Posted by
Posted in

A Hold arcai

A Hold arcai (fotós trükk) Fényképészünk fantasztaként Holdunkat leképezi. Varázslatos képzelettel sziluettjét kimetszi. Állólámpaként kapcsolja, képkeretbe foglalja. Atlaszként veszi a hátra, görnyedezve hurcolja. Teliholdat hálóval fog, lepke gyanánt kergeti. Spárga végén luftballonként a magasba engedi. Létrát támaszt, hogy elérje; pányvát, lasszót vet neki. Festő pemzlit mozgat fel-le, ezüstösre színezi. Zsonglőrködve dobálózik, kézzel-lábbal görgeti. Mindez trükkös […]

Posted by
Posted in

Ha látsz…

Ha látsz gyökerestül kitépett virágot, Kertedben, gondosan elülteted, Meghálálja vajon a gondoskodásod, S illatával köszöni meg, neked? Ha látsz kóbor állatot, nem vadat, Vajon megállsz-e rajta segíteni? Megadod-e újra azt az álmot, Mi életében megszakadt neki? Ha látsz egy embert, élete alkonyán Ki az utcán, egy padon “vert” tanyát, Segítesz-e, vagy undorral, flegmán, Fejed elfordítva […]

Posted by
Posted in

Szeretetre hangolva

Gyakran álmodom szép dolgokat Hiszem a sors még titkon tartogat Vágyakat, melyet még gondosan elrejt. Rejtvény ez, mit örömmel megfejt Kinek igénye van egy szebb életre, Kiben ott él még a csodás élet-zene. Az ember vágyai sokszor égig érnek. Megvalósulhatnak, vagy csak az enyészet Ül tort, felette a hullámok vad táncán. Valahol, talán, egy új […]

Posted by

Negyven sor

Válladon a csend magánya. Arcodra írt látomás. Három majom hoz szabályt ma. Sárral teli árkot ás. Homlokodra égett bélyeg. Félreértett szentbeszéd. Korcsként könyvelt telivérek. Fiad kesztyűt dob eléd. Sziklába vájt furcsa otthon. Új második emelet. Muskátli az utcafronton. Elköltözni nem lehet. Bölcsességek falra írva. Látod belső udvarát? Ecetfáknak nagy a kínja. Talán jobb lesz odaát. […]

Posted by
Posted in

Hagyaték

Eltékozolt örökségek… Közhelyeken túl ki lát? Földhöz tapadt rögös lényeg megvédi saját fiát. Partokat ostromló ár vagy. Lehetsz kiszáradt meder. Valaki majd mindent rád hagy. Búcsú nélkül enged el. Esővízben ázó falak. Ennyi volt a látomás. Ezeréves romvár marad. Őrizgeti bárki más? Megünnepelt születések. Szárnyaink egy test fölött. Vastagszik a hámló kéreg, ősanyánk átöltözött. Lebegő […]

Posted by
Posted in

Rejtőző

arcodba rejtőztem el vonásaidból, ábrándjaidból álarcok nélkül látogatnak álmaid mosolyodba bújtam el szíved dobbanására léptem szemedben tükröződtem megláttam benne, mit reméltem elillantak árnyékoló felhőim Napomra Napod ragyogott

Posted by
Posted in

Álmodozó

Ha kóbor hang lennék csöppnyi szádba kérezkednék érzéssel megfesteném ajkad ha szótlan lennél…Ó, mondjad!   Ha simogatás lennék selymes bőrödön pihennék had hintse csordultig tested ezer s végtelen  sóhajom.   Ha szemhunyás lennék éltető fényt tőled vennék csillogó ég kék szemed csodáinak sűrűjébe lépnék.   Ha hallgató csend lennék zajodban otthonra lelnék szívedben zárakat nyitnék […]

Posted by

Az év trubadúrja 2017. – pályázati eredmény – 19-59 éves urak

Szerelmes vers versenyünk negyedik és egyben utolsó kategóriája a 19-59 év közötti urak voltak, így ők izgulhattak legtovább február 18-i eredményhirdetésünkön, valamint jelen cikksorozatunkat is velük fejezzük be. A sikeresen szerepelt alkotókat ebben a kategóriában hárman képviselték: Jacsó Pál, Szedő Tibor és Németh István (képünkön) A rendezvényen elhangzott alkotásaik: Jacsó Pál: Ismeretlen szőkeség Egy csipetnyi […]

Posted by
Posted in

Nem a te sorsod

B. Mester Éva   Nem a te sorsod   Nem a te utad, hogy mégis rám találj. Nem a te harcod, az áldozata fáj. Nem a te bűnöd, hogy megszerettelek. Nem a te sorsod, hogy szerethesselek.   február 24.

Posted by
Posted in

Töprengésem az utamról

Hiába hiszem, hogy utam csak játék, Minden perc mit kapok, hatalmas ajándék, Mit a sorsom kimért. De választhatom Hogy percek helyett néhány szép napom Legyen. Az ár nem mindig megfizethető. Bár több lehet olykor a virágos mező. De a fény, a drága fény egyre távolabb Hitem hajt előre, mint végső áldozat. Utam keresve oly sokszor […]