…az élet színpadán… Zarándok lelkem, eredendően, velem együtt útra kélt, Stikában, bőszen reménykedett, velem együtt jobbat remélt. Lépteim a színpad deszkáján lépre csalták az éveket, Jöttek is egymás után, így ők adták össze az életet. Eljátszom a színpadon, hogy szív romjain születtem, Életem maga volt az én keserűvíz tengerem… Fuldokoltam a vad vihar magas légnyomásában, […]
…az élet vonatán… Zakatol a vonatom, immár jól megkopott, törött síneken, Valaha elindult élettel… tarolni végzetet, végeken. A mozdony füstje krákogtat, hol fekete, hol meg fehér, Beborít ez mindent, egy álcázó köd-felhővel felér… Sorsom a rám szabott köntöst tartja a vállamon, Nehogy levegyem, lépjek túl a régi álmokon, Pedig nézem, a köntösöm, alul szakadt, körbe […]
…az élet tengerén… Élem az életem az élet tengerén… A kicsi és nagy hullámok habos hegyén… Lehet, hogy a tenger leges-legmélyén létezem? Itt halak rákok, mérges medúzák vannak velem…? Születésemkor, jó nagy, tartós szél belekapott vitorlámba, És maga előtt, behajtott szeszélyes óceán viharába… Lélekvesztőm erősen dülöngél álom-éltem tengerén, Sodródik a Dél és Észak sarkok láthatatlan […]
Európai stílusú haikuban… A lokomotív Éjjel is látja utat. Holdfény kíséri. * Mozdony, szuszogva Tőr utat a sötétbe. Felhőtlen égbolt. * Alagútban a Zaj, fülsiketítő lett. Itt nincs holdvilág. * Sötétben füst szállt, Még szerkocsi is köhög. Látni a végét. * Alagút végén, Újra terül a holdfény. Látóhatár nyílt. * Vonat, majd megáll, Mozdonyt feltöltik […]
Fránya só! Nem hátsó Gondolat kiváltó,… Vitára citáló! Együk, vagy ne együk? Gondolkodunk, esszük! Ne együk? Mi végre? Só az élet része. A só az ember étkezésének a része, Használni kell, főként egészség megőrzésre! Amit sósan eszünk, azt ne együk édesen. Ezt akarják ránk beszélni… félelmetesen. Az persze igaz, sót, sóval enni? Ezt sem kell […]
Álltam, néztem, előttem Gibraltár sziklája emelkedett, Lent a tengerszoros kék vize oly’ sejtelmesen csillogott, A játékos hullámokon afrikai napfény ugrándozott. Belenéztem a kékes verőfénybe… lélek énekelgetett. Jó mélyen beszívtam a sós tengeri levegőt, Megcsodáltam szemben lévő hegylánc szép vonalát. Levegő varázslatos, élvezem a lágyságát. De megyek tovább, várok még élményt… a következőt. Vecsés, 2014. november […]
Szibériai hadifogságról, versben, európai tankában, haikuban. Győzelembe bízz! Lesz csendes éj, napsütés! Borultság múlik. Reményünk: szeretetben. Elérjük az életben? * Az élet csendes És tajték színű a nap. Béke leng körbe. Mindenhonnan lőnek ránk! Nem jut már farsangi fánk. * Kit elkaptak az Elveszett, „vég” az ura! Vagy a szerencse… * Anyám csak zokog. Tán’, […]
A monumentális homoksivatagról… monumentális haiku csokor Homoksivatag, Éhség, aszály és halál. Félelem éled. * Itt kirándulni? Ez nagy tévedés lehet. Utolsó lehet… * Téves felmérés. Nem turista útvonal. Lassú, kínos vég… * Itt nincs nagymenő. Túlélők, temetettek. Nyertesek: haza! * Sivatag. Homok. Üst nincs. Purgatórium. Ez kegyelmetlen! * Sivatag maga A perzselő pusztaság. Élő pokol […]
Karaván, karaván, óh, te tevekaraván… A sivatag homokjában vonul, sétálván. Tevéket nem zavarja, ha jő a homokvihar Az arabok meg ott élnek, hozzászoknak hamar. A tuaregek ősi sivataglakó nomád nép, Kékfestő ruhájuk, ha szél fújja, lobog, olyan szép. Ők nem tevéken járnak, ám, vérbeli lovasok, Azt nem tudni, lovakat hogy itatják, ez titok. A karavánnal […]
Az ég alján, mint kinyomott tejszínhab a felhő, Göcsörtös, de ahogy úszik, nagyon előkelő! Ezt látom én a megkezdődő pirkadatban, Álmos szemem is kipattant e pillanatban… Gyönyörű szép szín kavalkád világlott föl, Csak néztem, kijöttem az ébredésemből… Remélem az új napom is szép színes lesz, Lelkem is, bokrokkal együtt virágos lesz. Vecsés, 2015. február 1. […]
