Rózsa Iván: Nem vagyunk bunkók, Boris! Nem vagyunk nagyobb bunkók mi, akár a többi nép! Ha érzi, hogy szeretik: a nép engedi, hogy neveljék! Távolból bírál minket valaki, ki eleve bunkónak született: Mint magyar kollégája; rendet akarunk a világban, végre rendet! Budakalász, 2021. szeptember 4.
Érezd a ritmust! Csábító dallam, lüktet a véred, figyelj a hangra, maga az élet, érezd a ritmust, rázd le a láncot, hullámzik tested, érezd a táncot. Forró az éjszaka, izzik a láng, elragad a zene, éled a vágy, járod, a szambát nem figyelsz másra, csak a lendületre, a mozgásra. Hallgass a szóra, figyelj a dalra, […]
Erdők sikolya Erdei tisztás, élete izzás, égbekiáltó fájdalomé. Ág zuhanását, halld suhanását, megsebesítvén, álmokat űz. Zeng a kiáltás, vád a morajlás, minden irányú, rajtaütés. Éjjeli szállás, ott van-e áldás, megfenyegetvén, dögkeselyűk. Megy le a lejtőn, írtja az erdőt, aljas az indok, mondvacsinált. Rebben a vadnép, gyilkol a fűrész, ébred az alvó, tiltakozás. Röppen a gyorshír, […]
Elveszett remények Álmainkat a végzet szétzúzta, nyíló szerelmünk ékes szirmait üvöltő szél tépi, végigdúlja, kilesve a szív rejtett titkait. Eltűnt a mosoly, a szem fátyolos, az örök nyár szépsége tovatűnt, lelkünk kétségek között tántorog, éjféli nap oldozza fel a bűnt. Szerelmünk jelképe e rózsaszál, bánat elől halálba menekült, fekete rózsa végső lobbanás, ellene már semmit […]
Élni kell! Élni kell mindazért, ami szép, nézz körül, átölel csillagfény, sejtelmes árnyain csend az úr, vágyaink szárnyain szép az út. Ölelj még!- a pillanat csak miénk, szép álmaink tűnnek el,- mondd miért? vérvörös alkonyat a csábítónk, szikrázó fényei, mind lázítók. Jöjj velem, kövesd a szívedet, éljük hát életünk színesen, fénykerék,- bűbájos látomás, vedd el […]
Elfeledve Hiába a papír, üresen ásít, remegő kéz nyúl,- írná a szavakat, toll hever mellette írásra csábít, ereje fogytán, keze,- mint fadarab. Könnytelen szemekben lázas gyötrelem, csendes magánya bús, és örömtelen, fényről szólt az éneke, most éj oson, bársony leplébe rejti,- hűs alkonyon. Hol a költő fekszik, sírja jeltelen, magával vitte a legszebb verseket, nem […]
Elfeledett világ Hihetetlen szépség árad a tájból, interjút készítek régi tanyákról, a rozsdás szín alatt piheg az élet, nézhetem a villás farkú fecskéket. Kavargó köd, fátyolt sző a tó felett, napkaréj a dombok közül kilesett, idilli környezet, illatok, színek, lám,- egy apró virág maradt meg dísznek. Képzeletem szárnyain a jövő int, a kristály kék ég […]
Életkerék Vádolom a sorsomat, zakatoló gyorsvonat, tovafut és elszaladt, életem is elhaladt. Menteném a menthetőt, nem bírom a hegytetőt, elmúltak ifjú évek, és nem jöttek tündérek. Álmodtam szép világot, nem kaptam, csak szilánkot, tört szívem és lelkem is, tudom, ez már banális. Nem vádolok már senkit, én is vágom a centit, lassan a végére ér, […]
Éji varázs Csillagok álmát, angyala táncát rejti az égbolt, alszik a félhold. Ébred a nap már, izzik a fényár, kelti az alvót, nyitja az ajtót. Hajnali szellő, tengeri sellő, csobban a hullám, dallama bujkál. Érzi a lángját, zúzza a láncát, éji varázs itt szárnyakon elvitt.
Egy kicsit másképpen… A férfiak szeretik nagyon e napot, örömmel üdvözlik ők is a nőnapot, koccintanak sűrűn az egészségünkre, csak köszöntenek – hozzák fel védelmükre. Egymás után emelgetik a poharat, hiszik – így boldoggá teszik a napodat, hogy el ne felejtsék, a kezükben csokor, késésük oka útszéli tövisbokor. Azért köszönjük nektek, hogy vigyáztok ránk, ne […]
