Szabó Edit : Húsvét az én napom Húsvét napja megérkezett, minden leány nekem termett, szívrepesve várnak engem, felém nyílnak tekintetetek. Minden asszony, minden leány mosolyogva tekint reám, kiskertekben virág terem, illatukkal jelentkezem. Megöntözlek kicsi rózsa, édesanyát sem kihagyva, hajtsd le fejed, szép nyakadra hulljon kölnim illatárja. Illatozzál Húsvét napján, soha el ne hervadozzál, azt kívánom […]
Szabó Edit : XI. Szonett Feketén világosbarnán vöröslő Merengő bolygóm a fáradt ég leste Miért nem lendülhetek a végtelenbe Kiért foroghat lelkemben megértőn. Él a földemen mindenhol termékeny Szépsége által alkotott világok Bolygóm hűs fények lángja világol Testében vágyak tüzei elégnek. Reményem bizodalma kiszabadul Minden az atomi csendbe visszahull Létnek a térnek lélekfény adatott Tág […]
Szakadjon meg a szívem, ha már lüktetni sem képes érted. Olyan kár, hogy elmúltam véled édes egy szegénykém. Sorsunk mára egymáséiban rekedt félig telt üresség. Törjön széjjel sziklák erős csontú hátán, e nevetséges színlelés. Hogy én a te örömödre, s te én értem teremtettél. Had maradjon meg a homályos remény, – hogy a világ úgy […]
A KÖLTŐ DOLGA (A Költészet Napjára) Félve nyúlok a toll után, vajon milyen jövőt ígér, hetvenezren kinn az utcán, követelésük mennyit ér? Elmúlt időben is voltak szegények, no meg gazdagok; hitted, végre győzni fognak verseidben írt dallamok! Költő dolga csak egy lehet, igaz szóval buzdítani, biztatni a szegényeket: “Reményt nem szabad feladni!” Szólj az igazságért […]
Rosszindulat Rosszindulat feketéllik, rossz színei sötétek, rideg, hideg körbe kerít, nyerítnek a szörnylények. Lófogaik sárgák, nagyok, marcangolni készek, ostoba vihogásuk tele mocskos kéjjel, s érzelem vámpír gyanánt rabolják a lényed. Mázsasúlyos keserűség, bánatfelleg, mogorva nyomja szíved, latolgatod: menekülj vagy ottmaradj? Az időre ráhagyni, nem szerencsés mindent, előbb utóbb rá kell jönnöd, mit ér tisztességed!
Rózsa Iván: Happy Easter! I’am not a wild migrant tuareg: So I’ll get-maybe-a small painted egg… Pécs, 12. 04. 2017
NAGYSZOMBATON Sötét viharfelhők gyülekeztek égen, mint akkor délután, most kétezer éve. Szorongva figyeltük vaj’h égi jel lenne? Úrhoz küldtünk fohászt, rátok tekintsen le. Szemetek emelve fel a magas égre, bátorságot, erőt Jézustól reméltek. Ti vagytok a jövő, csak rajtatok múlik, békés forradalmat vihessétek csúcsig! Gyűlölet ne legyen soha szívetekben. Tettetek szabadság-eszme vezérelje! […]
Fülembe nyávogja panaszát egy macska, úgy néz ki hogy ma már abba se hagyja. Bánatába annyira beleéli magát, észre se veszi, hogy adtam neki kaját.
A némaság vermében A nyálkás kútban ázott szirmokon csúszik hasán a gőgös bánatom. A gyökerek betörnek mint mételyes földeken áteredő bűnös lelkek. Mélye hatalmas limax maximus ölelésének alantas csöpögő húsa. A tagadás beköszön az édes féreg szegeket markoló ácsolt fájára. Csak harmat cseppen. Beterít oroszlán szájában szivárgó édes nyál fojtogató illata. Varangyok erdeje ugrik a […]
Annyi minden történhet “ma még” beszél a csend , néma a harsogás hullámzó lélekkel, de élvezve rég mindent, mi az életben csodás. Emberi léptékkel kell élnünk “ma még” de körhintán ülve szédül a világ aprócska rés, talán átférek én a rozsdás élet-tű kicsiny fokán. Árnyék csobban a gondolat-tó vizén szellő játszik halk hárfa-dalokat mint egy […]
