Posted by
Posted in

A művelt pók

A  művelt  pók Ring két faág közt fonalán a pók, mesét szőtt az imént, olvasni valót. Csillan a sok betű, büszkén tekint szét mind a nyolc szemével, szemléli művét. Elégedett nagyon, bevégeztetett. Most árnyékból lesi a műértő legyet. Nem kell sokat várni, zümmög a csend, izgalmában a pók kínosan feszeng. Első olvasója repül most feléje, […]

Posted by
Posted in

A szűk sikátoron

A szűk sikátoron Egy szűk sikátoron haladsz, feletted éj honol, a csillagok kilátszanak sötét felhők alól, és titkaid már nincsenek, belül nyitott a könyv, kérges kezedre rácsepeg szemedből némi könny. A szűk sikátor messze vitt, kilopta rég hited, belülről semmi sem hevít, becsaptad szívedet, hazudtál önmagadnak is, hogy ez csupán az út, de csak beteg […]

Posted by
Posted in

Függők

Hétköznapi pszichológia… Tetteid alapján olyan vagy, mint kinek állott vízzel van tele A haja alatti rész, így értelem kiszorult, mert más élete… De nincs ez jó, van az ember és emberek közötti különbsége. Az nem elég ám a normál élethez, hogy bőszen nyelegeted kedvenc páleszodat, Életed jobbra fordulása attól nem lesz, ha már elérdesítetted hangodat, […]

Posted by
Posted in

Az idő…

Az időt nem birtokolhatod, de kihasználhatod, Megtartani sem lehet, de jól is fölhasználhatod, Az időt nem birtokolhatod, de kihasználhatod, * Megy, mit elvesztegettél. Azt vissza soha nem kaphatod. Vissza, soha nem! * És megfizethetetlen, Tartalmasan és jól használni! Időd ingyen van! * Arc is, jó test is plötty lesz. Haladó idő könyörtelen. Öregszik a szép… […]

Posted by
Posted in

Völgytölcsérben

Elértük az úti célunkat a kisebb dombok közötti völgytölcsért, Elértük az esti pihenőhelyünket, a völgy körüli dombtöltést. A völgytölcsér torkolatától nem is messze, levertük a sátor cölöpöket, Hogy utána nekiállhassunk a vacsora-alkatrészek, összefőzésének. (3 soros-zárttükrös) A lég, nemcsak állva mozdulatlan, de hallatlanul csendes, Szerintünk érzi a közeledő estet, mi bőn rejtelmes… A lég, nemcsak állva […]

Posted by
Posted in

Totemoszlop

Hétköznapi pszichológia… Az élet folyton a közel-távol múltba merevedik De, nekünk az élő múltunk! Bárhogy is van, vastag totemoszloppá egyenesedik, Míg Lelkünkben tovább él múltunk! Sötét némaság és fénytelen sötétség, deresedik? Vecsés, 2017. június 17. – Kustra Ferenc József

Posted by
Posted in

Vörös fény

Nyári alkonyat… Vörös alkonyat Fénye, hidat fest vízre. Hullámtörések! * Vörös alkonyat Színesíti életet. Jó belenézni. * Vörös alkonyat Bíbor felhőt varázsol. Bíbor bárányok. * Vörös alkonyat Napszemüveget nem kér. Jóleső szemnek. * Vörös alkonyat Dúló szelet átfesti. Szél mérge lanyhul. * Vörös alkonyat Fáradt, indul aludni. Takaró sötét. Vecsés, 2020. szeptember 13. – Kustra […]

Posted by
Posted in

Mécs-világ

A poéta víkendje… Az erdei lakban elvoltam pár napot. Esténként egy mécs-világ nekem imbolygott… Szerettem a kis lángot, többször is mélázva néztem, Közben a falra vetült mozgó-árnyképet figyeltem. Oly’ Akkurátus volt ez a pici mécses láng, Mert a tollam-elővettem, lett írott láng. Vecsés, 2018. október 2. – Kustra Ferenc József

Posted by
Posted in

Kedves Trudi!

Számíthatok még kedves Trudi, Hogy még az enyém akar lenni? Hűhóval elvenném, Folyton kényeztetném… Tenyeremben jó lenne lenni… Számíthatok még kedves Trudi, Hogy a gyászéve le fog telni? Akkor képbe jönnék, És magáért mennék! Görbe? Egyenesbe fordulni… Ha megjönne, érdem… ó Trudi! Onnan, életet csak élvezni… Szeretet érzése, A végtelensége… Imádnám Önt, végzetem Trudi… Vecsés, […]

Posted by
Posted in

Múlt elől, lóhalálában menekvés

Nincsen olyan zár, minek nyitja ne lenne, Nem kell tán’ hozzá, csak fényesített eszme. Lehet, hogy a régit, múltat, nem ildomos túlontúl feszegetni, Mert fellármázódnak a rossz emlékek, és elkezdenek kijönni… Ahogy a múltba… túrunk, elkezd kibogozódni az összevisszaság, Amik aztán rendezetlen sorokban lesznek a támadó visszásság. A múltban már nincs ellenség, csata se, Meg […]