Posted by
Posted in

Téli táj

szürkületbe menvén az est leszáll, ködös messzeségeken suhan át, varjak károgását szenvedi a táj… halott leveleken lépked szívem, tompa esőtől reszkető lelkemet csendben temeti avarba az élet. vén diófák bús árnyékot vetnek, gyászos dallamokban megremegve, ében csokor hervad egy kopott kereszten… hó fedi majdan a régi sírkertet, örökre álomba fagyott emlékek szomorú sóhajai hullnak el […]

Posted by
Posted in

Az ősz utolsó tánca

Még egy utolsó mosolyt varázsol, lassan búcsút int az idei ősz. Avarruháját levetve pózol, földtakaró színében időz.   Pucér faágak ég-felé nyúlnak, ledéren lejtik a táncaikat, ahogy a szél zenél, úgy hajladoznak, mint balerinák, ha felzúg a dal.   Száz-színű termését rég learatta, gyümölcsöt érlelt, a hordókba bort, nem tétlenkedett, kicsit elfáradt, szívesen feledné már […]

Posted by
Posted in

Hűvös idő

Napra nap jön, őszre ősz, lucsok tengerbe gázolok. Rám tapadnak, cipőm alján halott levelű sóhajok.   Lusta napok menetelnek, eső-röptű szél aláz. Merre szöktek az égi szentek? A levegő íze néma gyász.   Felejtsetek égi könnyek, velem ne kufárkodjatok! Ébreszteni lesz majd könnyebb, ha tavasz tár új ablakot!

Posted by
Posted in

Haláltánc

Már hetek óta készülődik, mint ifjú lány az első bálra. Zöld ruháját átfestette nyirkos szél, flamenco-másra. Barnás lett és égő vörös, hosszan, mély, erezett ránccal, mint Biset Carmenje készül, csak egy végső, utolsó tánccal. S ahogy pompázik is már ragyogóan, szinte lángol, egy hatalmas sóhajtással elszakad az anyai ágtól. Lassan, csak hogy erőt kapjon, még […]

Posted by
Posted in

Óloméj

Ólmosan szürke most az éj, mint egy rendíthetetlen álomkatona, lassan csordogál felém, fakó horizont dereng, a papírhajója. A csatornasötétben felázik a kontúr, csak az ólomtesten csillog verejték. Az elhagyott álmokért még visszafordul, pedig lehet, hogy senki sem keresné. Bolyhos, sötét foltokat árul az égbolt, az álmokat felhőkbe bújtató kofa. Kedvesére vár zsebében a Hold, s […]

Posted by
Posted in

Ős(z)i (n)agytakarítás

Már tudom, hogy nem tudom, hogyan ragasztja elmémbe energiáit a tapasztalat, mint ahogy e világon mindenki, én is csak megszokásból tömködöm  a tudattalant. De már tudom – életek munkája talán –, ha kifényesítem teletapétázott tudatalattim, derengeni kezdenek az évszázadok alatt leragasztott pincematricák, világossá válik az összes, elmén átszitált valóságkivonat és rétegelt illúzió, ósdi vakolat. Lekapargatnám. […]

Posted by
Posted in

Intenció

(Mk 4,35-41) Lélekrezdülésem szunnyadó vízfodor. Ha ráncolnak elemek vagy kavicsjáték, a mindenségbe lágyan visszasimulok. Ha felébresztenek, már nem kiabálnék.   Öntudatom bárkából kivetett háló, fennakadnak benne óvatlan perceim. A súlytalant lebegni visszadobálom, a többit napra teszem fényesíteni.   A lelkemet az éggel összegombolom, a horizont hittel telehímzett vászon. A mélye napfény ringatta hullámbölcső, a teteje […]

Posted by
Posted in

Napnyugta-tó

Lenyugodnék már. Elszökdöstek a percek, kergethetem, akárcsak bárányaimat. Jós(z)ágos ég! Mind fekete, mégsincs kedve fürdeni este kis pisz-kosaimnak.   “Csak a napfürdő”, mily kerge-birka-hóbort, hát kibirkatatlan egy suvickolás? Inkább menekülve tovagomolyog. “Ki sütötte ki a vízben lubickolást?”   Megmártóznék, ám csak engem csal a víz. “Birkózhatunk, de várj csak, holnap nem sütök!” Megpróbálkozom még a […]

Posted by
Posted in

Édes sav-Anyu

Esti létállapotom akár az aszalt szilva. Egy gondolatot még kipréselek, aztán entert nyomok. Lendületem leszívva. Lekvárnak még elmennék, de minek a töltelék, ha nem kell tányérra csapni, megspórolom a mozdulatot, jó a szájba-palacsinta is, a pocakokban majd megszámolom, megvolt-e a napi negyven, fő per tíz. Estére tudni kell zsugorodni, megőrizve a zamatokat, aztán vákuumba zacskózódni, legfeljebb frissen […]

Posted by
Posted in

Ha-gyom

Fülembe súgott az északi szél, a nyomomban halott levelek, csontvázuk, akár a gondolattüskék, megkapaszkodtak a szövetben. Lesöpröm őket, szabadulnék, akárcsak elmémben a gyomtól, de hiába tépem múltgyökerét, a szél bogáncsmagot hordoz. Hagyom hát, majd ha itt az idő, az értékest kiemelem, minden mást, s ami a múlthoz köt, szél hozta, szél vigye el. Eldöntöm, amíg […]