Papa, vigyél haza! Elment a papa az óvoda előtt is. Szép tavaszi idő volt, sütött a nap is. Viháncolás hallatszott az udvarról, kicsi fiú meg is látta őt hátulról. Szalad gyorsan, kiabál is előre. -Papa, vigyél haza magaddal ebédre! Nézi, nézi az kicsijét a felnőtt. Ott volt ám a nagy kerítés még köztük. -Drága kicsim […]
Edit Szabó : Januárban tavasz Váltakoznak évszakok, várjuk az új holnapot, tavasz után itt a nyár, villan őszi napsugár. Télnek ideje érkezett, még sem érzek hideget, mutatóba hullt a hó, egy-két napig takaró. Napsugár fénye ragyog, új életkedvet adott, pára, köd és esőcsepp, már a föld is éledez. Hóvirágok nyílanak, barkák bimbót bontanak, tavasz van […]
B. Mester Éva Hétfő Pillekönnyű álma megint semmivé lett, minden hétfő reggel kuporog az élet. Hite – ha van is -, hétvégére marad, sodródó rutin ver csak szíve alatt. Rég elszoktam már a hangos utcazajtól, a hajnali szürke, nyüzsgő forgatagtól, az újrakezdett hét szebb ígéretétől, mosolytalan arcok egykedvű tükrétől. Tönkrement boltok […]
B. Mester Éva Újév Egyetlen nap csupán a naptárban, az idén borongós hétfőre esett. A szomszéd petárdáin szétrobbant a jókedv. A kutyák menekültek, én itthon maradtam. Fárasztottak a gépi jókívánságok. Százfelé szórt sablonos szöveg szirupos képekkel. Untam. Éjfélkor én is ünnepeltem. Hogy mit? Pontosan nem tudom. Talán, hogy sikerült valamit túlélnem vagy az […]
(II. Magyar Hadsereg 1943. január) avult vágyak tüze porlik hullik alá a pokolba mátrix törő fals emlékek tűnnek el a vastag porba “Ábel” vére lecsapolva “Káin” bizony nem nyugodhat gránát tépett fagyott testek mutatnak halálnak utat hosszú az út de nem vezet soha többé ide vissza fagyott föld ott a Don mellett piros véredet beissza […]
Edit Szabó : Örökös barátság “Hol vagytok ti régi játszótársak”, hol vagytok ti régi kedves vágyak, gyerekkornak mindene e szépség, gyere cicám, életünk reménység. Kicsi gyerek, előtte az élet, kicsi állat vágyva szeretésre, szeretetnek az lesz a gyümölcse, gyermek keze nyúl az ölelésre. Pici lelkek egymásra találva, mindig mernek, életüknek álma, szeretésnek oly nagy gazdagsága, […]
Az utolsó menet Jő a parancs a behívó levél, Szól a dob sír az asszonynép. Vagonok állnak szálnak a bakák, Nem is gondolják az utolsó menet vár. Hegyek- völgyek szél dalával, Mesze kerülnek a szülőhazától. Jeges ország ahova értek, Hideg birodalom golyók énekével. Állják a sarat derék katonák, Süvít a golyó, valakit eltalál.. Dühítő lármát […]
Edit Szabó : Új évem kezdem én APEVA-CSOKOR Most látod, itt vagyok, úgy kerestél, végre megleltél. Láss újra sorokat, ír a kezem, olvasd versemet. Új élet kezdetén, kinyílt virág, mindig láss csodát. Nézd, élek, beszélnek a hajnalok, hozzád bújhatok. Adj erőt, magadból, szereteted örök barátság. Bőcs,2018.01.11.
1947-ben születtem Szegedtől 20 km-re, akkor még Szeged-Alsóközpont volt, ma Mórahalomnak hívják. Ott, nagyszüleimnél töltöttem minden nyarat. Az alföldi táj, az ott élő egyszerű emberek tisztasága meghatározta életemet. Három hónapos koromtól Miskolcon élek. Édesapám gimnáziumi tanár, édesanyám háztartásbeli volt, nővéremszintén könyvtáros. Férjem erdőmérnök, fiam, programozó matematikus. 1977-ben diplomáztam a Debreceni Tanítóképző Intézetben könyvtár-népművelés szakon, később […]
kozmosz végtelenjén száguld az idő fénypercek mutatnak múló éveket vajon mit hoz a kérdéses jövendő mit előre látni bizony nem lehet topogunk lassan a bénító sárban de fény dereng a látóhatár felett rongyolt érzékeink ilyenkor lázban mert apró csodákat rejt a képzelet csodás dallamok úsznak a csendben érzéki álmod sóhajjal feszeng mint Ábel ott akkor […]