Posted by
Posted in

ÉN AZ ÉLŐKBEN IS HALOTTAKAT LÁTOK

Én az élőkben is halottakat látok Kiket körbe vesznek a szőrnyű álmok Nem igaz, hogy élni szép és élni jó A világban hazug minden kimondott szó Mikor megszületünk véget is ér az életünk Nem igaz, hogy itt e földön csak boldogságban élhetünk Egy szempillantás s az élet véget ér Minden hazug álom a földbe visszatér […]

Posted by
Posted in

Májusi szélben

Májusi szélben   Mint a tengeri hullámok Úgy verik térdem a kalászok. De csókká szelídül apró öklük.   Rohan a szél a pusztán. A szerelmes csorda szalad. A Nap legeltet buja hordát.   Erre meg arra futok, Hogy lelkem velük lobogjon, Körbe öleljen a fuvallat.   Nincs már bánat a szívemben. Csak e pillanat él […]

Posted by
Posted in

Vége a mesének

Még érzem az illatod, itt hagytad a párnán. Még érzem a csókod is, amit ajkamra adtál. Mégis a sírás fojtogatja torkom, Mert tudom ez volt az utolsó alkalom. Utoljára láttalak, bújhattam hozzád, Nem tudok ezután nem gondolni rád. Soha többet nem foghatom a kezed. Soha többet nem lehetek veled. Soha többet nem érzem az illatod. […]

Posted by
Posted in

Mélységes szerelem

Lépcsőfokokon lépegetek, Nem számolom hányadik, Lépek le egyre lejjebb, Te hívsz engem a lépcső alján, Nem tudom mikor érek oda hozzád, De kitartok, nem adom fel. Mert kezed sosem engedem el, Mindig fogom, Te vagy minden gondolatom, Olyan vagy mint a madár, Ki mindig rám száll. S én is szállok veled, A gondolataim rólad szólnak, […]

Posted by
Posted in

MAGAMBA ZÁRTAM A MÚLTAT

Álmodó világomban Mond hol a helyed ? Piros rózsát hoztál ? Vagy fekete halál kelyhet ? Elfeledett régi emlékekre gondolok Hol elfáradt már az idő is Levelei hullnak a pillanatoknak S néma búnak, néma vágynak lelke száll Érzéketlen szívre, kősziklára rátalál A felhők mögül előbújik a nap Fénye elvakít, de már csak bánatot tererm Magamba […]

Posted by
Posted in

Szürkeség

Szürke hétfő után újabb szürke kedd, Szürke hétköznapok, benne szürke emberek. Lomha tempóban baktató színtelen jövő, Mint friss kátrányba a kavics, úgy leragadt az idő. Nem látjuk a hibákat, rágódunk a múlton, Mint fogatlan öreg a száraz kenyérhéjjon, Hová tűnt a fény? A színek ragyogása? Visszhangzik a rideg valóság gúnyos kacagása.

Posted by
Posted in

Ifjúkori kedvesemhez

Ifjúkori kedvesemhez Mert én akartam lenni kosztosod, hozzád botorkáltam, mint rendesen felöltözött diák ahogy szokott, még kócosan, de mindig éhesen. Olyankor én belőled törtem ott, a vér kicsordult számnak szegletén, egyszer sem kértem bűnbocsánatot, csak faltam egyre mind, mi fért belém. Etettél reggel és ebédre is oly gyakran hívtál mégis engemet, és én megittam lényed […]

Posted by
Posted in

Tavaszi zsongás

Tavaszi zsongás Csivitel, cserreg, csicsereg, döngicsél, zümmög a kikelet. Elfeledték téli álmukat a fák, csábítón integet millió virág. Át tetsző kéken végtelen az ég, Napsárga mosoly ontja a fényt. Hajlékony fűszál a gyík talpa alatt bőszen tudatja, hogy arra szaladt. Tulipán kehelyből iszik egy bogár, elfáradt az úton, felfrissülne már. Türelmetlen vére izgalomra vágy, hajtja […]

Posted by
Posted in

A fénynek árnya

A fénynek árnya A fény az árnyékát kereste, újra benézett minden háznak ablakán, mióta őt a Nap leküldte, tágra nyíló szemével azt kutatta tán, ma hátha mégis rajtakapja végül, de sajna közte és az árnya közt a már-már biztos pillanatban ékül minduntalan talány, mi költözött. Hiába próbált ő cikázva járni, az árnyék szintén úgy haladt […]

Posted by
Posted in

A csavargó dala

A csavargó dala A vágy szívemben elcsitult, de még a testem ráborult egy rég igéző testre, miközben szám is oly vadul, olyan kimondhatatlanul az égő szád kereste. Tudom, hogy lassan vége már, szerelmünknek nincs több határ, mit át lehetne lépni, engem világod körbezár, de íme, új nap fénye vár és nem tudok maradni. Csavargónak születtem […]