Posted by
Posted in

Sír az ég

Úgy pereg az ég könnye, a zápor, mintha öntenék hatalmas dézsából, s úgy hallom a zúgását a szélnek, mintha lenne farkas üvöltése. Sírnak ma az égi angyalok, mert üresek az égi asztalok, nincsen már ember, aki elhiszi, hogy az Isten őt nagyon szereti. Zokog ma az ég, sír az Isten, senkinek nincs szíve, kit őrizzen, […]

Posted by
Posted in

A világ szélén

Ültem a világ szélén, egy fa alatt, s felhők sodrában a Nap egy keskeny, apró rést nyitott. Mennydörgős út szaladt, s tágra nyitott, kíváncsi szemmel lestem a végigsöprő országút porát. Mily szép volt e látomás. Ábrándozás. Rohantak urak, fent az égen, rajtuk felöltő, szép ruha. Magasban büszkén, s oly vígan léptek, hetyke volt járásuk. Ám […]

Posted by
Posted in

Édesanyám !

Edit Szabó : Édesanyám ! Édesanyám úgy szeretett engemet, fiai után imádott lány gyermeket, elvesztésük fájdalma végtelen, nékem adta örömét teljesen. Mosolygott kedvesen, mondott szépeket, bömböléssel követeltem ki részemet, kaptam bőséges mennyei mannát, majd folytatta az igazak álmát. Karjai között nyugalmat leltem, mellette aludtam, ölelt a lelke, éreztem szívének lágy dobbanását, végtelen ígéret fellobbanását. Tipegő […]

Anyák napjára
Posted by
Posted in

Anyák napjára

Anyák napjára Szép május első, ünnepi dísze, orgona nyílik a kert alján. Tömött virága, e napnak híre, ma téged köszöntsön, jó anyám. Orgona csokrom, rakd a vázába, hozzád vigye a nap melegét. Szeretlek Édes, mondja a hála, illatán szórja szeretetét. Csuklik a hangom, gyűlik a könnyem, fény a szemedben, rám mosolyog. Angyalok jártak, míg megköszöntem, […]

Posted by
Posted in

Örök románc

Villan az emlék, szép volt a nyár ültünk a parton, s öleltél már. Kezed simított, bomlott a blúz – huszonegy voltál, én meg csak húsz. Pillangók szálltak, s hajlott a nád feledtem már, hogy bárki meglát. Éledt a férfi, ébredt a nő – tanúja volt az öreg fenyő. Ártatlan szívem, lopva sajog azóta létem veled […]

Posted by
Posted in

Szívünk mélyén Anyánk

Edit Szabó : Szívünk mélyén Anyánk Szonett Muskátli virág a terasz ablakán, Virágzik a szirma, vidám mosolya Kedvence Anyámnak, nyíló orgona Kertjében bontaná lila virágját. Színes kavalkád úgy ontja illatát, Gyönyörködne, minta álomban volna, Karjaiban tartja kedves családja, Mennyország vedd át, az égnek boldogság. Kinn ül kis székén, megpihen a lélek, Örök virágoskert légy üdvössége, […]

Posted by
Posted in

Hold

Rejtélyes, sötét éjszaka: Csillagok drámai színpada. Főszereplő, de nincs szava. A homályba veszve ragyog, És eltűnik, ha eljő a pirkadat.   Részegen, bódultan táncol, Arcára írva a mámor. Fénye megbabonázhat bárhol. Lehelete a hűs köd illata, És hozzá szólnak mind az álmok.   Hajnalban dühössé válik, Mérgében búcsúzni vágyik. Színe, mint vérvörös kárpit. A madarak […]

Posted by
Posted in

Példázat

Látod, a magas fenyő apró magból bújt elő, napról-napra, évről-évre  erősödött zsenge törzse, kiállt sok fagyos napot, forró nyárban szomjazott, ágait ha vihar tépte, nem szidta a szelet érte, ahogy gyűltek évei, sokasodtak gondjai, de türelme erősödött, nem sürgette ő az időt, mikor odaérett, sorba’ tobozait elhullatta, s elégedetten emelte, homlokát az őszi égre.

Posted by
Posted in

Művészportré Szűcs Jánossal

1954. november 14-én Békéscsabán születtem. Édesapám szobafestő, édesanyám kiskereskedő volt, már mindketten meghaltak. Gyermekkorom és ifjúságom a nagykorúságomig Vésztőn telt el. Színes, élményekben gazdag falusi gyermekkorom volt. Ezt ma is nagy kincsnek tartom, nem rabolták el a szüleim a gyermekkoromat, hagytak játszani. Az általános iskolát, a gimnáziumot Vésztőn végeztem el. Miután leérettségiztem, 1973 nyarán Budapestre […]