Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Féregirtás? aktuális!

Rózsa Iván: Féregirtás? Aktuális! A 133 lábú, gyáva féreg… Ott tenyészik a Parlamentben, mint méreg. Kellene már egy féregirtó szakember; Ki jó magyar, így jó ember! Budakalász, 2021. február 7.

Posted by
Posted in

Virágoskert

Virágoskert Csókot loptam volna egy kertből. Volt ott ibolya, orchidea, ambrózia, az érzés minden színében bimbózó bazsarózsa. Volt, ami hervadt, volt, ami a gyökeréig kiszáradt, volt, aminek szárán tüskék gyilkoltak. Ám volt egy szár, ami sosem lankadt. A kertecske közepén növekedett, bűbája napról napra cseperedett az esőtől, a napsütéstől szinte sugárzott. Ritkasága szagtalanul illatozott. Bódító […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Milyen egy “igazi” keresztény?

Rózsa Iván: Milyen egy „igazi” keresztény? Egy „igazi” katolikus legalább háromszor fogad örök hűséget: Válás után másodszor is templomban, ha kap rá lehetőséget… Egy „igazán” hívő embernek nagyon fontos a papi áldás: És ezért az anyagilag jól járt egyház is módfelett hálás… Budakalász, 2021. február 7.

Posted by
Posted in

Hazugság

Füllentés, ferdítés, tagadás, hazugság, mind velünk született tulajdonság. Van, aki rosszul csinálja, van, aki jobban, de van, kinek az egész a kisujjában van.   Valaki hazudik akkor is, ha kérdez, így keverve nyerő lapokat saját kezéhez. Ám igazi hazugon nem látszik, ha füllent, tenyere sem izzad s a szeme se rebben.   Mindenki hazudik, ezt […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: A pandémia paradoxona

Rózsa Iván: A pandémia paradoxona Hány politikus halt meg eddig a járványban, és mennyi művész?! Az igazi művész mindig kimondja az igazat: hatalom, ettől félsz? Lehetnek fiatalok, öregek; a politikusok mindent túlélnek: Valamit nagyon is tudnak, ha a koronától sem félnek… Budakalász, 2021. február 7.

Posted by
Posted in

Egy égő hajnalon

Egy égő hajnalon Nem érdemeltelek, tudom egy tőled égő hajnalon elveszítelek majd, de addig még velem leszel, ölellek és úgy alszom el, hogy dúdolsz nekem dalt, egy régi-régi éneket, mit jó anyád dalolt neked, mikor csöppnyi voltál és én álmomba álmodom azon az égő hajnalon, hogy velem maradtál. Szemedben messzi tengerek vonzó fényei kéklenek, elengedlek […]

Posted by
Posted in

Az őrült sorsa

Bizony vannak ilyen esetek… hétköznapi pszichológia. Nekünk már az emberi mivolta, csak régi emlék, tán’ árnykép, Ezt aztán a négy fal magába szorította, most így él, ekképp. Riasztja szegényt a fény, az árnyék, a hajnalpirkadat és az estfény, A magányában, magányának szavalja mindig azt a verset, egy lény… Néha zenét hallott, felvidult és csak ropta […]

Posted by
Posted in

Beteljesülés

Jöttél, s elraboltad szívem, minden gondolatom, szinte egész lelkem. Villámcsapás volt mindkettőnk számára, de tudtuk rosszkor történt, elkésett, hiába. Nem lehet feledni azt a pillanatot, mert életünk más lett, szívünk titkot hordott. Évre év jött gyorsan, megfakult az emlék, bár a parázs izzott, halványult a remény. Fülembe kerítő halk biztatást súgott, hallgattam a szóra, s […]

Posted by
Posted in

Kérges dal

Kérges dal Fakó kabátomon megült magányom porát lemosta hűs eső ma reggel, dacoltam én a túl komoly világom felével és dacoltam ős hideggel. Nem éltem úgy, nem éltem én csak épphogy szabályokat követve-szegve, félve, nem értem el csak azt, mi gyorsan elfogy, maradék létem angyaloktól kérve. Hiába vágyom én meleg szobára, nekem nem is dukál […]

Posted by
Posted in

Mint komor bika… az öregség?

Öreges meditálás… Halkan, de velem jól elvan a magány, Nem csinálunk semmit, itt már nincs hatvány. A szivarka ereszt füstkarikát. Körbe-körbe kergeti önmagát. A hamu meg nézi saját árnyát. Az pöccintésre leröppen, Földre érve búsan sercen, Majd, darabokra szétröppen. Szemüveg régi, kíváncsi üvege Kukucskálva nézne, ha látna szerte, Már régen karcos, nincs fény üzenete. Öregember […]