Életem borának krémes üledéke … ma tölgyfahordó alján, erjedt borseprőként szűretlen alászáll szívem legmélyére. S ha egyszer dohos lopó szájából hűs kulacsba töltenének, porzó-kiszáradt torkotokra folyékony cser ízű csókomat lehelném.

Amikor rám gondolsz éppen, s ezüst fényben csillognak szemedből olvadó könnyeid…. Tudd meg; amint végigsimogatják arcod, olyankor ott az én kezem is.

Ahogy a talpamba fúródott szúrós szálka fájdalma. Úgy jársz-kelsz fejemben, lépteim magam mögött hagyva. Csak vágy, a pillanat öröme mi a szívemet hajtotta. De ma egyre csak szilánkosodik bennem emléke napjaimnak… Milyen volt úgy sétálni a réten. – Terád közben nem gondolva.

Sárréti álom   Kicsi házak, hosszú kertek Hívogatnak, ide gyertek!   Vastag falak, kis ablakok, Ős almafák! Itthon vagyok.   Dohos szagú, tiszta szobák, Itt születtek, s mentek tovább.   Sár kemence plafonig ér Ott sült egykor lángos, kenyér.   Réz kilincsen század pora, Dédapámnak keze nyoma.   Kert végében zöld kanális, Benne nád és […]

Játékbolt Egyszer volt, tán igaz volt Utcasarkon állt egy bolt. Ablakában kisvonat, Baba fején dús fonat. Mackó ül gyapjú pléden, Talán mézre vár éppen. Kocka váron kis zászló, Katonáin kék csákó. Toronyból int hercegnő, Szőke haja földig nő. Nézd, amott egy hintaló! Pont olyan neked való. Sörénye, mint az ében, Ragyog a nap fényében. Ott […]

Edit Szabó : Barnamedve az időjós Hosszú téli hónapoknak talán végére érünk, meglátjuk, hogy mit jósolnak az állatok minékünk. Medve koma felébredvén hosszú téli álmából kisétál a barlang elé, hunyorogva homálytól. Barna bunda beszürkülve, nap fényétől elzárva, pislogóan néz ő körbe, bámul szét a világban. Friss levegőt érez orra, szimatolgat nagyokat, megindul a léptek sora, […]

B. Mester Éva   Magamba zárva   Birkózom csak a mai nappal. Mellettem ébredt a pirkadat, a délelőtt lomha, nem szalad, fényévre ásít az alkonyat.   Nem lapozok a falinaptárban, csak azt vésem bele, hogy: NEM! Járóbeteg, sápadt gondolatok nem kívánkoznak sehova sem.   Rideg fehérré bénultak a színek, nem csöpögnek a jégcsapok, lógó orral […]

Víz II. Víztükör ; sötét felhők árnyának vöröslő hajnalhasadásnak zöldellő tájnak lila orgonának sárga tündérrózsa ágyának vadréce tarka tollának susogó nádas száraz bugájának karcsú híd,  pislogó lámpasorának házak homlokzatának világító, hívogató ablaktáblának tornyos templom hegyes csúcsának északi fény, örvénylő forgásának dérbe öltözött fáknak jégtörő hajó vas orrának fagyott világ teljhatalmának. Víz, tükör a világnak!  

Edit Szabó : Új tavasz üdvözlete Domboldalon elolvadt hó mégis fehér és csillogó, tavasz tükre világítja hóvirágját kinyitotta. Vakítóan kacarászik tündérséggel babonázik, kinyílottak fehér szirmok, üzennek, a tavasz ragyog. Mély barázdás öregapó homlokán a ránc megnyíló, mosolyával köszön nékik örülvén, hogy megérheti. Új tavasznak jövetelét, új évnek a megkezdését, új évszakok jönnek sorra, talán lesz […]