– Séta Istennel – (Egy szürkületről) Az utolsó napsugarak futnak versenyt a száraz levelekért, Csak vállamon lassítanak; így sétálunk az avaron: Te meg én. Látom az őszt, a színeit; Te meséltél nekem sárgát és ébent… Hív még az élet! s képeid, ha fakultak is, bennem egyre élnek. Én nem akartam ennyi őszt, ennyi kiégett, elhullott […]

– Hit – Ember voltam, fa lettem. Az ég is kinyílt felettem. A keresztet már ágak tartják helyettem. Ahol csendben megtörtem, új hajtást ott növesztettem: általa is éltem – újra megszülettem. Keresztem már nem viszem. Körbefonom, átölelem, és idővel – lassan – az égig emelem. Ott, tudom, majd átveszed. Koronámból két szent kezed kibogozza – […]

– Ajtót nyitok – Ha ajtót nyitok, ne mondd meg, ki vagy. Ne legyél az, kinek tartod magad. Ne legyél anyám, apám, rokonom, se társam, se félszeg jóakaróm. Se haragosom, se bús szeretőm, se adósom, se régi ismerőm. És ha kézen fogva bevezetlek, dolgom, hogy élő tükröd legyek, eldobom – kinn a küszöbön hagyom. Ne […]

  Farkas Ilona Bak hava Rázkódik a Baknak hófehér szakálla, zúzmarát hord hideg tetőre, tornácra, sűrű hó ficánkol, komor az ég alja, haragos a mennybolt,  arcát köd takarja; vastag jégcsapoktól reszket a kopasz ág, tél-fagyban didereg a sivár, csupasz táj! Rideg tél a lelket tömlöcébe veti, halk hangú a szépség, tompulnak érzeti; én-bálvány sajkája egyhangúan […]

Rózsa Iván: Komor korok… A végén még visszasírjuk a marhákat… Jöttek helyettük ezek a vadbarmok… Mi, fiúk szidtuk az apákat… De a mi korosztályunk sem jobb… Budakalász, 2018. február 15.

Rózsa Iván: Idős idő Bottal jár ember És idő, az elmenő: Ki, hová csoszog? 2018. február 15.

Rózsa Iván: Poseidon nyomában Poseidon Isten Nyomában hullámverés: Tetemrehívás… (King Crimson: In the Wake of Poseidon) 2018. február 15.

Rózsa Iván: Daltalan pacsirta Pacsirta nyelvek Aszpikban – egyik tiéd: Most tálalják fel! (King Crimson: Larks’ Tongues in Aspic) 2018. február 15.

Rózsa Iván: Karmazsin-fekete Csillag nélküli Éj – fekete Biblia: Csodás muzsika… (King Cimson: Starless and Bible Black) 2018. február 15.

  Én még hiszek a költőnek, Verseiben megírt érzésének, Ha a csapongó gondolat ereje, Betalál a szívek belsejébe. Ha a vers szépsége megkapó, A sorok közt is olvasható. Lélekből kitörő vágyakozás, Melybe beleszőtte a csodát. Versében önmagát adva, Hamis szót nem használva. Nem száll el a gondolat, Örökre az övé marad. Ha költő kifogy a […]