Posted by
Posted in

OXIMORON gondolatok… 3.

Filozofikus felfogásban… Kiléptél a kapun, megláttalak, gyönyörű vagy ma, Annyira szép, hogy nem való vagy e csúnya világra. * Körülöttem a nagy néma csend halkan ásítozik, De lehet, hogy éhes, gyomra hangosan áhítozik. * Terhem a máról a holnapba, görnyedten cipelem, Könnyen venni az akadályt, semmi súlyom nincs nekem * Érzem, hogy életemből elköltözött már […]

Posted by
Posted in

OXIMORON gondolatok… 2.

Filozofikus felfogásban… Elfojtott vágyakban tobzódnak hevült testek, Simán megszűnnek, oly’ nagy plátói szerelmek. Hajnali harmatban tárt karokkal futnék eléd, De még fekszem, és csak, egy álmot gondolok beléd. Megállítanám én a szerető, emésztően kedves képeket, De a harag nem engedi, betonba betapossa a lelkeket. Völgyecske ölében csobog egy apró patak, Vize mérgezett, már kipusztultak a […]

Posted by
Posted in

Oximoronban, haikuban elmélkedés… 1.

Ősz, a végtelen Csend és béke, napsütés. Viharos szellő! * Bátorító hangot hallok, hogy bármit elérhetek… E nagy lehetőség ébreszti bennem a kétségeket! Végiggondolom, már végigálmodtam az összes álmom, De ez csak álom maradt, lehetőség nincs, ezt fájom. Régi fekete-fehér fényképek, már fakultak Velük, már a friss vágyaim is eleve szakadtak. Az ember ne legyen […]

Posted by
Posted in

Csak élveztük… az ested.

Mily’ Ékes Takaró. Körül ölel Ő, sötét estem. Estére, én takarni készültem a törékeny tested, De elkészült a sötétből szőtt takaród… ez ested. Sötéség honol, Nem téveszt(ő). Titkot rejt, Takarj Be! Innen, már összeért a tér az idő és a lét Mi meg csak élveztük a szerelem hevét. Nincs már távolság. Tér, idő, lét Összefut. […]

Posted by
Posted in

Úgy elmennék messzire!

Úgy elmennék messzire, hogy ne találjon meg senki se! Ahol egyedül lehetnék, s azt tehetném, amit csak szeretnék! Mondjuk, egy lakatlan szigetre, égszínkék tenger ölelné körbe. Aranysárga homokját simogatnák lány hullámok és én csak feküdnék a homokszőnyegen, becsuknám a szemem, és élvezném, ahogy a Nap sugarai csiklandozzák arcomat. Csak feküdnék órákig, és szívnám be a […]

Posted by
Posted in

Hiány

– Hiány – Egyszer minden dolgom a helyére kerül – de belül reszketni fogok, tudd, menthetetlenül. Egyszer körülöttem rend lesz és tisztaság – de benn akkor is marni fog a bizonytalanság. Egyszer a nap újra sárgán vár, melegen – de félelmeim az se oldja fel majd teljesen. Egyszer körülöttem tökéletes lesz minden – s mi […]

Posted by
Posted in

Rózsaszínű álmok

Edit Szabó : Rózsaszínű álmok Őszibarack, neved tavasz virágodat kibontottad, az út mentén hosszú sorban méheket is csábítottad. Rózsaszínű álmok útján, nyíló virágba borult táj, fénylő napnak sugarára, bimbók nyílnak mosolygásra. Boldogságnak szép reménye, holnapoknak a termése, ígéret a jövendőnek, köszönet a teremtőnek. Rózsaszínű selyem ruhás, vígan szárnyaló szép leány, könnyű szellő lebegteti, két kezét […]

Posted by
Posted in

Szeretnélek…

Szeretnélek, ha engednéd, reggel karodban ébrednék, átölelnélek, éreznéd, ha engednéd, csak engednéd.   2018. június 3.

Posted by

Az év pedagógus írója és költője 2018. – pályázat – végeredmény

„AZ ÉV PEDAGÓGUS KÖLTŐJE 2018.” – „AZ ÉV PEDAGÓGUS ÍRÓJA 2018.” az Irodalmi Rádió pályázata – végeredmény Az Irodalmi Rádió felolvasóest-sorozatának keretén belül 2018. szeptember 15-én, szombaton, 13:00-tól Budapesten, a Csokonai Művelődési Központban telt ház előtt kiosztottuk “Az év pedagógus írója 2018.” és “Az év pedagógus költője 2018.” kitüntető címeket és díjakat. A rendezvényen a […]

Posted by
Posted in

Jó társaság a magányom…

Vizionálom, hogy vele sosem vagyok egyedül… Nekem a magányom a legjobb társam, Így nem vagyok egyedül, ő a váram… Ahogy botorkálok az utamon, Elmém csak köröz, nagyon kutatón… A szívem folyvást csak remél, De meddig tart ki a remény? Körbenézek, mint senkiházi, Koldus jön szembe, nem akárki! Mind a ketten csak éhezünk, legalább a jó […]