Posted by
Posted in

A világnak végén

A világnak végén ülök a semmi szélén. Előttem a nincsen, mögöttem már minden. Cipeltem a létem, az volt minden kincsem. Tudtam, merre menjek, mégis eltévedtem. Végtelennek tűnő kőtenger úton át, dúdoltam magamban az életem himnuszát. Fogták a kezemet, óvtak minden bajtól, és én merítettem jóból, merítettem rosszból. A tejúton szaladtam, kerestem az Édent. Sötét éjeken, […]

Posted by
Posted in

Hajnal

Ébred a hajnal száz színű hanggal, súg a fülembe éji zenét. Szivárványfénnyel ölel a reggel, harmattal öntöz mind szerteszét. Virágkehelyből oltom a szomjam, sóhajom csobban, őrzi neszét. Pillangó táncol aranyló fényben, jő fel a Nap, kékül az ég. Siklik a fényben, éli románcát sok ezer elmúlt szép pillanat. Eltévedt álom alszik a fűben, vágyja nagyon […]

Posted by
Posted in

Kívánság

Reggel fölkeltem, mert megérintett az élet, csillámló, szép ruhája ragyogott és fénylett… Mit szeretnél, kérdezte játékosan, lazán, egy ölelést, egy jó szót ily reggel korán, vagy csak úgy hagyjalak bennem sodródni, ahogy az ujjak játszanak a zongorán? Pénzt, hatalmat önző, léha csillogást, hisz megtehetem, mert én vagyok az élet. Házat száz szobával túl az Óperencián, […]

Posted by
Posted in

Hiszek

Hiszek a mindig kimondhatóban, a fenséges és magasztos jóban. Hiszek az álmodozó önmagamban, a két kézzel megfoghatóban. Hiszek a sokszor tévedő világban, a mindig megbocsátó mában. Hiszek a holnapi változásban, minden kis apró csodában. Hiszek a szétáradó fényben, a valahol mindig útra kelőben. Hiszek az alkotó, emberi erőben, a milliárdnyi megszülető létben. Hiszek a mennyben […]

Posted by
Posted in

Az élet, mosolyogva hazudik!

Az életórám ketyeg, én csak hallgatom a csöndjét, Szívem néha összeszorul, de nem lelem a fékjét… Fáj a jelenem és fáj a múltam is, Másra nem is gondolok, erre csakis. (Bokorrímes) Remény létezik, hogy újrakezdjem? Már hetven elmúltam, Ez saját őszöm és lassan már tél lesz! Miből okultam? Remény létezik, hogy újrakezdjem? Már hetven elmúltam […]

Posted by
Posted in

Örvény

Örvény Bolond világ felé halad megannyi torzult elme, de nincs velük (nem is lehet) már istennek kegyelme. Orozva földi kincseket az ég felé mutatnak, vigyorgó szájjal, kéjesen, vad részegen mulatnak. Ölik egymást erő okán, nincs eleje se vége, tivornyáikban ott tocsog gőgjüknek büszkesége. Erdőket vágnak cinkosan, folyókba öntnek mérget, ha féltőn emeled szavad, úgy eltipornak […]

Posted by
Posted in

Úton az álmok Felé

Az este szól hozzám, Ablakon túl lámpafény vár, Hűvös van odakint. Nappalnak már nyoma sincs, Karjába vesz az este, Álmokat hoz szememre. Lassan alszom el, Integetek a mának, Az álmok már várnak. Ahogy elalszom, Kint vagyok álmoknak teraszán, Olykor nem emlékszem álmokra, Alszom a mélység tavában, Nem tudom ki szólított álmában. Aztán megtalál az álom, […]