Én naivan, hogy mit hittem? Tündér csak az erdőn terem. A minap a metrón ültem, hallom, tündér szól mellettem. – Ne csodálkozz! Ó te balga. Tündéreket aki hallja, mindegy annak erdő alja, vagy a város éles zaja. Nézem amint szárnyuk villan. Bizony látom egyre több van, tündérségük pompájában, kedves tündér utastársam. Ruhájukon látszik […]
Emléked szívemben él De arcomon hulló könnyem A te szereteted tükrözi nekem Hát lejárt életedben Istentől kapót perced Itt marat, az emlék a szerelmed szeretteted nekem Minden nap terád gondolok, Te vagy a fény a szememnek. Te vagy a levegő a szív az életnek Igaz csak emlékem már nekem. De olyan, mint ha itt lennél […]
Míg kinn, a hajnali derengés Vöröslő fénye jelez új napot, Hogy tudd, az idő szorító érzés Az ébresztőórától ma is megkapod. A vekker hangja lehangoló, Hisz megint itt egy újabb reggel. De a szív érzése mámorító, Vágyakat győz le szeretettel. Az agy alkot és csodásan teszi, De a rend felőrölheti a vágyat, Az ütemes dobbanás […]
Ha elmondhatnám, mennyire szeretlek, Kitárnád-e felém a két karod? Vagy kinevetnél, és a végtelennek Zuhanó lelkem csak odadobod? Szeretlek, mint a májusi napfényt A nyíló orgona, az akácvirág. A pacsirta, mely gyönyörűn trillázik, S a kert virága, mi szórja illatát! Szeretlek, mint anyját a kicsi gyermek, Folyó a tengert, ha végre rátalál, S annyira, mint […]
A hűség linkje
Edit Szabó : Dalolj madár Magasan a levegőben, almafának tetejében, bimbódzanak virágszirmok, sárgarigó reá szállott. Sárgarigó fa tetején, dalold azt hogy szeretek én, dalolj soká, szívéig ér vele vagyok csak boldog én. Szóljon dalod messze tájra, szóljon hogy a világ hallja, párt keresel te magadnak, dalod hallik a magasban. Hirdessed a tavasz oly szép, mindenkihez […]
Tükörképem kiabál, hogy nézel ki ma, te lány! Szemöldököt kéne szedni, bőröd krémmel frissé tenni. Tudom a smink nem stílusod, de legalább bőrradírod vedd elő és használjad, mindent a szádba rágjak? Mozoghatnál kecsesebben, mintha éppen táncolnál, húzd ki magad, légy oly kedves, s pizsamádból kibújnál? Reggelire mit terveztél, ugye cukormenteset? vigyáznod kell fogaidra, és a […]
Az Univerzum ölelése Ülj az ölembe, jöjjön a holnap. Nevessen bennünk, a hold és a nap. Ringjon a dallam, lágyan karodban. Legyél a szó, a szép kimondatlan. Gyermek a férfi, tündököl a nő. Az élet és halál, elröppenő. Ó de szép világ, titok vagyok én. Ringató virág, ott a közepén.
szépaszeme, tetsziknagyon, belezúgtam, mostmilesz, randiznihìv, mitvegyekfel, nincsegyrongyom, tönkretesz. testeszexi, odavagyok, látomeste, ezkirály, hovavigyem, mitszeretne, aztremélem nálamhál. korábbanjött, nemvagyokkész, holafésûm miértdudál, kicsitkellcsak várniarám, egynônek ennyipontkijár . ittvagyvégre, üljbegyorsan, kösdbemagad, decsinosvagy, húdevadìt a szoknyád, imádomaszempillád. zavarbajött látomszemén, nemszólsemmit bámulcsak, egymásillatában fürdünk, alevegőúgy izzikköztünk. kérdőnnézrám, miregondol, hangnemjönki egyseszámon, hogymondjammeg mostneki, hogyrajtaül apénztárcámon…
Zongora vagyok, hangokat adok, fogadok. Fogadok, hogy álmodból felébresztelek, s billentyűid játszani kezdenek. Mert ha hiszed, ha nem, zongora vagy te is. Nem sejtett hangokkal, gyönyörű akkordokkal. Muzsikánk együtt vajon hogyan csengene… Zongora vagyok, hangolj örömödre.
