Posted by
Posted in

Nőnap után

B.Mester Éva   Nőnap után   Rám jött a versírás mint egy hasmenés, mikor ideges vagyok. Hol vannak az én virágaim? Az élők, amit kezembe adsz, ölembe szórsz, és csak a kedvemért illatosak? A mindenkinek, bárkinek, senkinek címzett virágkazlakból nem kérek. Az élő szó kell, az élő virág. Hiába osztozkodunk álmainkon, a mosolyon. Érintésed rejtegeted. […]

Posted by
Posted in

Frida Kahlo: Without Hope (Reménytelenül)

Öt éve fedeztem fel Frida Kahlo festményeit. Önkéntelenül írtam egy verset az egyik képéhez, majd a napokban azt vettem észre, hogy már ötven képhez írtam pár sort. A Gyökerek című képre írt versemet publikáltam egy weboldalon, ahonnan sok érdekes visszajelzést kaptam. Ezért hát úgy döntöttem itt is megosztok veletek egy két verset, melyet Frida képei ihlettek. […]

Posted by
Posted in

Szeresd a Nőt

Szeresd a nőt, de ne pusztán csak őt, szeress mindent, mi mélyen benne bujkál. Szeresd benne a múltad, a jövőd, s a mát! Hisz az asztalon ott a dús tál, nem éhezel és csókkal oltja szomjad. Nélküle csak egy keringő bolond vagy!   Szeresd benne a játszó gyermeket, ki biztonságra vágyik hős karodban, ha nem […]

Posted by
Posted in

Tiéd örökké

Edit Szabó : Tiéd örökké / Haiku csokor / Kicsi leánykák fiú barátaikat mindig imádják. Felnő kisleány, piros rózsa bimbója virul orcáján. Ring a szoknyája kacérkodva perdülvén lenéz reája. Piros rózsaszál, kezeibe adhatod, vígan muzsikál. Szerelem tüze, csókos ajkak varázsa ég a szemébe. Fiú és leány összekötve életük, együtt lészen pár. Szeressed a Nőt, létetekben […]

Posted by
Posted in

Szerelemre fakadtam

Vagyis nemis szerelemre fakadtam, hanem szerelmes dalra. Az első muzsikám… Szerinted is sláger gyanús? Mielőtt megkérdeznéd… a dal közepe táján nem bátorító pókokról van szó, hanem bátorító bókokról! Tudtam, hogy bele fogsz kötni… Klikk a linkre => a szerelem receptje

Posted by
Posted in

Testemre jeleket…

Testemre jeleket éget a szerelem, E fájdalom nem enyhül talán soha. Csillagfénnyel borított enyészet, Mint sötéten égő fénycsoda. Diafilm, mi látszólag mozdulatlan, De elsöprő vágyak nyitott ajtaja, Betör érosz, (a vágy) hajthatatlan Sikoltó hangon esdeklő szava. Megtörik a szó, érzések nélkül Lehetek csupán egy élő halott, Pokol és mennyország keveredik végül, S már csak agapé, […]

Posted by
Posted in

Vágyakozás

Volt egyszer egy csodálatos álmom. Nagyon szerettem, szerettek engem is. De vad vihar süvített át a téli tájon, Már minden álom, törött cserép, avítt! Csodás volt a két gyönyörű szempár, A lágyan omló selymes hajkoszorú. Mely megigézett minden éjszakán, S én boldog voltam, nem szomorú! De talán egyszer visszatér az álom. S újra hozzám repül […]

Posted by
Posted in

Házak felett…

Házak felett, szakadt felhősávon, Átdereng a vöröslő napsugár. Ezen a téli, késő délutánon, Minden gondolata, csak nála jár! Korán sötétedik, hiszen tél az úr, S a tavasz, még nagyon messze jár. Agya csak őt látja és érte búsul, Míg utolsó fényt szór a szép napsugár! Nagyon kemény a hideg az éjben. Paplan melege bizony jól […]

Posted by
Posted in

Furcsa páros

Bilincsbe ver a dogmák szava, Eredendő bűn a horizonton túl. Földbe döngöl a hit katekizmusa, Pokol és menny hiteget álnokul! Sátán és Isten, a furcsa páros. Mindegyik a lelkemre utazik. Börtönbe zárna a jó és a rossz, De az őr az ajtónál nem alkuszik! Arc néz vissza rám a belső képben, Melynek legmélyén az énem […]

Posted by
Posted in

Circulum absolvere

Tipródó vad futamok és lágy melódiák, Az élet már ilyen, mint egy kis diák, Ki szertelen, vad, de tanítható, Hol felhőn lépked, máskor üreglakó. Mit két kézzel ad a sors, másnap elveszi, Hátad ütlegeli, majd mellkasát döngeti. A fényben, csak a sötétség szeme “világít”, Megtörve, széttépve, tiporva bárkit. Szakad a húr, hullik a billentyűk sora, […]