Álmatlan, sötét éjszakán, Gondolatom messze jár, Csapong,majd megáll, Majd egy képen meditál. Hajnali fény jönne már, Derengő, meleg fénysugár! Ahol színesek a képzelt képek, Peregnek mint a képregények, Fakó képek, töredezett arcok, Eltűnnek, már alig látok. Hajnali fény jönne már, Derengő, meleg fénysugár! A képzelet, hol magasra repít, Hol a valóságba visszataszít, Körbejáró […]
B. Mester Éva Férjemnek Huszonöt éve egy zúzmarás hajnalon, angyal szólított át a másik oldalon. Most fentről, a magasból vigyázol ránk. Tudod, azóta kibővült a család, nagyapa lettél, négyszeres. Egy vállalkozás is viseli neved. Viselem én is, ugyanott lakom. Sorscsapás? Magány? Nem latolgatom. Teszem amit kell, s bár egyedül vagyok, időről […]
előadja: Zsoldos Árpád Rózsa Iván: A nem-egyedüllét állapotában A földi világban mindenki egyedül van. Aki azt hiszi, hogy nincs egyedül; abban az illúzióban él, hogy nincs egyedül. Azzal áltatja magát, hogy nincs egyedül. Ám amikor az ember tényleg nincs egyedül; akkor átéli a nem-egyedüllét állapotát. Ez ideig-óráig tartó státusz, aztán az ember visszazökken a valóságba. […]
előadja: Kardos Katalin Kagylóban a gyöngy Mint a tenger mélyén megbúvó kagylóban a gyöngyszem, oly mélyen rejtőzik lelkedben a könnycsepp, mit előttem mélyen, legbelül titkolsz, hogy sírsz. Kagylót szétfeszíteni akartál? Mondd, miért? Az élet szépségét, ízét, mint könnycseppben a só, Te adtad nekem, engem elhagyó, tőlem elforduló, ki velem voltál, életem fájdalmas szakaszán, s kimondtad, […]
előadja: Kardos Katalin Éden Karod körbevesz. Ne még! A bánat megszűnt. Te légy lelkem vigasza! Karod átölel. Jó így. Zordságod elmúlt. Kábít bőröd illata. Hajad betakar. Rámhull. Selyemzuhatag. Zárul szememben a fény. Egész tested körbevesz. Nincs világ, s az emberek, csak Te, én és Isten.
előadja: Kocsisné Heiler Éva A boldogság, Mindig nyugvó, Másra át nem ruházható. A boldogság: Egy állapot, Ember szemében káprázatos. A boldogság: Felhőtlen sugárzó, Belső mosollyal csodálatos. A boldogság: Érző – békés, Nem kell hozzá anyagérzés. A boldogság: Éhes embernek nincs, Ezért evő léleknek kincs. A boldogság: Nem kívánság, Akkor van, ha TITKOD rád talált.
Egy kis bogár sírása hallik Egy kis bogár sírása hallik, Meg mozdul az avar már is. Valaki tán fázik kesereg? Nem érti a hangya vajon ez mi lehet. Oda megy a hangya meg nézi szegényt hát sír mert nem találja fekhelyét sír kesereg mert elvesztette édesanya melegét. De még mindig érzi az anya szeretetét. Bukfenccel […]
Zölden fázó ősfenyő Árnya arcodon Éjhidegtől szenvedő Hófehér korom Dermedt lábú reggelek Álmos délután Gyűrött ágyban hempereg Dúdolgat talán Átizzadó hátadon Csókot érő szó Igazzá lett rágalom Épp helyénvaló Messzelátó gondolat Felolvasztott jég Tervezetlen arculat Izzó lázban ég Szétterülő illatod Rozsdaszínű folt Csukott szemű lázadó Vágyad elrabolt Zuhanyrózsa szenvedély Valós képzelet Lábon hordott könnyű kéj […]
Bőrcsizmában álldogál, csíkot húz a hosszú Tél. Letérdel egy zászlónál. Nem énekel, nem beszél. Fagyot vár a kis folyó, partján varjúhad legel. Fűtött szoba volna jó. Minden lesz, ha semmi kell. Teát szürcsölgető fák. Deres homlokú falak. Erdőt irt a nagyvilág, versenyez egy kék szalag. Zugok mélyén lapuló, álmot alvó forró nyár. Rég lezengett induló, […]
Játszó kezed fürge billentyűkön Gyertyalángok mámordallama Lehunyt szemem marad végső bűnöm Rólad szól egy vándorballada Árnyékhangszer, óarany és ében Máig zeng kék márványcsarnokom Megégtem az ámulat tüzében Együtt szálltunk át a városon Párásodó tengerparton ázva Hangodat zöld víz ragadta el Holnap tán egy sirály kihalássza Álmomban bús angyal énekel
