Anya nézd! Megjöttem, itt vagyok! Siettem, hisz tehozzád küldtek az angyalok. Mostantól a te kislányod én leszek. S hogy boldog anya légy, mindent megteszek. Anya nézd! Már járni is tudok! Nem is lépkedek, hanem már szaladok. De egyáltalán nem félek, mert tudom, Biztonságban vagyok, hisz a te kezed fogom. Anya nézd! Már beszélek! El tudom […]

Lackó, Lackó ne háborogj, hisz Petőfi is megmondta: ülj meg itten és ne moccanj. Ha eljön az idő végre verset is kapsz egykettőre. Persze csak ha megérdemled és magadat jól viseled. Most látom, hogy mit ígértem megtartottam ezen percben. Itt van hát e vers tenéked, szép hétvégét megérdemled.

Számomra már nincs ma és nincs tegnap, szemem előtt a holnap képe lebeg, mikor már letettem minden múltbéli terhemet. Batyuba kötöttem a bántást és csalódást, melyet egy kanyarban hanyagul leteszek, vigye akinek kell. Elhagyom a hazug ígéreteket, álnok bókokat s a sok csaló emléket, kedvére szemezgetheti, ki bánatot keres. Új tarisznyát fogok és megtöltöm szépséggel, […]

A tél szerelme A szél zokogva átsüvít az égen, siratva őszi kerteket tarol, megannyi sárba összegyúrt levélen halad tovább, el is zarándokol. A tél hideg, ködös tekintetével a tájra néz, elimbolyog vele, hiába kérdezik derengve váltig a messziről alig látszó hegyek, miért e zord, fagyos, kemény belépő, miért e csontot átütő hideg, de ő nem […]

Névnapod van ma és én rád gondolok, eltöprengek rajta, mit is kívánhatok. Boldogságot, egészséget, gazdagságot s minden szépet. Örömöt és vidámságot, ölelést és sok barátot. Kívánom, hogy akit szeretsz, szeressen, amíg csak lehet. A gond és baj elkerüljön, árnyéka rád ne vetüljön. Bár már el nem mondhatom, ezért most csak leírom, mit magamban suttogok: Boldog […]

  Örök álom átka zárja le szemed, bár gyermeked keze még szorítja kezed.   Hideg a koporsó, véres a rózsa, magányos a szív, mely félőn óvta.   Emléked árnyéka volt hajdan altatóm, ölelő hiányod rongyos takaróm.   Ma lányom mosolya csordultig tölti magányos szívem fájdalmát törli.   Szeme szivárványos kaleidoszkópja a remény varázsát lelkembe szórta.

Vadvirág mezején építettem házam. Szomorú fűzfából készítettem ágyam. Szeretetmagokból őröltem lisztemet. Szívemnek tüzében sütöttem kenyeret. Lehulló könnyekből préseltem italom. Örökké éhezem és folyvást szomjazom. Lágy, fehér kenyérre, lehulló könnyekre. Színtiszta álmokra, sosem volt ízekre. Lelkemnek vásznából szőttem a ruhámat. Bánatból, örömből varrtam a csizmámat. Magányból ácsoltam gyönyörű asztalom. Sóhajból készítem kanalam, tányérom. Szerelemfonálból kötöttem kesztyűmet. […]