Edit Szabó : Egy nap emlékezés… Sárgult őszi fák alatt vezetnek a sors utak, emlékezni éltekről, emlékekről, életről. Szeretteink pihennek, lelkük itt van feletted, virágoknak tengerét sírhantjukra tehetnénk. Emlékezés egy napja, ne feledd, van holnapja ! szereteted sose engedd, nem egy nap az emlékezet. Színes, fehér virágok, mindenfelé őszt látok, aranysárga levelek borítják emlékeket. Halottaknak […]
Szerkesztőségünk 2017 nyarán irodalmi pályázatot hirdetett meg a nyárral és nyári élményekkel kapcsolatos versek és prózák beküldésére. A pályázat eredményhirdetése meghallgatható alábbi rádióműsorainkban. A vers kategória eredménye Cirmi Rádiós műsorunkban hallható a Soundcloud-on: A próza kategória eredménye pedig YouTube csatornánkon hallgatható meg: Gratulálunk a helyezett és sikeresen szerepelt alkotóknak!
IMÁDOM AZ ORCHIDEÁKAT Imádom az orchideákat. Színeiknek dús kavalkádja mint egy mágnes vonzzák szemeim. Felvillanyoznak és feldobnak, ugyanakkor meg is nyugtatnak. Csupa csoda mind egytől-egyig! Akár fehér, vagy cirmos lehet, nekem a lila a kedvencem. Gyönyörködve dalra fakadok. Lágyan, mint hajó a tengeren ring szirmaikban tekintetem. Elszakadni tőlük nem tudok. […]
KICSAPONGÁS Settenkedett az éj nesztelen léptekkel. Megleste, meglátta, már nyújtózik, álmos, forró napnak végén, elpilled a város; csillagos paplanját reá terítette. Utcákon szél úrfi zabolátlan pejként, széltében-hosszában nyargalászni kezdett, végigszáguldozott, út porát felverte; hulló falevelet keringőre felkért. Huncut mosolyával felhő mögül a Hold kikandikált, majd másik felhőt keresett, magára rántotta, be […]
VADLIBÁK (emlékek nyomában) Kavicsok görögnek, szívemben a fájdalom. Hangodat szél vitte, fülelek, de nem hallom. Hiába jön a tél, és utána kikelet, Immár boldog soha többé nem leszek veled. Nézem szomorún az őszi felleget. Magamban maradtam, de kit érdekel ez már? Kavicsot rugdosom, falevél hajamra száll. Vadludak csapata magasban “Vé” alakban; Nagy szárnycsapásokkal. […]
ARS POETICA Hit, remény, szeretet! Vezérlik éltemet. Úrhoz hitem vezet, Meghajtom fejemet. Reménnyel szívemben Írom meg versemet. Tollamat vezesse Ember szeretete. Lelkem felvértezem: Rosszban legnehezebb Megtalálni szépet. Vallom, ez művészet! Budapest, 2016. április 29. Moravetz Edith
Rózsa Iván: „Elefántcsonttorony”, avagy a maffia összezár Inkább legyen valaki tökös bankrabló, Mintsem gyáva szar, álszent kultúra-romboló! Bár maffiózó mindkettő, én inkább hajlok rá… Sorsotok a temető, „köpök a sírotokra”, földet rá! De egyszer az igaz művészet magának utat tör, És ki eddig csak havert ölelgetett, immár követ tör… Söpörjünk ki titeket a művészet szentélyéből! […]
Rózsa Iván: A régi-új sajtóról (Arany János: „A hazáról” című verse alapján) Az átkosban merész voltam, Most sem tartom a pofámat. Marha…, más szekerét toltam: Főnökként látok kofákat. Most!… Mikor „szabad” a sajtó: Szid is mindenki mindenkit; Nénikék szája ólajtó: Ők már nem veszthetnek semmit… S ma is segget nyalnak senkik… Budakalász, 2017. augusztus 21.
Rózsa Iván: A költő, ha nem azt írja… (Arany János: A madár, ha nem dalolhat… című verse kapcsán) A költő, ha nem azt írja, Ami éppen benne van: Maradjon asztalán tolla, Érintetlen, magában. Nincs most állami cenzúra: Ott a cenzor agyában… Budakalász, 2017. augusztus 21.
Rózsa Iván: A magyar foglárok (Arany János: A walesi bárdok című balladája nyomán) Viktor „király”, „magyar király” Lépked fakón, bambán: Körötte csend, csak pár foglár; S kattan a zár celláján. Nincs már földje, se birtoka; A Parlament elnöke sem kövér. Ki a széthúzás másik fő oka: Börtönben csücsül ő is, „szegény”. S a nép, mely […]
