Hétköznapi pszichológia… Az élet ködében a szemafort sem látni, Az életvonat zakatol, a köd színorgia. Állomás vagy ütköző? Ezt ki kell várni! És Sínpár is lehet törött, mert már ócska… Elveszett sorsban a múlt! Kár felfújni… Vecsés, 2017. június 5. – Kustra Ferenc József
Hétköznapi pszichológia… Az élet ködében a szemafort sem látni, Az életvonat zakatol, a köd színorgia. Állomás vagy ütköző? Ezt ki kell várni! És Sínpár is lehet törött, mert már ócska… Elveszett sorsban a múlt! Kár felfújni… Vecsés, 2017. június 5. – Kustra Ferenc József
Madárdaltól hangos az erdő, Mezei csokor lett a mező, Mégis kizöldül a temető. Nap bekacsint függönyön keresztül, Családban, lakásban öröm zendül, Jó idő jön, tavaszon keresztül. A tél mérge végre már elfolyik, Sáros hólé tetőről lefolyik, Hurrá! Hurrá! Végre tavaszodik. Budapest, 1997. március 2. – Kustra Ferenc József
Ne kíméld tenmagad Uram, adj erőt! Hadd vegyek teli tüdővel, levegőt… Szeretnék már jó mélyeket lélegezni! De jó volna, egy jó életet élni… Adj már erőt, hogy éljem az életem! Mért haragszol, ellened nem vétettem… Vecsés, 2002. június 20. – Kustra Ferenc József
Süt a nap korlátok nélkül, De már nem olyan nagy fényül, Amihez a nyáron hozzászoktunk, Amikor volt nyári hőség, poklunk. Fénysugár áthatol a fák lombjai közt, De már csak hamiskás a mosolya, füröszt Még ugyan langymelegben és süt Ránk, de már nem égünk, nem megsüt. Rozsdásodó levelek közt a napsugár Új színeket ad a lombnak, […]
A varjú együtt repül a többivel az égen És eltűnik a feketék szürke tömegében. Csőre tollas, szárnya pont olyan, mint a többié, De, lelke nagy lehetne de, nem kell, így senkié. A varjú tud repülni, széthasítja az eget, Ha megtehetné… ha lehetne… sajna nem lehet. Van jó nagy, két szárnya, rajta sok toll, töretlenek, De […]
Az élet engem, mint titkos kokottot, folyton kompromittált, Aztán meg, hogy tegyek, ne tegyek, vagy eltűrjek, még asszisztált. Így sokat voltam, oly’ lélektani helyzetben, Hogy kintet a saját sorosomból nem leltem. Élet keményen haladt, csattogott, katona csizma lehet rajta, Testem, meg csak ment utána, behúzott nyakkal, mintha húzná pányva… Bizony, hogy, hogy nem volt jó, […]
Alkonyi bíborfény kápráztat, Lelkem, a bíborfényen vágtat. Szemem szikrázik, majd’ káprázik, Lelkem bíborfényen utazik, Sötétes árnytól nem ódzkodik. Az élet alkonyán, a lanyhult bíborsugarakba révedek Ülök karosszékben, nézem falevelek… ahogy földet érnek. Jő az éj, közeleg, fejét kapucni borítja, éjfekete… Majd megyek, leszek a csillagösvény nagy magyar fenegyereke… Vecsés, 2013. május 29. – Kustra Ferenc […]
Mint egy vízi felügyelő, Balcsinál, figyeltem a tájat, Hallottam, madarak és vadkacsák járják, repülik nádast. A sötétedésben is észleltem, lesz messze tőlem felleg! Ő ugyan, onnan mindent lát, de van még nála is tán’ feljebb! Este, ahogy sötétedik, csend elönt, rám telepszik, mint özön, A vízből is kezd elpárologni, a már félig alvó közöny, Ez […]
Itt a maszkabál ideje, csinos maszkot öltünk, Fölveszem a bohócsipkám és arra lődörgünk… Ez már a farsangi mulatságok ideje, Mindig megjön, ha elmúlt vízkereszt el megye… * Az Élet Szinte csak Nagy rohanás! Most, mulatozás… * Nagy muri lesz és mókázások a bálba, Teleesszük magunkat fánkkal és állva. * Lesz tánc, hejehuja, Megállás nélkül, padló […]
