(Tanka) Nemzeti gyász volt s mindig lesz még élünk emléket őrzünk ti értünk is haltatok ott Aradon…vértanúk

Úgy érzed, csak kihasználnak ha nem kellesz sutba dobnak. Kinek hiányzol, ki mesél fiának rólad, ki már csak van, de nem kell sem a jövőnek, sem a mának. Így érzed.De lehet, téves a jelzés fal mögé zárva a lelked s agyad törött rácsaid közt álom madarak repülnek de röptük rövid és tétova marad hiszen a […]

Valaki szelíden irányítja kezed, szívedben a mihaszna űrre vigyáz. Kongó szavaidban mindig ott van veled, fáradt mosolyodban ott pihen a gyász.

Az egymás melletti békés magányban a tegnapi csönd hűvösen lesben áll, a gondolatok, mint kimondatlan vádak csobbanva válnak semmivé, mihaszna kavicsként merülve el a lét lecsapolatlan mocsarában.

Már csak kósza emlék vagy nekem egy késői vágy, mi nem teljesült de a múló időben megszépült minden s a vágyam emlékké csendesült. Pergő homokszemek között az órán az idő vágtatva halad tova vágyom utánad, szeretném élményed ha újra eltalálna Ámor nyila. Szerelem, te csodálatos érzés dobpergés mely a szívemig hatol nem írja felül a […]

Itt van az ősz már sárgulnak a levelek hűvös szél fütyül kabátot vetet veled a nyár heve tovatűnt.

(Tanka) Soha ne mutasd lelked féltett kincseit szabadon másnak mert visszaélnek vele neked a bánat marad.

Tényleg…létezik olyan igazság ami kizárólag csak az enyém mely túl mutat a templom tornyán és hasítja, ha kell, a kék eget ami nem tűr ellentmondást de lágyan alkuszik ha kell szeretettel, szívvel, hűséggel. Az én igazságom, egy csodaszép dallam ott él a szív rejtett zugában ha figyelsz te is hallhatod: emberként élni embernek maradni ebben […]

Edit Szabó : Az ősz remeke Őszi táj képe tekint rám fényesen, szemem a messzeség felé ragyog, fehér nyárfa kéreg nyit ablakot, messziről intenek a kéklő hegyek. Bokrok sárgállnak a magas fák tövében, rezes arannyal ölelik tó vizét, lassan benőve aljkörnyzetét, mocsári fűcsonkok rejtőzködnek. Őszi táj szemeink gyönyörködteti, színének kavalkádja örömöt ad, villan a napnak […]