Egyedül hideg a szoba, Hiába emelem a lángot egyre – egyre magasabbra. Fázom, nem kering a vérem.   Együtt vagyunk meleg van, hogy megölelj, átkarolj csak mindig  azt várom. Nem a hőmérő számít.   Egyedül nagy léptekkel sétálok este a sötétben, csak ilyenkor szembesül igazán a léted bennem.   Együtt a táj csodás mert egyfelé […]

Lépünk, emeljük tovább, most ballal, most jobbal. Járni tanulunk nem a babával, hanem az anyámmal. Egyiket a másik után határozottan, Úgy, hogy a lelkem majd összeroppan. A valóság fáj, de nem adhatom fel. Ilyen fiatalon még élnie kell. Bízni, hogy van jobb jövő, lesz még bátor séta is. Eljutunk még az utca végére is! Járni […]

Mi is van most? Merre jár? A távolság óriási képzeletet próbál. De nem tudja, a féltés vagy a bizonytalanság fáj. Le- fel járkál, leül majd percenként váltogat úgy, hogy a nagy gondtól észre sem veszi. Képek sorjánzanak oda-vissza Hol járhat? Ki tudja? Újabb rémek, újabb képek, a telefon már rég nem megy. Örökké tartó pillanatban […]

  A gyökér a fontos, tartson szilárdan, dühöngő szelet  melled kiállja, hátadon döngesse dühét az ég, ha mégis fejedre átkot szór a végzet, s érzed, lelked hamuvá ég, gyökeredben kitart az erő, minden sejtje lüktető élet, sarjai az égig nőnek.

Rózsa Iván: Minden itt dől el, ott… A magányos hosszútávfutó végre célba ér; Mindegy, hányadik helyen… Várja őt immár az örök fény; Persze, ha így dönt Isten… Életedtől függ, célba érsz-e egyáltalán? Mind győztes, ki otthonra lel itt… Örök élet a jussod vagy örök halál? Netán szenvedés az idők végezetéig… Budakalász, 2018. január 9.

Edit Szabó Téli tavaszom / humorral / Azt mondják, hogy itt van a tél, fehérségét nem érzem én, a mínuszok leragadtak, nincsen bennem semmi harag. A félelem messze szaladt, sok tüzelőm még megmaradt, nem száll dühöm sem az égre, napsugára mind elvitte. Nem ébredek mínuszokra, fejem alatt nincsen párna, takaróm is levetettem, egészségem nem feledtem. […]

Edit Szabó : Faluban a tél ereje Csillogó hó falu szerte, utcákat is betemette, fehérsége messze virít, a szépsége szemet vakít. Tél szépsége van itt végre, mélységében a reménye, örömet ád minden háznak, boldogságot a világnak. Tél tengere megérkezett, hóval lepte a vidéket, kéményekből füst tör elő, életöröm bent lelhető. Haza várja a lakóját, falu […]

“Költő vagyok – mit érdekelne engem a költészet maga?” Talán ha trillázva énekelne a mondatok néma zuhataga. Mit ér a térben élő ember, van-e súlya ékes szavának? Felsikít-e az értékrendszer a hibák lázas korszakának? Sír a kín, de szólni nem mer, talpak alatt futnak el az évek. Mit ér a cifra jogrendszer, jut-e szerep a […]