Posted by
Posted in

SZERETLEK

Szeretlek, egyszerűen csak szeretlek, és ebben az egyetlen szóban benne van minden érzésem, mert szeretni a legszebb dolog az életben. Oly jó magamhoz ölelni téged, illatodat érezni, szíved dobogásával feltöltődni. Varázslatos érzés ez, ami akkor is kísér, mikor ajkunk, csókba forrva, nem érhet össze. Szeretek karjaidban pihenni, álmodozva reményeket szőni. Szeretlek, egyszerűen csak szeretlek, de […]

Posted by
Posted in

Már csak…

Már csak a kapukód maradt. Mit éjszakánként sorolok. 4345 és vége, mert a kódnak már nincs jelentősége. Nem mondod már, hogy siess, mer várlak nagyon, kedves. Nem nyílik már a nehéz tölgy kapu lassan, hogy zsírozatlan nyikorgásával üdvözöljön. Nem állsz az ajtóban, kezedben virággal várva és a pezsgőt sem hűtöd az öreg hűtőben. Nem látom […]

Posted by
Posted in

Már nyomokban sem

Már nyomokban sem vagyok önmagam, mert árnyékként követlek, és ahogyan te szeretnéd, úgy élek. Szavam, rég elapadt már, hisz mit is szólhatnék? Megszoktam már, hogy az utolsó szó, mindig a tiéd. Az irántad érzett szerelem kötött gúzsba, de nem sírok már, csak nevetek rajta. Keserű a nevetés. Hagytam, hogy átformáld lelkem. Jelenem, magamnak köszönhetem. Bólogatok […]

Posted by
Posted in

Kéne egy dal

Kéne egy dal, amit hallgathatok majd. Kéne egy dal, ami vigasztal. Kéne egy dal, ami elhozza lelkembe a tavaszt. Kéne egy dal, ami azt mondja, nem az a boldog, aki ravasz., mert a boldogság az más. Kéne egy dal, amit dúdolhatok majd. Kéne egy dal, ami mosolyt varázsol arcomra. Kéne egy dal, ami az én […]

Posted by
Posted in

Imára kulcsolt kézzel

Imára kulcsolt kézzel, hazavárlak, minden éjjel, de csendes a ház. Nem fordul a zárban a kulcs. Hiába az ima, nincs az, ami volt valaha. Boldog nappalok, édes éjszakák. Mind, mind, a múlté már. Imára kulcsolt kézzel, hazavárlak, minden éjjel. Miért lett múlt a szép? Hova tűnt a remény? Miért oly zord most a világ? Kérdések! […]

Posted by
Posted in

Már, nem

Nem fekszik már hideg kőre. Nem kér már kenyeret Magától sem kérdezi, miért van az, hogy engem senki nem szeret? Hópaplan sem takarja már testét többet. Érte már senki semmit nem tehet. Szakadt paplanja még visszavárja, de fejét már nem hajtja rája. Égi mezőkön sétál. Virágzó kertekben, nyugodt a lelke. Találgatják, kik arra járnak, hogy […]

Posted by
Posted in

Fényképed az íróasztalomon

Nézem a fényképed, itt van szemben velem, nézem szép szemedet, magas homlokodat, őszülő hajadat. Szemüveged mögül tűnik elém szemed. Barna szemeidet hosszan szemlélgetem s mintha te is engem, pont engemet néznél. És ahogyan nézel, mintha mosolyognál.   Látom drága arcod, kedves tekinteted. Miért, hogy rám már csak a fényképről vetheted? Ahogy így mosolyogsz, az ajkad […]

Posted by
Posted in

Zajos a sírkert csöndje

Zaj ömlik velem a sírkert a csöndjébe, Kedvesem, jöttem, mert Te itt laksz örökre… Anyám te is, távoztatok mindörökre. Sírás, hüppögés, neszezés, halk mondatok, Fütyülnek a közelben menő vonatok… Valaki hangosan jajdult is, belerúgott a síremlékbe, Fáj neki, de hangosan átkozódni nem mer… könny a szemébe… * (3 soros-zárttükrös) Halottak napján a kis gyertyafények, mint […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Ok-osság

Rózsa Iván. Ok-osság Rájössz az ok-okozati törvényre, Immár bölcs és okos lettél. Ráemeled tekinteted az égre, De nem felejted: a Földre születtél. Budakalász, 2020. október 29.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Ok, okozat

Rózsa Iván: Ok, okozat Az ok egyben okozat, Az okozat már ok is. Egyben látod immár a dolgokat: És rögtön tudod, ki hamis. Budakalász, 2020. október 29.