TANQ – csokorban Lubickolni oly jó! Simogat a lágy vízfürdő. Közös emlékképek. Jár biz’ sok olyan horgászni, Ki nem is szereti enni! * Friss lángos illata, A vendéget csalogatja. Turisták kedvence. Friss csapat ül kerékpáron, Eltűnnek a láthatáron. * Élménymedence hív, Hullámai arcba csapnak. Levesz a lábadról! Szép dolog a búvárkodás, Lent víz, maga a […]
TANQ csokorban írta meg a szerzőpáros Feketén, földig ér A vizes, felhő halmazat! Fölénk gomolyognak. Csak szórja a sűrű könnyet, Súlyától a felhő görnyedt. * Látszik, áradat lesz! Mindenki bújna fészerbe… A mezőn, csak fű van. Úgy permetezi a földet, Mossa mezőket, erdőket. * Villámok lecsapnak És követi, mély morajlás! Kutya, házban vonít. Áztatja a […]
Vinnél engem, de nem akarok sehova se menni. Csak egy hely van, ahol boldog akarok lenni. Csak egy hely van, ahova szeretnék sietni. Odabújni hozzád, ölelő karjaid közt pihenni. Nem kell menni! Nem kell elrepülni! Csak csendben, egymás karjaiban órákig feküdni és meg sem szólalni. Csak ölelni! Ölelni örökké egymást! Hallgatni szívünk lüktetésének eszement zaját! […]
Szférák 1. A fa kék. A fa zöld, nem az ég. 2. A fa fönt. Ha kinő, lesz a föld. 3. -meg az Ő! El-elég. De a kő… ?
Fények Van, fény. Ragyog. Nincs, fény, mi sötétítene. Van: látni homályban, nincs: fényvak.
Levegőt -Fuldoklik csakugyan- Levegőt! Őscápa kívánja. S őstengerünkből mer ít.
Öregszem! Most én még kirándulhatok. Természet befogad, majd oda eltúrázok… * Egyszer én is felmegyek égbe! Talán ott van totál béke? * Sírkertben jártam, felnéztem… égre, Imát mormoltan, magamért is! Mi végre? * Költőóriások, ragyogtok örökön, csillagnál fényesebben, Örök tisztelet él, bennünk, belsőmben… * Legszebb szavakat, Nagymenők írják, éj alatt. Örömkönnyeim folynak, párnám alatt. * […]
Edit Szabó : Távol a várostól Magas fenyők délcegen hegyek alatt zöldellnek, messze fent hótakaró, a távolból csillanó. Erdő mellett a kis tó, napfényét felvillantó, barna őzek szelídek, a partjáról legelnek. Nincs itt semmi zavaró, távol vannak várostól, a természet szépsége villan a tó vizébe. Zöld mezőben hatalom, békés élet, nyugalom, élni itt természetes, nem […]
Amikor épp szájba vág az élet, vagy mikor a falat kaparod, kapj a fejedhez végre kérlek! Hülye vagy, ha ezt mind hagyod! Ha már érzed, mindjárt véged, vagy ha már a végső órát várod, jusson akkor majd eszedbe, hogy hülye vagy, ha ezt mind hagyod! Emeld magasra mind a két kezed! Örülj, hogy lélegzel és […]
Egyszerű, hétköznapi, viharos gondolatok… Mint egy szétlőtt makadámút az életutam, És már régen rájöttem, ez csak előfutam… Ó! Csodák Csodája, Minden ragyog A kék ég és Föld. * Életfronton sincs lehetőség, hogy állandóan múlassunk… A nagy és figyelmetlen örömbe, könnyen belehalhatunk! Mily Kellem, Tavasz van. Szívben ébred Bűbájos érzés. * Villámok erősszakosan ölelik az erdőt, […]
