Három epigramma Nándor tolla Nándor tolla hegyes vagy tompa, piros, de fehér is… Ő mindenképpen megírja vele földbe és vízbe és az egekbe- nem lehetetlen, hogy istenek őseposzát-is. P.D. sírjára P.D. ő, aki Dantét meg-be-fel-és le is írja Dante is itt járt épp. És kezet és tollat-fogtak. A 13 évesen elhunyt P. D. emlékére […]
Háború van És háború van az egész földben, háborúúzunk mi mind az öten. A jó, a rossz, a szép, én és te. Figyeljük meg, hogy valóban szép-e, ámbár ha az is, úgyis már vége. Fegyvereink kard, kő és ceruza: küzdünk kiállva és persze bebújva. Én tengernagy és tábornagy vagyok. Egyszer tizedes, ha nem százados, egyszerre […]
Csönd van Most a csönd van. Azt kivéve csak, hogy ír a tollam, serceg ez papíron. Most a csönd dermeszt, zavar, éget, éltet, közbeszól, fáj, sír, sajog érthetetlen Ném-a csöngő és telefon se szól és hallgat a sír is. Most a csönd mint egy pici bús bogárszörny közbeszól, sugdos, duruzsol, rikoltodz. olykor elhallgat, de erős […]
Az ágy Nos lám, az ágy nagy, jó, puha és barát. Rá hogyha lépnek fájva ropog-recseg. És hívogat és hívogat. Jajjj… Légyen ez ágyközösünk.Tiéd is. Mostan befekszem, benne szeretkezés- aztán elalvás, így nem akarni, nem hallgatni, nem érezni és nem tudni, nem is cselekedni semkit. Mostan befekszem, benne szeretkezés- aztán elalvás, meglehet álmodás. Azt álmodni […]
A haladó Menni szeretne. Erre a kedve. Nemde miért ne? Menni be házba és ki a kertbe. Déli irányba. S persze nyugatra. És le a mélybe. Pont a pokolba? Vagy fel a mennybe? Mindenüvé el! És sose végell! Annyira ez kell! S annyira szépel! Csábja a tenger, csábja a Prága. Lép is a hegyre, ámde […]
Olvasdj, folytasdj!j Én vanjok és te vanjsz, ő is vanj, mi vanjunk, ti vanjtok, ők vanjnak. Vanj-például asztalj és ne asztalj. És hasonlóképp egérj és aztán váross és jóltesszükj éss aj többij. Ámde legfőképpen megj, örökj, felj. Léts, neléts. (Neléts is-hisz vanj ő is) Akarats, bánj, késsz, továbbj. Igenj, ezz. Soóhaj, úgyj, akárcsakj énj, nemj […]
Művészek Művészvilág! De szép csodás dolog! Művész átvesz minket halál utánra. Hosszú hajú, hosszú körmű, boldog arc-és lélekment deli aggastyánka. Csontunkból épít, csontunkból szobrog. Vérnyálammal fest a bőrömvásznára, bordáidon gitátz, koponykád: dob. Csontunkbóltollból jő regényírása. (Vérnyálados nagy körme! Vagy sajátja?) A sok csonttornya közt a semmi-ködben… örülni kell, hogy itt ilyen művész… (Mi is mind […]
Haldokló diktátor végszava “Íme hát…megérem …századik…ezredik…évemet… azt hittem…Jónépem…éltemben…eltemet… Mind akik…ismernek…szeretnek …engemet… mindnyájan…most emitt…énnálam..legyenek… Ismerjük…nemdebár…nagyon a…Jóhitet… Benne itt …leírva…minden Jó…mindenek… Benne itt..leírva…Legjobbnak…miléte… csodás,hogy…mily sokat…csináltam …Én-érte!… A JÓhit…világ-os…igazi…egyetlen!… Jókozmosz…Jóember…Jószó…és Jóigen!… vele látok, vele hálok, vele halok, tőle akarokk! mivelhogy …LegJobbik …Jóhívő…én vagyok… (jajajaj…adjatok…innom egy… csepp vizet!… oltsa el…gyorsan e…nagy lázat…Rettenet!…) Jóhittel…Jóhitért…fogtam Jó…hatalmat… Mert legyen…amit a …LegJobbak…akarnak… Jóagyam…Jószívem….Jóllakja…Jófalat… […]
Nem kell túlélni az Urat Mert nem kell túlélni az Urat. Azt mondják. Semmiképp! ameddig még arat. Kenyeret, rádiót, ágyúkat. Nem szabad túlélni az Urat. És aki ezt teszi, hol talál majd újat. (De olyat, ki éppígy jól mutat) Ő pedig túléli az Urat. És eztán magának receptre felirat zsemléket, könyveket és vizet. Mindnyájan megöltük […]
Az első ember eltöpreng “Az utolsó ember-ki? akit senki nem szeret? akit senki nem temet? mint ahogyan engemet? Az utolsó ember ő, szőkehajú kisleány, aki éppen néz fel rám. Vagy inkább nem? (De nem ám!) Az utolsó ember jó. De sokkalta jobb mint én Soksokkalta mint hinném. Nem lehet, hogy tévedném. Tud járni és tud […]
