Rózsa Iván: Fejétől bűzlik… Adonyban egy büdös zsidó teríti a trágyaszart: És közben birtokán megjátssza a „nagymagyart”… Persze, a zsidók többsége rendes, nem hetvenkedő: Vállalja magát Isten és Ember előtt… Egy rénszarvas-vadász játssza a keresztényt: És közben mással íratja könyvét és beszédét… Főnöke meg letagadja nevét és származását: Minden igaz magyar, zsidó és cigány várja […]
Vizionálgatás az élet céljáról… Életsúly vállon! Meditáló agyat nyom! Elbuktató rög! Hallgatagon viselem Sorsom. Hordom keresztem. * Megtört ifjúság Nyomasztja gondolkodást. Rákfene, múltban. Egy korai rossz döntés, Nincs visszaút, sem lépés. * Élet értelme Lehet, ki sem alakult… Alakulás, rossz… Volt remény? Odaveszett, Halálra ítéltetett. * Cél a létezés? Napsugár is csak éget! Partnerkapcsolat? Ha […]
Versben és apevában filozofált a szerzőpáros… Néma időpercekben is halad az életvonat, Fehér hóban vagy vaksötétben úszik az alkonyat. Nem Siklik Csak döcög. Zaj, csendet tör, Egy lelket morzsol. Mindent eltör darabokra, így aztán csak caplat, Haladunk, meg nem áll, körbeölel élethajlat. Sín Kopott, Kisiklik. Tovább indul. Még mennie kell! Néma időpercekben is elhalad az […]
Én is Én is kaptam ágyút, sebet ötvenhatban. Én is éltem ötven-hatos dicsvér évben. Tarta bitó engem is, itt. De hát így jó. Űztem Gerőt, Haza-tudtom adja erőt. Ölém Kádárt, tankra, trónra ahogy ráállt. Szóltam: “Szabad!” Hallám közben a te szavad, te is ugye kiáltottad ezt épp. Ugye? Én is láttam szovjet harcost. Agyon… lőttem. […]
Én voltam Itt van Trianon. Néz mint ősatom. Győztes(?) iralom. Én ezt akarjam? Szól a Hatalom: Alá-íratom. Igen, hatalom. Igen, láthatjuk. Fegyver válladon, követ hulladomb. “Hazád célozom, hiszed ezt vajon?” (“Nála a bomba! Tartja… eldobja?…”) … Mozdul a karom. Serceg a lapon. Összekarcolom. … Mért sírsz, hazarom? “Jő még szép napom?” Ne légy sírhalom! S […]
Naplók és naplóírók és naplóolvasók mindig és mindenhol vannak Jöjj, Anne, írd tovább naplódat. Éleszd fel az Anne Frankokat! Bennünk zúgnak Sok Századik Birodalmak és édennek kígyóiként harapmarnak. Jöjj, Anne, vidd tovább naplódat, nálunk van, átadjuk a tollad. Vagy csak diktáld, minden által lejegyezve és még inkább behatolsz hall-fülekbe. “Érzitek testlélek-melegem? Fajomból sosem lesz elegem.” […]
Ún. poetma-bokor: Holdágyba… 1 -Ápolás- Holdágyba fektetve földünk, ma. Míg rávilágít, az? éj. Holdágyba… 2 -Pihenés- Holdágyba ültetve földünk, ma. Míg rásötétít, az? éj. Holdágyba… 3 -Biztatás- Holdágyba állítva földünk, ma. S ráfénytelenked, mi? Éj.
Az élet mély tenger, batiszkáfban ülők, Életem Marianna árkába ülők. Lent sötét van, és nagy, szörny-lények támadnak, Küzdők én, a karjaim meg vagdalkoznak. Ismeretlen óriás polip körülölel, Nem tudom, hogy meddig bírom még ezt tüdővel. Lehet, hogy ez a karmám és lent maradok? Fűben, napsütésben, többé nem szuszogok? Vecsés, 2002. március 24. – Kustra Ferenc
Edit Szabó : Görkoris néni A fejkendős öreg néne gondolt biz’ő egy nagyot, a lábaim kicsit fájnak, bottat járok, sántítok. A bolt kicsit mesze vagyon, ennivaló kéne már, a sarokban mit is látok, egy körkori engem vár. Gyerek leszek újra megint, a cipőmre felveszem, gurulok a járdán kicsit, no gyerekek, indulás ! Régi koroknak kék […]
Eredeti Baso féle tankában írta meg a szerzőpáros… Pacsirta hangja Ébresztőt fúj. Hőség van. Ma derűs nap lesz. Forró napfény, alig árny, Meleg a tollkardigán. * Ébredő reggel, Madárcsicsergés köszön! Simogató szél. Vitorlázó fecskefi, Szárnyát csak lebegteti. * Tollászkodnak a Fészekben a kiscsibék. Anyamadár holt. A szomorú csipogás, Halálnak nem kifogás. * Pirosas pipacs Sereg […]
