Köszönöm, nyár, az erdő sűrű lombját, a viszontlátott madarakat, a szél borzolta búza szőkeségét, a föld szomját enyhítő langyos záporesőt. Köszönöm a találkozások örömét, az ismeretlen felé tartó utazást, az éjbe nyúló koktélos vitákat, a járda-széli kávézók hangulatát. Köszönök, nyár, mindent, amit tőled kaptam, s mert tudom, maradásod nálunk véget ért már, búcsúzom. Viszontlátásra! […]
szómorzsányi akkordok a helyet más elképzelni, ha nem fordulhatunk el végleg a semmitől, mintha fény nélkül akarnánk sötétben látni. más helyett látni a fényt, amikor bennünk hajlik el az idő, amikor csak a sötét tolakodik a fény helyett. elhajolva az időben, kimérjük a közös távolodás és közeledés közti tereket, a közös köztest, a magunkban hordozott […]
“Átkozottak” a képek vagy csak annak véled ha borzongás fut rajtad mert véget ér a nyár. Hajnali csendben fázósan rebben szárnyát csapkodva egy kicsi madár. Felhők az égen a hőmérő éppen tíz fokot mutat elillan a nyár. Lopakodik csendben az ősz a kertekben leveleket színez sárgára már. Az elmúlás szele libben újra ide de az […]
Levél egy megszületendő gyerekhez Van a mozdulat, a burokba zárt test és víz, a test beleolvad a végtelen folyamatba, van a molekulányi levegő nélküli lét, a létezés egészben, neve nincs, még nincs, van a mag, pontnyi győzelem, szívdobogás, a mindenek kezdete, a pezsgés, az áramlás, van a méh, a méhlepény, a bőr alatti […]
Levetkőztem előtted “meztelenre” kitártam lelkem apró bugyrait örültem a sors csodás véletlene majd újra vágyni, repülni tanít. De rosszul szólt az elfáradt hangszer hamis dallamot kreált a hangzás bár eljátszottam újra még ezerszer megtört a csodának látszó varázs. Az esély a létben mindig oly parányi tört agyak szikrája száll a szélben vágyni, vágyni, mindig csak […]
Bonthatatlan fényvarázsban, hűvösen, lágyan, álmosan szívünkben hullámok gyűrűznek vörösen, ereinkben remegések szelídülnek, végtelen beszélgetések, mosolyok, csillogó szemek ébredésében rozsdás fények elnyelődnek, érveréseinkkel sodródik a dal, lüktetni kezd föld, ég, folyók, tengerek, földalatti vizek, csodák közepén egybeolvadnak nappalok éjjelekkel, szemedben égek el, s könny gördül a nap szeméből, csillogó cseppel, éjjelente csillagtengerrel, reszket […]
Hidd el, nem mindegy, hogy érzed, A pohár félig üres, vagy félig tele. Filozófiád oly nagyon sekélyes, Ha nem látod, mi az élet szépsége! Tedd hát félre pesszimista éned, Tudd meg, a jó pap is holtig tanul, Tanulj a hibákból, és a vereséged Kezeld egy új tudás forrásául! Nehéz manapság embernek maradni, Hisz annyi a […]
Edit Szabó : Lelked nyisd Fordul világ, előttem van rejteke, gondolatom most is ott jár előtte, mesze téved tekintetem előre, nem élhetek reményekben örökre. Sóhajtásom átrepül az egeken, hozzád érhet, túl mehet a fellegen, eszedbe jut szavaimnak ereje, benned rejlik a messzi végtelenbe. Nem felejted az időnek asszonyát, elengeded az időnek vasfogát, perelj velem,de két […]
Edit Szabó : Erdei tisztáson Évszázados fa tövében szép leány ül, könyv kezében apróságnak tűnik ember, körülötte virágtenger. Hatalmas nagy koronája óvón borul rá a tájra, zöld rengeteg égig felnyúl, törzse emberkézhez simul. Erős kérge védelmet ad, termetének hatalma van, óriási rengetegben, elterülve zöld mezőben. Zöld mezőben kék színtenger, körbe ölel, fű sem rebben, levendula […]
Edit Szabó : Szentjobb története Ezerévek történelme, emberévek évezrede, Szent Istvánnak a jobb keze misztériumnak hírnöke, sokáig kincstárban védve apátságot hozott létre, Szentjobb mezővárosában nyilvános lőn a hatalma, útját megjárta a világban, hódít most mi országunkban, szent ereklye, egyházmegye rendelete terjesztette, Szent István emléke legyen minden hívek szent ünnepe. Évszázadok megviselték, ide-ode rejtegették, országunknak történelme […]
