Posted by
Posted in

Hinnünk kell!

Oktalan beszédek sorvasztják szavaink, porlik ritka fényük, értelmük kopik, Kazinczy s Arany lelke int a múltból, de vállat von egy méltatlan nemzedék. Mondják: Változik a nyelv. Mondom: A változás irányát ember dönti el. Nyelvünkért harcolni ma több, mint szálló szó, megmaradásunk a tét. Hinnünk kell: E cél, melyért közösen küzdenünk érdemes, nem „csupán fikció.”

Posted by
Posted in

Művészportré Orgoványi Anikóval

A szerző és életútja:  képzőművész, költő, pedagógus Született: Bácsalmás, 1953. november 11. Szülei: Orgoványi Gyula 1927; Garajszki Katalin 1931-1987; Családi állapota:  özvegy, néhai férje: Retek János Pál 1950-2015; Gyermekei: Retek Norbert 1973; Orgoványi (Retek) Krisztián 1975; Tanulmányai: 1968-1972 Hunyadi János Gimnázium Bácsalmás; 1974-1977 Tanítóképző Főiskola Baja tanítói diploma; 1979-1981 Ho Si Minh Tanárképző Főiskola rajz […]

Posted by
Posted in

Ez volt, ez lesz

Jeges tó, fagyott víz, Csizmás láb, hideg kéz, Havas föld és kopasz fák, Kopár, mégis csodaszép Télen a ledermedt világ. Zsenge fű és kismadár, Zöld mezőn egy vadvirág Bontogatja szirmait, Mint pillangó a szárnyait Egy tavaszi eső után. Nevetés, csobbanó víz, Hűs koktél a kezekben, Napsütés és napsütés… Amit mindig szerettem: Mosolyogni ebben a tikkasztó […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: “Szilárd” kézben biztonságunk!

Rózsa Iván: „Szilárd” kézben biztonságunk! Szilárdan ragaszkodik minden hülyeséghez: Demokráciában joga van az önkéntes vérmérgezéshez! Tegnap szögbe nyúlt – mindenkinek hetvenkedte: És még ekkor sem fordult orvoshoz az eszementje! (De a nemzet biztonságát féltette-mentegette…) Budakalász, 2018. február 22.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Korszellentés

Rózsa Iván: Korszellentés Ez már nem korszellem, – korszellentés: Államtitkárok lehetnek büdösbencék… Büdösbogár bizony ez a bence: Akárcsak a többi eszementje! Budakalász, 2018. február 21.

Posted by
Posted in

Te és én

– Te és én – Keresem arcodban az arcom, s szavadban a néma igazam. Világi testedben a lelkem: Tebenned millió önmagam. Látom a vöröset a kékben, s a maradandót az anyagban. A közelit a messzeségben, s Tebenned végtelen önmagam. És csendben hallgatom, ahogy nyugtalan szavak riadtan rebbenek csepp ajkadon: „Gyöngy voltam Tebenned – önmagam”. Szekeres […]

Posted by
Posted in

Ember

– Ember – Az ember talán nem más, csak könnyed, múló hangulat. Leng körbe, kis szobákban, s azt megunva: kinn a világban. Fel, égre tör, s le, a mélybe önmaga alá hull, merül. Így játssza el pergő sorsát, halhatatlan rapszódiát hagyva múlandóként hátra nyughatatlan utódjára. Ütemre dobban, ver szíve, s szünetben foszlik semmibe. Honvágytól ég […]

Posted by
Posted in

Szeretlek…?

– Szeretlek…? – Nézlek, és tűnődöm melletted. Tudlak-e vajon akkor is szeretni, ha égő, csüngő szeretetem épp nem kell Neked… A szeretet talán néha más. Néha a nem adás. A nem elfogadás. Néha a meg nem érintés, az elfordulás. Az, hogy nem adok, ha nem akarod. Ha tisztán fogadni még nem tudod. Ha hagylak megpihenni […]

Posted by
Posted in

Havazik (gyermekvers)

– Havazik – Szürkés, fodros és kicsit morcos minden felleg most odafenn; gyűlnek, híznak, játszani hívnak utcán, réten, kinn – idelenn. Apró, selymes és puha pelyhes kristályport szór most a nagy Ég; ringnak, szállnak, s rám, ha találnak, boldogságom szívemig ér. Süpped, roppan – csizmám, ha toppan – porzó, fénylő hótakaró; jókedv izzik, szánkó, ha […]

Posted by
Posted in

Madáretető (gyermekvers)

– Madáretető – Hullik a hó házra, fára, ül a veréb ázva, fázva szélringatta, csupasz ágon két kicsi kis vékony lábon. Nosza, fogjunk deszkát, szeget; szalmaszálat, rengeteget! Építsünk hát csöpp etetőt, szívet, lábat melengetőt. Szórjunk bele sok-sok magot, búzát, kölest, diót, zabot; tegyünk mellé kis tál vizet – hadd telítsék el a begyet. Jön is […]