Posted by
Posted in

Családi strandolás

TANQ – csokorban Lubickolni oly jó! Simogat a lágy vízfürdő. Közös emlékképek. Jár biz’ sok olyan horgászni, Ki nem is szereti enni! * Friss lángos illata, A vendéget csalogatja. Turisták kedvence. Friss csapat ül kerékpáron, Eltűnnek a láthatáron. * Élménymedence hív, Hullámai arcba csapnak. Levesz a lábadról! Szép dolog a búvárkodás, Lent víz, maga a […]

Posted by
Posted in

Nyári vihar…

TANQ csokorban írta meg a szerzőpáros Feketén, földig ér A vizes, felhő halmazat! Fölénk gomolyognak. Csak szórja a sűrű könnyet, Súlyától a felhő görnyedt. * Látszik, áradat lesz! Mindenki bújna fészerbe… A mezőn, csak fű van. Úgy permetezi a földet, Mossa mezőket, erdőket. * Villámok lecsapnak És követi, mély morajlás! Kutya, házban vonít. Áztatja a […]

Posted by
Posted in

Ölelni, ölelni

Vinnél engem, de nem akarok sehova se menni. Csak egy hely van, ahol boldog akarok lenni. Csak egy hely van, ahova szeretnék sietni. Odabújni hozzád, ölelő karjaid közt pihenni. Nem kell menni! Nem kell elrepülni! Csak csendben, egymás karjaiban órákig feküdni és meg sem szólalni. Csak ölelni! Ölelni örökké egymást! Hallgatni szívünk lüktetésének eszement zaját! […]

Posted by
Posted in

Szférák

Szférák   1. A fa kék. A fa zöld, nem az ég. 2. A fa fönt. Ha kinő, lesz a föld. 3. -meg az Ő! El-elég. De a kő… ?  

Posted by
Posted in

Fények

Fények   Van, fény. Ragyog. Nincs, fény, mi sötétítene. Van: látni homályban, nincs: fényvak.

Posted by
Posted in

Levegőt

Levegőt -Fuldoklik csakugyan-   Levegőt! Őscápa kívánja. S őstengerünkből mer ít.

Posted by
Posted in

10 szavasok – 4.

Öregszem! Most én még kirándulhatok. Természet befogad, majd oda eltúrázok… * Egyszer én is felmegyek égbe! Talán ott van totál béke? * Sírkertben jártam, felnéztem… égre, Imát mormoltan, magamért is! Mi végre? * Költőóriások, ragyogtok örökön, csillagnál fényesebben, Örök tisztelet él, bennünk, belsőmben… * Legszebb szavakat, Nagymenők írják, éj alatt. Örömkönnyeim folynak, párnám alatt. * […]

Posted by
Posted in

Távol a várostól

Edit Szabó : Távol a várostól Magas fenyők délcegen hegyek alatt zöldellnek, messze fent hótakaró, a távolból csillanó. Erdő mellett a kis tó, napfényét felvillantó, barna őzek szelídek, a partjáról legelnek. Nincs itt semmi zavaró, távol vannak várostól, a természet szépsége villan a tó vizébe. Zöld mezőben hatalom, békés élet, nyugalom, élni itt természetes, nem […]

Posted by
Posted in

Csak füttyents egyet!

Amikor épp szájba vág az élet, vagy mikor a falat kaparod, kapj a fejedhez végre kérlek! Hülye vagy, ha ezt mind hagyod! Ha már érzed, mindjárt véged, vagy ha már a végső órát várod, jusson akkor majd eszedbe, hogy hülye vagy, ha ezt mind hagyod! Emeld magasra mind a két kezed! Örülj, hogy lélegzel és […]

Posted by
Posted in

Az őrület határán…

Egyszerű, hétköznapi, viharos gondolatok… Mint egy szétlőtt makadámút az életutam, És már régen rájöttem, ez csak előfutam… Ó! Csodák Csodája, Minden ragyog A kék ég és Föld. * Életfronton sincs lehetőség, hogy állandóan múlassunk… A nagy és figyelmetlen örömbe, könnyen belehalhatunk! Mily Kellem, Tavasz van. Szívben ébred Bűbájos érzés. * Villámok erősszakosan ölelik az erdőt, […]