Posted by
Posted in

Titok-sorozat

Titok-sorozat 1. A kék titka 1 Tudjuk a titkot, persze, tovább is adjuk… Nézd meg, az ég kék! 2. A kék titka 2 Tudjuk a titkot, persze, tovább is adjuk… Nézd meg, az ég zöld! 3. Tiéd Tenálad titkod. Suttogjad itt-ott, s ő is! Amíg kibírtok. 4. Nem tudja A só nem tudja, hogy ő […]

Posted by
Posted in

Városom, Miskolc

Ükapám a Felvidék szülötte, A család többi felmenője, Miskolc dolgos, büszke hőse. Ismerem városom, úgy, mint tenyerem, Már kicsi gyermekként, Utcáit róva, Csodáltam , házait, tereit. Kapui, az égtáj minden részén, Híressé váltak, épp, úgy, Mint hősei,híres emberei. Temetők sírjait, Napokig járhatnám, Nagyjaink, őseink előtt, Leborulván! Átvészelt e város, Sok háborút, és járványt, Árvizet, és […]

Posted by
Posted in

2018. A Családok éve.alkalmából : A Csoda c.versem.

Szeretek Valakit. Egy test vagyunk. Ezt még nem tudom, Csak érzem, addig, még a csodát Meg nem tapasztalom! Reggel, Ő ébreszt. Délben, követelőzik. Este, álomba ringat. Éjjel, Veled szuszog. Ez a CSODA! Tested megváltozik. Már nem számít a torz alak, Csak az számít, Ő jól legyen. Itt, a kis sarka. Amott, a könyöke. Ez, a […]

Posted by
Posted in

Hosszú út

Edit Szabó : Hosszú út Életünk egy hosszú út, létünk vágányokon fut, kiindulván megszületünk, állomásokhoz érkezünk. Kisebbek vagy nagyobbak, mibe éltünk sodródhat, véletlenül, szándékosan, alakítjuk a sorsunkat. Négy lábon még könnyű lét, nincs más, mint gyönyörűség, ahogy haladsz jövőd felé, állomások jönnek eléd. Vágyálmuk a boldogság, látomások előtt jársz, vidám élet és haladás végig vezet […]

Posted by
Posted in

Nő!

– Nő! – Ha tükör előtt állsz, mit látsz? Vissza – bentről – milyen Nő néz Rád? Nézd meg magad, nézz mélyen magadba… …hagyd a körmöd, hagyd a hajad. Vonzásodban légy Te magad, és színeid belülről ragyognak majd. Hagyd az ékszert, hagyd a ruhát, tiszta sugarát tekinteted szórja, s mosolyod adjon megnyugvást. Hagyd a cipőt, […]

Posted by
Posted in

Nulladik szín

– Nulladik szín – Utolsó hangom lesz majd az első, ott fenn, hol a csend újra haza tér; a sötétben időtlen lelkem fog látni – tükrén már halotti maszk, szemfedél. Kozmosz kapujában az Isten vár majd, s magához ölel, mint rég’ jó anyám; új dimenziókba ringat, ha kérem az űr hangtalan, mély dallamán. Arcaim tisztára […]

Posted by
Posted in

Késő

– Késő – Késő van. Fáradtan ülök. Ez a nap is kiszívott, rám unt, meggyötört. Az est megtörik – szilánkos éle kemény csillagokat karcol a kinti, mély sötétségbe. A megfeszült izom vállamon, a csonton ég, zsibong – forró vízben talán még kiold; de addig kiált, jajong a monoton ürességbe. Elnehezült az éjszaka. Önmagába roskad. A […]

Posted by
Posted in

Téli színek (gyermekvers)

– Téli színek – Fehér a kert és fehér járda, fehér a szél is, mi táncát járja; fehér az utca, fehér a város, fehérben alszik a téli táj most. Szürke az út és szürke az égbolt, szürke a kedvem, sehol egy színfolt; szürke az ablak, a tó, a folyó, s benne a felleg, az álomfogó. […]

Posted by
Posted in

Galambok (gyermekvers)

– Galambok – Lapos, ferde háztetőkre mit szórhatott a magas Ég? Apró sötét foltocskákkal tarkított ott minden cserép! Gubancos, drága gyöngyfüzér, vagy mazsola, drazsé lehet? Angyalkéz rakott tán’ oda ennyi kerek, szürke követ? Most hirtelen szárnyra kelnek, s felröppenek mind az égbe: nagy vargabetűt szántanak az égszínkék ürességbe. Hullámokban megmozgatják, átrajzolják a teret, és csapatokban […]