Edit Szabó : Vágyak az öbölben A magasból zúgó hangja halkan csobban a patakban, fehérsége úgy világít, felhők felett nap sugárzik. Fehér sziklák fent az égben, zuhatag fut fehérségben, tiszta vize átlátható, ragyogása csodálkozó. Védett öböl csodás tájon, szerelmespár láthatáron, örömük és boldogságuk, megtalálták édes álmuk. Ölelő kar, fényes mosoly, ragyog szemük álmodozón, ketten vannak […]
Versben írva és eredeti Baso stílusú haikuban… A nap hajnalban, Glóriában ébred fel. Hajnali hőség. * Táj, még csak csendes, De napsugár melegít. Kel a hőség is. * Uralkodó lett A napfény, mind a tájon. Messzeség vibrál. * Szubtrópusi a klíma, nedvesen búja a dzsungel, Kilencszáz millióan izzadnak már, kora reggel. Gangesz vize piszkos, de […]
Európai stílusú haikuban… Megint szüret lesz. Még dong a hordódonga. Finom-bor tartó. * Seregély hadak A méz ízű szőlősben. Szüret a lankán. * Mézízű szőlő Tőkén várja új létet. Lehet, óbor lesz! • Ronggyá foszlott már A jó idő, szüret lesz. Must, szőlőprésből. * Nagy zsivaj, lárma A szüret kísérője. Újborhoz szedik! . * Szőlőszem […]
A hulló levelektől… (Mint az ókori Rómában a gladiátoroknál…) eredeti Basho stílusú haikuban. Levél, megsárgult Teste pörög avarba. Ázik, esőben. * Szenvedő levél Kezdi útját, avarba. Eső áztatta… * Levél, csak zizzen Belehullik avarba. Kopasz faágak. * Zöld-sárga levél, Zord idő miatt hullik. Színes szőnyeg lesz. * Rozsdás levelek, Pajkosan kergetőznek. Avarban végzik. * Halvány […]
Sivatagnak homokszemcséi csak peregnek… Itt-ott flikk-flakkos dűnék csak keletkezgetnek. Tevekaraván évezredek óta jár arra, Szél, homokkal néha, őket bizony betakarja Az ottani kopárság, maga a hőség dölyfössége, Itt a semminek a melegét, a vad szél hozza össze. Kik itt laknak, főleg szép kék turbánt hordanak. Hajnalban lélekfagyasztó hidegek vannak! Nincs itt végzetes üresség, nincs lakatlanság, […]
(TANQ) Utolsó gondolat: A kéjed magával vontat! Szerelmed, halk csermely… Szerelmed vad vizű folyó, Mámorba, magával sodró. * A megvadult érzés Mindkettőnkben csúcsosodik! Kéj fokozódása… Vágyad, kéjed mézédes kín, Felettünk az ég rózsaszín. * Szemünk is könnyezik Az élvezettől, örömben. Folytatás azonnal! Öröm élmény, élvezetek, Szemünk csillog. Még, még…! Esdnek… * Nekem, nagyon pazar, Ahogy […]
Fejtetőre állt, megkopasztott világ bámul be bambán párás ablakomon, homályos, ködös foltok az üvegen, az elmúlás kopogtat hidegen, a reményt meleg paplanba tekerem.
Eressz, mindennapi taposómalom! Roppant súlyod víz alá nyom. Ugyan fejem büszkén tartom, szívem reszket, ütemet kihagy. Örök pártfogóm már elnémul. Elsüllyedt álmok halvány emléke lelkem mélyén még dalt dúdol. Egy tétova semmiség hívó szava kiröpíthetné a ragyogó napfényre.
Védőháló feszül életünk nyaktörő mutatványai alatt: szívvel szőtt, rugalmas szálait nem tépheti szét idő, intrika, fájdalom, távolság. Tudjuk, hogy vagyunk, leszünk egymásnak az örök gyermekek őszinte, szókimondó, biztos valóságával.
Ahogy a reggelt bearanyozza a Nap, engem az ihlet.
