Forog a szélben a szélmalom. Lesz itt áram, csak nyugalom! Amíg a szél ide-oda mozog, Ellátja árammal a házatok. Van itt persze egy új keletű, a Pakson lévő atomerőmű. Itt rábírják az atomot, hogy termeljen sok áramot. De bezzeg nem is ő a menő! A turbina az igazi áramtermelő. Nagy gőzzel forgatja meg azt, amit […]

Szeretem az erdőt, annak minden fáját, az elvonuló felhőket, a repülő madarak báját.   Szeretem a hangokat, a benne lüktető ütemet, a nyíló virágokat, a szálldogáló méheket.   Szeretem a víz folyását, hullámát, éltető erejét, a heves szél befolyását, a madarak seregét.   Szeretem a susogó fákat, a kopár, magányos tájat, a virágok különös illatát, […]

Házon belül mindenütt lepotyog a vakolat. Befestettem falfehérre, most olyan, mint a patyolat.   Nem éppen egy álomotthon ahol jelenleg lakok, nagy rés  van a nyílászárókon: nem energiatakarékosok.   Felraktam a csempét, de hullott mint a jégeső. A ragasztó nem  minőségi, ezért minden széteső.   Elolvastam az internetben, amit a MAPEI hirdetett. Irtam verset, és […]

Meredek az út, robog a vasút. Kaptat felfele, nehézkes a füttye.   A Szinva-völgyben, a természet zölddel. A papírgyár mellett, az erdő titkot rejt.   Hidak jönnek, szikla szorosok, az utasok csak ülnek, senki sem mozog.   Jön a Hámori-tó, majd az Őskohó. Ez a Garadna-völgy: van itt fenyves is, és tölgy.   Mindenki szívesen […]

Patakok csobognak, madarak fütyülnek, az ágakon ülnek, ott üdülnek.   Kinyílt a sárga ibolya, rászálltak a méhek, szorgalmasak nagyon, termelik a mézet.   Madarak ezreinek otthona a Bükk-vidék. Egy szemet ragyogtató, csodálatos hegyvidék.   Barlangok tucatjait denevérek lepik el, ahol néha arra járó turista is lepihen.   Ezen a vidéken a parlagi sas szálldos. A […]

Kedves Tölgyem! Én egy Bükk vagyok. Azok voltak őseim, és az is maradok.   Bükk apámnak vagyok én a sarja. Látja a gyökeremet? Azon állok rajta.   Magára dőltem. Nem ittam sokat, a sok eső meglazította a talajomat.   Önbe estem, kívánja a testem. Ha nemet mond, bútor leszek Pesten.   Az sem zavar, Ha […]

Egykedvűen járom ezt az ősi táncot parafrázist őröl közben a gondolat vetnék én az érzelmekre vámot miközben elmém vasalja ráncaimat. Mint lobogó lángú akácfa dala tér vissza az emlék apró szegletébe agyamnak,közben mágikus zaja jut el hozzám, mint csillagok zenéje… Töretlen akarat, de elfogyó erő s a hit magamban visz csak tovább nem adhatod fel, […]

A lepel lassan hullik le a földre, Mit takar, most felszínre kerül. Így éled az életed, elrejtve, Néha feltörő könnyeid, de legbelül, Ha sírás fojtogat, zokog a lelked, Kifelé, arcodra torz mosoly kerül, Csak az látja, mi zajlik benned, Ki együtt él veled kívül és belül! A választás sokszor nem a tiéd, Hisz akaratod ellen […]

Csend van a mélyben Csend van a légben, Csend van a földön Alszik a táj! Aludnék én is Feszengek mégis Meleg az idő Tombol a nyár! Nyitva az ablak Sarkig kitárva De enyhülést nem hoz Az éjszaka. Hirtelen egy emlék Villan agyamba Az első közös Nyári éjszaka! Meleg volt a nyár Gyönyörű a tenger A […]

Edit Szabó : Remény útja Keskeny sarló Hold fénye, csillagokra ránézett, végtelennek közepén álomhajó útra kél, kis sziget a tengeren, elfér épp a lélekben, virágszirmok ölelik, merengésben elveszik, lélekszépség született, messzesége végtelen, útnak indul célhoz ér, fekete éj mit ígér, boldogság vagy feledés, hosszú még az éjszaka, a csillagok ragyognak. Bőcs,2017.06.17.