Posted by
Posted in

Vándor

Vándor, ki erre jársz, tedd le hát a terhed, pihenj meg nálam, azt nem kell cipelned. Mesélj hát magadról, hol s merre jártál? Őrizted e hited, ha ezerszer csalódtál? Talált-e a szerelem benned méltó társat? Öleltél e asszonyt, kinek lelkét csodáltad? Voltak-e barátok, kik téged támogattak? Tudom, sokat adtál, és neked, mondd, adtak? Fájdalmad az […]

Posted by
Posted in

Ha egyszer

  Ha egyszer majd megöregszel, s álomra hajtod megőszült fejed, lesz-e, ki homlokodra csókot ad s füledbe súgja, hogy szeret? Lesz-e, ki ott van, ha rosszat álmodol, s nyugtat, hogy “semmi baj, szívem”, majd karjával gyengéden átölel, s tudod, most nem bánthat senki sem. Ha egyszer majd megöregszel, lesz-e, ki kezével simítja két kezed? S […]

Posted by
Posted in

Keresztem

Lerogytam csak egy percre lelkem leporolni, hisz a hosszú út alatt rátapadt sok ezer fájó pillanat. S most, hogy a kereszt is itt pihen, bár már jócskán korhadóban, csak pár rozsdás szög, mi összetartja büszke méltóságát. Most, csak most érzem, fáradok. Nem is tudom már, rohannak vagy csak lépdesnek a napok? Belém hasít néha az […]

Posted by
Posted in

Nap és Hold

Próbállak megtalálni folyton, szüntelen, mert a Nap vagyok, s te a Hold nekem. Álmodom rólad, éjszakáim asszonya, fényemmel ölellek, de nem érlek el soha. Millió tűzkarommal keresem a csodát, nélküled kelek, majd múlnak el éjszakák. S hogy értelmet nyerjenek a napok s hónapok, követlek, mert a Holdam vagy, s én a Nap vagyok.

Posted by
Posted in

Kerestem

Kerestem Istent itt a földön és fent az égben, forró nyárban, nagy fák hűvösében, ősszel, mikor a lombok mind lehulltak, télen hóban, hol életek aludtak, tavasszal nyíló virágkehelyben, de nem volt sehol sem az Isten. Aztán bejártam érte mind a világot, asszonyok ölében, hol a szerelem virágzott, szemek tüzében kutattam vigyázva, lelkemet, szívemet néki ajánlva, […]

Posted by
Posted in

Kívánság

Reggel fölkeltem, mert megérintett az élet, csillámló, szép ruhája ragyogott és fénylett… Mit szeretnél, kérdezte játékosan, lazán, egy ölelést, egy jó szót ily reggel korán, vagy csak úgy hagyjalak bennem sodródni, ahogy az ujjak játszanak a zongorán? Pénzt, hatalmat önző, léha csillogást, hisz megtehetem, mert én vagyok az élet. Házat száz szobával túl az Óperencián, […]

Posted by
Posted in

Tavasz, remények, vágyak

Kinyílt már a hóvirág, hisz vége a télnek, kis ibolya készül már, tavaszt hozva végre. Vége a nagy hidegnek és a borús égnek, mindenki a tavaszra vár és a napsütésre. Fákon hajt majd a sok levél, kizöldül a rét is, madárdaltól hangos lesz, s vidám még a lég is. Visszatérnek a gólyák fészkeikre szépen, tojást […]

Posted by
Posted in

Közepesen fejlettek

Hétköznapi pszichológia Vannak bizony elég sokan, akik, csak közepesen fejlettek, Ők megrekedtek, véglegesen leragadtak serdülőkorban. A szakemberek szerint is, sokakból nem lesznek felismertek, És És más bajára, így élik életüket, mind az életkorban. Korsókat istenek égetik? Hibásak lettek, megrekedtek… Vecsés, 2019. február 13. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Nem túl lágy dal

Nem túl lágy dal Porrá őröl a büszkeség és azt zsákjában hordja szét az érte küldött postás. Kutya ugatja, nem pöröl, kerítésedre könyököl, hívásodra jött hozzád. Magad adtad magadat el, nem volt neked ki megfelel, hogy vágyad csillapítsa. Válogattál, mint ostoba sorsod mostoha ostora, csapkodtál össze-vissza. És volt aki már sírva kért, hogy hagyd abba […]

Posted by
Posted in

Erdei séta

Erdei séta Farkas kószál erdő mélyén kacsa tipeg tópart szélén kismadár leszáll  az ágra tűző nap süt a világra Árnyas fák közt, ahol megyek nem látszanak már a hegyek széttúrt a föld szerte széjjel vaddisznó járt itt az éjjel Úton szikkadt keréknyomok pár szúnyogot agyon nyomok, keringnek a fejem körül néhány talán korán örül Homlokomra […]