Posted by
Posted in

Válaszút

Válaszút Csak futsz puhán a semmibe, a lelked elszakadt, a hátadon már ott a jel, kísér a kárhozat, feledni nem fogod soha a meddő éveket, hol sorsod gyászos, ostoba erőket nyöghetett. Kifordították nyelvedet haszonleső papok, azt mondták téged féltenek, csak prédikáltak ott, ahol kenyérre éhesen könyörgő emberek torkán a kés már véresen komoly sebet nyesett. […]

Posted by
Posted in

Hírhozó

Hírhozó A hajnal épp a Holdat ostromolja, még éjsötét az égi paplan ím, de már a tünde csillagok hunyorgnak, s az ég alól a holnap feltekint. Még ott pereg megannyi földi szemben, azonban lassan véget ér a film, utolsó snittjein mereng az elme, hogy éji álma mennyi bűnt kibír. Titokzatos derengés árad egyre, kelet felől […]

Posted by
Posted in

Ringó nádas

Azt gondoltam, ma nem írok, mégis tollat ragadok. Ülök a stégen csendesen… Mit susog a szél oly hevesen?… Táncol a nád a Kőrös partján. Milyen huncut ez a látvány. Hajlik jobbra, hajlik balra, testével simogatja a felé hajló nádszálat. A parti nádas így mulat. Fűzfapuli fölé hajol, kíváncsi, de nem csahol. Ettől még a szomorúfűz […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Kérdés?

Rózsa Iván: Kérdés? „Fiam, fogsz ápolni, ha majd öreg leszek?” Kérdezi kétkedve az apa a megszeppent gyermeket. Ha nincs gyermek, ám nincs is semmi csalódás: A sírásó egyszer úgyis mindenkinek gödröt ás… Budakalász, 2021. június 5-6.

Posted by
Posted in

Jár a korsó

Jár a korsó A Napba nézni nem tudok, csupán a két szemedbe, azóta minden mondatom felfűzöm én nevedre. Amellyel égve ajkamon feküdnék én és kelnék, s ha lenne rá még alkalom, szaladnék, mint a zergék. Rohannék hozzád boldogan, ha engem újra hívnál, mint egykor régen oly sokat, találkoznánk a kútnál. Korsódat én meríteném, cipelném, hátha […]

Posted by
Posted in

Örvény

Szavakba kéne önteni mit érzek, de csak kavarognak gondolataim, mint örvénylő lefolyóban a szennyvíz. Ilyen lehet a holtak tülekedése a tisztító tűz felé megváltásért, törve, zúzva – múlna már lelkükből a kín! A jajszó mélyről fakad, és nem tör elő. Túl régi már a seb, melyből ered. Gyógyír, ellenszer, bármi, amivel csak egy pillanatra is… […]

Posted by
Posted in

Várlak

Várlak. Résnyire szorított szemmel, makacsul, magányom  védtelen. Pedig mellettem vagy. Néha karnyújtásnyira, van, hogy annyira sem. Várlak. Tudom, megérkezel, s én nevetve talán kissé öregesen mentségemül felhozom az idő múlását, hiszen szemüvegemet keresem. Akkor felélénkül ez a megfáradt két szem, Rád néz figyelmesen. Hol voltál eddig? Nem kérdezem. Ez a magány csak az én magánügyem. […]

Posted by
Posted in

Szellem

Szellem De túl a könyveken, s ezer határon, az ész aligha tompul el türelmen, kutatja már a megkövült világom, hová is lett a régi, tiszta szellem. Mivé is változott az tűz azóta, megismerésnek lángja merre éget, talán a korcs agyunk a gátja annak, hogy fel se lázadunk, mi már evégett. Mitől van az, hogy bambamód […]

Posted by
Posted in

Az ajtóm nyitva

Az ajtóm nyitva A felhőket terelni kell, mert össze-vissza mennek, miként a szíved is közel terelni kell szívemhez. Kezed többé nem engedem, szorítlak én magamhoz, utánad halnék kedvesem, hát kérlek, el ne kárhozz. Szemedben ott a végtelen, tudom, hogy messze járnál, elengedem hát hűs kezed, az éji holdsugárnál. Hajadba rózsát tűzök én, szerintem elveszíted, indulj […]

Posted by
Posted in

Menj békével

Menj békével! ( Himfi verselés) Írta : Mészárosné Maya Mély s őszinte volt szerelmünk? Nem! Érdekes , semmi más. Vihar s tűzvész volt szerelmünk? Nem! Élvezet, semmi más. Nem élt velem, csak mellettem, Bár én nagyon imádtam. A szerelem” majd “nem lehet! Nem érik , mint virág mag! Mert az nem lesz, hanem meg van. […]