Edit Szabó : Egy élet asszonya Kicsi lányként jött meg a világra, gyerekkor volt minden boldogsága, évek jöttek, hirtelenség égett, felnőtt ember, szépsége a létnek. Fiatalság minden bolondsága milyen hamar eltévedt a mában, házas élet, gyerek, építkezés, lassította szívének erejét. Mosolygó arc, gyereksereg körbe, sportolónak nem esik terhére, esés közben nem csak a szív vérzik, […]

Edit Szabó : Utolsó tánc Őszi erdőnek szélén megpihen a vén legény, nincs már egyéb vagyona, kezében a vonója. Magas fának aljában padja várja magában, egyedül a végtelenbe, hegedűje két kezében. Lassan húzza a vonót, halkan búg a zeneszó, vágyában oly messze jár, álmában is táncot jár. Táncra kél az őszi avar, párosan szép, felhő […]

  Vérzik a szív, ha nem vagy velem, Fázik, a lelkem mikor szeret. Álmomba kélek, ölelj át Szoríts magadhoz mind azon az éjszakán.   Vérzik szívem, ha veled vagyok Hisz akkor és boldog vagyok. De vérzik, a szívem mikor elkel menned, S a kék éggel üzenem, mennyire szeretlek.   Felébredve veszem észre Csak álmodtam az […]

  Itt állunk a tópartján bájunkat kínálva Víztükrében őszi nap sugarában. Az úr fényes arca tekint reánk Ősz karja mind édesanya ölel át. O mi fák mit öltöztetnek Ruhánkat palettaszín tükrözte. A csábító napforró melege Águnkat boldogan melengette. Itt élő madarak hada Mindig más dalt dúdolnak És a víztükre adja báját Mink csak itt állunk […]

A HEG   Reflexió Váci Mihály „Százhuszat verő szív” című versére   Olvasom e rímbe szedett sorsot, mi remélte, mire én is vágytam, de csak meghasonult a magányban, és most összeállít egy lajstromot, azt, hogy föl mit és miért áldozott.   Hogy hős volt-e, vagy egy balga bolond, egy naiv gyerek, ki sosem nő fel? Ki […]

Edit Szabó : Márton napján Szorgos munka végét járja, pihenés vár a gazdákra, tavaszi mag a raktárban, kukorica meg silókban. Nyár termése őszbe érett, szorgos emberek kezében, vígan dalolt munka hőse, feketén fest szántóföldje. Márton napjának eljötte vágyódik az ünneplésre, libahús van az asztalon, friss újborral koccinthasson. Minden gazda elvégezte, mind e napra betervezte, vigalom […]

“A békés halálban nem hiszek. Ott, ahol izzad a test és riadnak szemek,” Jagos István Róbert: Akaratod szerint Akkor, kopog-e majd az ajtón, ha megjön egy napon értem, vagy csak beront, rám néz és közönnyel szemében mutatja, indulni kell, vár a csónak nem lesz helye akkor már a szónak. Béke lesz majd, vagy kínzó szenvedés? […]