed tükrében látva lelkedet, Mintha látnám benne életedet, Patakban úszó könnyeidet. Örömtől vagy a bánattól van? Rejtélyes a szemnek tükre, Álcázatlan benne a tüske. Ez csalta elő a könnyeket. Nem rejtheted el őket soha, Mert átlátok a tükrön, Tudom mi az mi ott van benned, Parányian szikrázó szemed, Szálka tartja fogságban, Szemedbe ereszkedik, Bele veti […]