Nem parancsszóra jönnek a versek, a csúnya szó, szép vagy a legszebb. Csak “úgy” kell, hogy megérjenek, mindentől függetlenek … … , ha maguktól kelnek életre a sorok, igaz szót csak akkor mondhatok.

Rózsa Iván: Csillagközi előzés Úgy siettél a Mennyország felé… De valaki megelőzött… Úgy járultál volna Isten színe elé… De valaki félrelökött… Budakalász, 2017. május 18.

Fénykép mit nézek enyém, ifjúkori Lám az idő mily gyorsan repül zsong az elmém, gondolat bolyong mit látok az már nagyon távoli. Csoda kéne, hogy visszarepüljek oda, hol az öreg test felöltözik újra fiatalnak.Tétovázom, jót szül ez a móka? De tudtam, fiatal már nem lehetek. Idő rajzol arcomra. Ráncok, vagy hieroglifák? Látom őket naponta a […]

Oly szép az alkony itt a Tisza mentén, hol partfalak közé szorítva most lágyan áramlik a víz vöröslő hullámain az ég kárpitja tükröződik vissza. Hullámok fecsegése töri a csendet mint álmos, halk gyerekzsivaj toronyóra kondul, időt jelez a szél elült már nem neszez nap is lebukott a horizonton túlra. Nyugalom járja át, fáradt testedet. Evokáció: […]

Edit Szabó : Akácvirágzáskor Akácvirág lombok alatt fényesebben ragyog a nap, milliónyi fehér szépség, közepében a melegség, zsonganak az apróságok, övék lett most a hatalom, megszállják a magas fákat, nem hagyják ki a bokrokat, nyílj ki minden virágszirom, méhecskéké a jutalom, apró sárga virágporral megtelik a gyöngyharmattal, nem hallik csak morajlásuk, lassan telik a kaptárjuk, […]

Edit Szabó : Utak mentén Minden út máshová vezet, megváltozik az életed, egyenesen vagy keresztbe ne félj tőle, hagyd, vezessen. Mindent magadban keress, mert élni kell az életed, napfényre hull sötétség, emelkedj ki mindenség. Küzdés, harc az élettel, Istened se feledd el, haladj élet tengerén, valóságban van remény. Legyen nyitva a szemed, szavaid úgy csengenek, […]

Edit Szabó : Egyenesen nem keresztbe Gondold végig az utadat, porral lepte lábaidat, vitte messze életedet, keresztúthoz hol érkezett. Sima úton visszatérés, hited lehet önmagadért, választások megakadnak, utak göröngyei fogynak. Keresztúthoz mikor értél, választásban te döntöttél, egyenesen csak előre kitűzött célt mindig nézve. Keresztutak ára sorsod, önmagaddal vívódásod, döntéskényszer nincs már benned, keresztutak eltévedtek. Bőcs,2017.05.16.

Élt egyszer egy ember az erdőn békén, sűrű bokrok mélyén sátorban lakott. Rég elindult ő a szenvedés ösvényén, és azóta megtépázott élete zaklatott. Betegségben remény nélkül rongyokon, gallyakat gyűjtögetett, melegedni vágyott. Nem jutott túl soha sem a gondokon, de híres büszkeségére nagyon vigyázott. Egykor dédelgette őt a sors, volt egy háza, iskolapadot koptatott és tanult […]

Drága Uram! Hozzád szól fohászom, Annyi rossz dolog van ezen a világon! Nagyon összecsaptad, több idő kellett volna A teremtéshez. Az ember átrajzolta Világ újrarendezéshez! Most kicsit úgy tűnik, visszaüt a dolog, Az ember nem tiszteli, honnan származott, Olyan érzésem van, a levegőt lecsapva Adtál egy pofont a semmi nagy arcára! * Igen, fiam! Elismerem! […]