Ősz-esti elégia Már tovatéved a nyár, melegét elegyíti esőkkel, bús mosolyát követő széllel a búzamezőn. Itt van az ősz, vele dús levelét eleresztik az ágak, és hazatérnek a darvak feleselve ma fönn. Még idehallik a bő aratásnak az ünnepi tánca, ropnak az ifjak a párjuk derekát ölelőn. Boldogan éjjeli fényre repülnek a gyors bogarak már, […]
Egy lépést tegyél és én ott vagyok, díszruhába öltöztetem a holnapot. Csendben meghúzódok és vagyok, ne zavarjanak meg a belső zajok. Porruhába öltözök, hogyha kell, vagy bábuként ringok egy nádon. Festmény leszek és ruhám pasztell, átbukdácsolok a színlelt csodákon. Hol a húrok megfeszülten szakadnak, a hamis hangok egymásra tapadnak. Ott hagyom el én majd a […]
Edit Szabó : Újszegedi idill . Erdőn-mezőn folyó halad, partját övezik nádszálak, tükröződnek folyóvízben, elmerülnek szépségükben. . Folyóvize lassan csorog, két partjára átjuthatok, kovácsoltvas hídja ível, nem ér vizet,aki lépdel. . Magasra nőtt nádszálak közt madárfészek elrejtőzött, millió kis bogár,lepke vígan repked, mint szeretne. . Másik oldalt kutya fülel, várja társát, hol az ember, vadászni […]
Elcsendesedett, mint a sivatag, Hol vörösbarnába öregült Formás kőhegyek pihennek, Mintha hosszú útjukon guggolnának Le egy pillanatra évezredeket Maguk mögött hagyva, hogy Lyuggassa őket a jelen idő, A forró déli nap, S a hajnali hidegre legyintő Sokszínű árny és árnyalat. Elcsendesedett, többször nem szólt, Nem kérdezé merre járok, Kivel átszeltem e sivatag-világot, Némaságba feledkezett, Ahogy […]
Egyszerű Szeretlek mindhalálomig, amíg a Föld köröz, ha végzetem lecsendesít, én tovább őrködök, ha nem lesznek már csillagok, majd fáklyát gyújtok én, és fényesen világítok az éjnek tengerén. Mikor a táguló korong önmagába zuhan, én akkor is kezed fogom, követlek boldogan, és én leszek a nagybetű majd minden mondaton, és én leszek (mily egyszerű) a […]
Vidám verset szerettem volna írni ezen a derűs, szép márciusi napon, melyben minden gondom tán feledni tudom, s örömem fogom a papírra vetni. ….. Fiaimmal tegnap mi a Bükköt jártuk, évtizedek óta kirándulóhelyünk, apának és nekem ez volt a kedvencünk: először fel őket kocsiban toltuk. Előbb a kis Sanyó, aztán jött Lacink: […]
Edit Szabó : Víztorony tövében Oly hatalmas nagy építmény, téglából rakott meredély, varjú rajok körbe szállják, felettük szürkül magasság. . Sötét felhők tenger felett, menekülnek az életek, torony tövén fiatal lány, fáradtsága bizony talány. . Kopár parton ő egy szépség, ruházata szemet igéz, magas sarkú a szandálja, mellette fekete táska. . Vajon mi lehet bánata, […]
Jó lenni egyedül itthon a szobámban, Mikor már simulnak mellettem az árnyak. Révedni múltamon őszinte magányban, Az eső meg veri odakinn a fákat. Hány boldog nap tűnt el rohanva homályba! Emléke örökké szépítik a mámat. Feledek én most már mindent, mi megbánthat, A sok szép emlékem lelkemben föltámad. Föltámad, s elmémbe a vihar bevágtat, S […]
Második negyedben a Hold Visszaadná a Hold a sötétséget Ébredjen fel minden csillag végre. Hatalmának felét immár sutba dobta, Ám nyirkos paplant mi ránk a tél takart. Óvjuk egymástól “A Szemünk fényét” mi is. Ködbe vontuk jövőnk és jelenünk. Szférák zenéjét meg nem szólaltatjuk, Égi vizekre együtt nem hajózunk. Kimegyek még is […]
Anyácskám ringat Anyácskám ringat: Aludj, gyermekem! Simogat hangja, lágyan, melegen. Közelg az álom, érzed bársonyát? Ne félj az éjtől, szórja csillagát! Anyácskám ringat: Aludj, gyermekem! Simogat hangja lágyan, melegen.
