A művelt pók Ring két faág közt fonalán a pók, mesét szőtt az imént, olvasni valót. Csillan a sok betű, büszkén tekint szét mind a nyolc szemével, szemléli művét. Elégedett nagyon, bevégeztetett. Most árnyékból lesi a műértő legyet. Nem kell sokat várni, zümmög a csend, izgalmában a pók kínosan feszeng. Első olvasója repül most feléje, […]
A szűk sikátoron Egy szűk sikátoron haladsz, feletted éj honol, a csillagok kilátszanak sötét felhők alól, és titkaid már nincsenek, belül nyitott a könyv, kérges kezedre rácsepeg szemedből némi könny. A szűk sikátor messze vitt, kilopta rég hited, belülről semmi sem hevít, becsaptad szívedet, hazudtál önmagadnak is, hogy ez csupán az út, de csak beteg […]
Hétköznapi pszichológia… Tetteid alapján olyan vagy, mint kinek állott vízzel van tele A haja alatti rész, így értelem kiszorult, mert más élete… De nincs ez jó, van az ember és emberek közötti különbsége. Az nem elég ám a normál élethez, hogy bőszen nyelegeted kedvenc páleszodat, Életed jobbra fordulása attól nem lesz, ha már elérdesítetted hangodat, […]
Az időt nem birtokolhatod, de kihasználhatod, Megtartani sem lehet, de jól is fölhasználhatod, Az időt nem birtokolhatod, de kihasználhatod, * Megy, mit elvesztegettél. Azt vissza soha nem kaphatod. Vissza, soha nem! * És megfizethetetlen, Tartalmasan és jól használni! Időd ingyen van! * Arc is, jó test is plötty lesz. Haladó idő könyörtelen. Öregszik a szép… […]
Elértük az úti célunkat a kisebb dombok közötti völgytölcsért, Elértük az esti pihenőhelyünket, a völgy körüli dombtöltést. A völgytölcsér torkolatától nem is messze, levertük a sátor cölöpöket, Hogy utána nekiállhassunk a vacsora-alkatrészek, összefőzésének. (3 soros-zárttükrös) A lég, nemcsak állva mozdulatlan, de hallatlanul csendes, Szerintünk érzi a közeledő estet, mi bőn rejtelmes… A lég, nemcsak állva […]
Hétköznapi pszichológia… Az élet folyton a közel-távol múltba merevedik De, nekünk az élő múltunk! Bárhogy is van, vastag totemoszloppá egyenesedik, Míg Lelkünkben tovább él múltunk! Sötét némaság és fénytelen sötétség, deresedik? Vecsés, 2017. június 17. – Kustra Ferenc József
Nyári alkonyat… Vörös alkonyat Fénye, hidat fest vízre. Hullámtörések! * Vörös alkonyat Színesíti életet. Jó belenézni. * Vörös alkonyat Bíbor felhőt varázsol. Bíbor bárányok. * Vörös alkonyat Napszemüveget nem kér. Jóleső szemnek. * Vörös alkonyat Dúló szelet átfesti. Szél mérge lanyhul. * Vörös alkonyat Fáradt, indul aludni. Takaró sötét. Vecsés, 2020. szeptember 13. – Kustra […]
A poéta víkendje… Az erdei lakban elvoltam pár napot. Esténként egy mécs-világ nekem imbolygott… Szerettem a kis lángot, többször is mélázva néztem, Közben a falra vetült mozgó-árnyképet figyeltem. Oly’ Akkurátus volt ez a pici mécses láng, Mert a tollam-elővettem, lett írott láng. Vecsés, 2018. október 2. – Kustra Ferenc József
Számíthatok még kedves Trudi, Hogy még az enyém akar lenni? Hűhóval elvenném, Folyton kényeztetném… Tenyeremben jó lenne lenni… Számíthatok még kedves Trudi, Hogy a gyászéve le fog telni? Akkor képbe jönnék, És magáért mennék! Görbe? Egyenesbe fordulni… Ha megjönne, érdem… ó Trudi! Onnan, életet csak élvezni… Szeretet érzése, A végtelensége… Imádnám Önt, végzetem Trudi… Vecsés, […]
Nincsen olyan zár, minek nyitja ne lenne, Nem kell tán’ hozzá, csak fényesített eszme. Lehet, hogy a régit, múltat, nem ildomos túlontúl feszegetni, Mert fellármázódnak a rossz emlékek, és elkezdenek kijönni… Ahogy a múltba… túrunk, elkezd kibogozódni az összevisszaság, Amik aztán rendezetlen sorokban lesznek a támadó visszásság. A múltban már nincs ellenség, csata se, Meg […]
