Figyelmed kancsalít kietlen tájra Láncaid rozsdája lakatra zárva Akvarell mosódik szitáló ködben Felhő és tűzoszlop vonul előttem Fáradó léptekkel vánszorgó bábok Festékkel leöntött vázlatot látok Pocsolyák felszínén úszkáló évek Táruló ajtóktól többet remélek Korhadó látófát használ egy emlék Távolba vágyódni öröm volt nemrég Hólyagos talpakkal tiporunk lángba Hol vár a végtelen világ határa

Átölel a kígyófű Légy bolond és egyszerű Megcsókol egy mákvirág Érdemes volt várni rád Hajad szálán angyalfény Illatodban bús remény Kívánságom szemtelen Mindörökké légy velem Pillantásod gyönge nő Karjaidban őserő Álmom rólad énekel Démonoktól kérlek el

Hol vár a befűtött, parázsló otthon? Asztalon hever két csupasz kanál. Lábaid elé hányt széttépett gondom átázott szoknyádon foltot talál. Hol vár a felrobbant fürtös petárda? Semmivé morzsolunk minden jelet. Hol van, ki mosolyod ma is meglátja? Szeretve bántani csúf élvezet. Hol vár egy szánalmas, udvarló dallam? Felmosott padlódon kicsorbult kés. Sohase bocsáss meg, többet […]

Sötét felhő Rét felett Édes eső Érkezett Nedves gúnya Válladon Fél kabátom Rád adom Előbújó Napsugár Régen volt hó Lenne nyár Csókot loptam Megadtam Szivárvány van Hajadban

Szétkenődő tintapacák Bevésődött hosszú ránc Rönkből kinőtt gyenge faág Megújuló vén románc Összekulcsolódó kezek Körbe járó kerge ész Mestered, vagy bábod leszek Eldönteni nem nehéz Gondolatok végszavára Motoszkáló zaj felel Képzelet a vágy tanára Melyik úton enged el Árhullám lett pille testünk Eggyé váló két folyó Torkolatot hol keressünk Jó a szép, ha szép a […]

Lépcsőn leguruló lényeg Maszlaggal kevert katáng Ellobbanó gyertyafények Kékre festett, tompa láng Sok beszédnek sok az alja Melleiden lágy korom Aki kapja, gyorsan marja Várlak hűvös folyosón

élvezet volt mások útját járni mennyit ér a végső változat énekelve hazudhat akárki fordítsd felém vérző arcodat kinevet a félbolond eltapos egy féreg betemet a szürke gond árnyékom tiétek virágokban létezel pillangó hoz álmot tépett szirmot érek el csillagokat látok

Mint a nádszál ! Hajlik, mozdul ütemre, zsebkendőt szorítok kezembe. Neki arcán mosoly, átéli a zene dallamát, száll és suhan a termen át. Egy élet ! Mi élteti az enyémet, szunnyadnak benne ezernyi remények. Kérésem, egy a sok közül, életednek mindég így örülj !  

Ha szilveszterkor összeborzadsz egy szép dal hallatán, vedd hangosabbra – és gondolj majd rám…   A dallamok bőrünk alá bújnak, megfeszült izmainkhoz lapulnak. Megremegünk belé, szikrát szór szemünk, minden dalban valamit találunk, keresünk. Ereinkben végig fut valami, mint a vér – a zene szavak nélkül is beszél.   Biztos valami ilyesmit érzel, ha füledbe csendül […]