Posted by
Posted in

Az élet lángja…

Már lassan nem lesz a birtokomban Az életem lángja. Már csak parázs van, birtokomban Az élet maradéka. Ha kihuny a parázs, szürke hamu lesz És széthordja a szél. Ha kihuny a parázs, hosszú hideg lesz, Már a meleg sem kél… Vecsés, 2011. július 6. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

A kék égbe kiáltom…

Fájdalmamat… a tengerbe szórom, Könnyedségemet aztán… kék égbe kiáltom És erőt merítek… sivatag homokjából, Meg… puszták bokros sokaságából. Vecsés, 2013. január 30. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Elmosódott álmok…

A korral az életcél szélei Kezdenek bőn elmosódni. A vágyak már elmosódott álmok, Üressé válik a kinyílt marok. Vecsés, 2002. május 20. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Feketedik az est…

Feketül az ég, vihar jő, körben, sok száz kutya ugat, Nekem ők ezzel mutatják meg… követendő utamat? Sötétben nem látó, vaksi szemre nem jön álom? Álmatlanul és idegesen fekszem az ágyon… Felkelek, kinézek az ablakon, nap utolsó sugarai Belevesznek földig lógó esőfelhőkbe… lét sugarai? A kutyák ugatása átcsap, veszett falkavonyításba, Ez a lelkemben lecsapódik… fény […]

Posted by
Posted in

Homok gördül…

Gördül a homok, ahogy a szél fújja, Mert neki ez az útja. Gördül a homok, ahogy a szél fújja, Mert neki nincs más útja. Gördülő homokszem, ahogy a szél fújja, Tovahalad, neki ez az útja. Gördülő homokszem, ahogy a szél fújja, Tovahalad, erre vezet útja. Árva kis homokszem, ahogy a szél fújja, Halad előre, ez […]

Posted by
Posted in

Tavasz közeleg…

A tanka csokrot eredeti Bashó féle stílusban írta meg a szerzőpáros. Cinke-csicsergés, Már költözök is jönnek. Fény, szemvakító. Bontogatja szárnyait, Kidugja hajtásait. * Költöző madár, Visszajő a fészkére. Újból keltetés. Mutogatja virágát, Dér csípi fehér szirmát. * Madárdal varázs! Szép jövőről mesélget. Fészeképítők. Föld ápolja lábait, Nap süti leveleit. * Zeng a madárdal, Csivitelés mindenhol. […]

Posted by
Posted in

Oximoron gondolatok 1.

Szöszmötölget a Csend, az erdő sűrűjén… Avar, zajt elnyom. * Csend! Ütközet a Hóesés. Hajnali fagy. Jégség most arat. * Tűztől a jégig Átéltem, poklot, mennyet. Boldog megnyugvás? * Hegyi patakban, Picike vízesés zúg. Csend, uralkodó. * Madárijesztő, Csendben letette lantot. Ijesztőn kóró. * Csend sikítása Szaggatja az éjszakát. Dörgés, villámlás. * Csendnek a tava […]

Posted by
Posted in

Nőnapi gondolatok

Edit Szabó : Nőnapi gondolatok . Csecsemőből leánygyermek felnövekvő új nemzedék, egyhamar fiatalasszony és nem sokára feleség. . Gyerek, bakfis, ifjú leány gyorsan felnőtt útjára lép, minden évben egy-egy napon virágcsokor meglepetés. . Felnőtt fejjel ifjú asszony, mindkét karján egy-egy gyermek simogatja az orcáját, így mutatnak szeretetet. . Férfi népség merre lehet ? Nemzetközi Nőnap […]

Posted by
Posted in

PARADOXON

Törpék, óriások – csórók, mágnások. Erőtér, hatalom, dölyfös kevélyek, Háttér, elnyomás, felejtett kedélyek. Jövőt telepítő, hívő halászok, Önző rabsicok, hírhedt orvvadászok. Fakadó forrás, bővizű kutak, Kiszáradt bányák, letűnt életutak, Betonos sztrádák, parlagi utak. Robogó folyó, kéklő tenger, Kiszáradt sómeder, megfáradt ember. Életet adó erő: a féltett oxigén, Azt elvenni készülő bomba: a gyilkos hidrogén. Építő […]

Posted by
Posted in

CUKRÁSZDÁBAN…

Egykor boldogok voltunk mindketten, Te, meg én. Most borzasztóan fáj, Nem esszük többé együtt Kettőnk kenyerét. Amint életed filmje elmédben lepereg, Azt érzed teljesen mindegy, Ugyan úgy bánt, felnőtt Vagy-e, Esetleg kamasz, netán kisgyerek? Vágyom utánad, kínoz a bánat! Minden cselekedetemet megbántam én. Éjszakánként arcod magam előtt látom, Mondd! Miért engedtél el oly könnyedén?! Fényképed […]