Posted by
Posted in

Temetőkertben

Edit Szabó : Temetőkertben , Lócán ül egy öreganyó, látogatja öregapót, fekete gyászruhájában beszél vele egymagában. . Szépen díszített a sírja, virágözön,mi takarja, mécsvirágok sírdogálnak, eltemetett régi vágyak. . -Itt hagytál magamra engem, vittél volna hűségesen, nem csorogna érted könnyem, veled lennék békességben. . Tudod, milyen nehéz nekem édes párom, keservesen viselem el hiányodat, hozzád […]

Posted by
Posted in

November elsején

Edit Szabó : November elsején . Temetőkert furcsán virít, egyenlőtlen, kurtán rikít, kopjafákon nincsen virág, mécses lángja adja szirmát. . Emlékezés lángja lobban, templomfényben átosonva virágszirmokat simogat, mi fájdalmat nem hívogat. . Lélek mélyén ül titokban, néha mégis ki-kicsorran, szeretetláng a szív mélyén, belereszket a szenvedés. . Sírok alatt a szeretett híven alszik, lelke rebeg, […]

Posted by
Posted in

Halottak napja van

Halottak napja van, az első, mióta elmentél, mióta  Te is az én egyik halottam lettél. Ma Halottak napja van.   Halottak napja van, a temető ahol pihensz, tőlem, jaj, messze van, de ott állok sírod mellett, igaz, csak gondolatban.   Ott állok gondolatban és tudom hazatértél, drága szüleid mellé pihenni lefeküdtél. Pihenj, álmodj szépeket!   […]

Posted by
Posted in

Hídak

Változó világban a cél türelmetlenebb, megállásra nincs megoldás. A gyorsulás egyre elkerülhetetlenebb, az úton nincsen parkolás.   Gyakorta a távolság is átláthatatlan, híd kell, nem jöhet lemondás. A folyó partok között ez olyan vonalban, mint embernél a kézfogás.   Óhatatlanul muszáj az összeköttetés, mert magányában elveszik. Aki kapcsolódások után nem keresgél, a hidat észre se […]

Posted by
Posted in

Galagonya

A pára fátyolos est korán közelít Őszanyó idején. Az utolsó fuvallat megrázkódtatja a vörös köpenyét.   Hervadozó bokrok között kivillannak hamvas, ringó fürtök. Tövisek karolják a piros bogyókat, tájnak adnak üdvöt.   A megsárgult zuzmócsomó a kéregre tudatosan tapad. Ág végén a madárka hangját próbálja, ékesen szól dala.   Nagyszerű, hogy nem dideregtet még a […]

Posted by
Posted in

A természet meséje

Napok óta veri az erdőt az eső, nedvesen csillogó fű kéri a szellőt. Lassan a fény felhő fölé kerekedik, a vízcseppeket a növények levedlik.   A satnyuló falevelek mélybe esnek, színes szőnyegként lepik be a terepet. Ott hagyott fatuskón landolva lecsúsznak, alattuk a mohacsomók belehúznak.   Irigykednek a tolakodó gombákra, kik egymást sem szívlelik a […]

Posted by
Posted in

Emlékezés

Sötét felhők alatt hűvös eső szitál, díszbe lettek öltöztetve a sírkertek, pislákoló mécsesekben fény hezitál, a lelkünket lelketekkel összekötnek.   Emlékek sorai összekeverednek, a családból magam maradtam itt szinte, a szorításból a fájdalom nem enged, a hanyatlás mindnyájatokat elvitte.   Szenvedések sorozatát átéltétek, a gyötrelmek után ideérkeztetek, szemeim most is fájó könnyektől égnek, peregnek, mint […]

Posted by
Posted in

Egymás hiánya!

Emlékezés őseimre… Ahogy vége, elmúlt az élet… már nincsen több akarat, Egymás hiányát érezzük, de bízok, emlék megmarad. Kedveseink, már nem hiányolnak, nem létezel… Kedvesem, a hosszú utadon, fent, visszanézel? Téged takar itt egy nagy síremlék halom, De tudd, szívemben nem múlik a fájdalom! Majd eljő az idő, összeölelkezünk egy fázós hajnalon… És, ha megint […]

Posted by
Posted in

Gyászolok

Mire az ember a hetedik x-et eléri, addigra bizony számos veszteség éri. Én is gyászolok immár sokakat, hozzám egykor igen közel állóakat. A legerősebb a gyászom most Sándorom miatt, de gyászolom – halálomig – 25 éven át volt páromat, fiaim édesapját, Sanyikámat.   Elmentek közben a szüleim, őket is rendületlenül gyászolom, sem simogatásukat, sem biztató […]

Posted by
Posted in

Fakult sírkövek…

A homály földereng a párásodó szemem előtt, Így nem látom, mit válasszak régi emlékek között… Vajon a remény él tovább, hosszan és jó bőszen? Mit is reménykedek, fehéredő hajjal, őszen? Sírnom kell, hogy rég’ elvesztettelek benneteket, Pedig emlékszem, nagyon szerettem lelketeket… Most meg… jó régen itt laktok fakult sírkő alatt, Én, látogatlak benneteket, bár idő […]