Rózsa Iván: Bizalom     Hány ember van, ki még annak mondható? Koszos latyakká lett a friss, fehér hó… Hópelyhek szállingóznak fenn, a hegyekben: Isten, miért bízol még az emberekben?!     október 24.      

Könnyező gyertyaszál Csillámló mécsesfények, szikrázó gyertyalángok, alant a mélyben nem látszik e fénycsoda, színes krizantémokba öltöztetett sírhalmok, ránk erőltetett ünnep sírós álarca. Számomra nem ünnep e szívszorító gyászmenet, vívódó hetek piros betűkkel írva, azt nem ünnepelhetem, hogy már nincsenek velem, kergetem a múlt emlékeit sírva. Könnyeit hullajtó gyertyaszál asztal középen, csillogó szempárok, elmosódó arcok, történeteink, […]

B. Mester Éva   Egyberendez   Toporgok néha a parkoló pályán, nem siet felém a kijelölt vágány. Nem tudom mindig, hogy holnap mi legyen, kulcsaimat is folyton keresem. De mielőtt szétszórnám maradék életem, a világ orra elé bújva megérkezett, egyberendez a megváltó szerelem.     október 27.

Kalákában épült fel az ország Féltéglánként lopjuk szerteszét Nagy bölcseink régesrég megmondták Nem hat ránk az olcsó szentbeszéd Friss kenyered felgyújtott kukán van Éhenpusztulásunk vízió Kézben olvadó jövő a szádban Hej de nagyon élni volna jó Szétszórt lapok szeneskályhák mellett Fotelból pislog a harci tűz Láncos kutyánk tegnap már megellett Kövér szolgád rossz cikket betűz […]

keresed és nem találod vele élve érzed őt szólj ha bármikor meglátott rádkiáltott azelőtt rádkiáltott és nem vádol nem kéri számon meséd lehetsz gyáva lehetsz bátor magad éled életét lehetsz akár puha mélység akár kemény lázadás magad maradj csak az érték nem helyettesíthet más 2016.10.23.

Vaskorlátok nehézágyú ellen Gátszakadást elfelejtő ár Hamvába holt múló világszellem Mire taníthatna egy tanár Sohasemvolt szétszakadó egység Csontszárazra kiaknázott kút Valakire rálőttetek nemrég Beomlik egy bársonyalagút Keservesen megszülető válasz Válaszokban tékozló homály Homályunkban lelki oldaltámasz Keszekuszán élő jogszabály Bagószagú kávéfoltos otthon Fűnyíróval meggyalázott rét Magánélet csupasz utcafronton Elfelejtjük őseink nevét Győr, 2016. október 22.

Képet festesz párás ablakodban, szemérmetlen, esztelen magány. Máskor színed virágokban robban, napsütötte lépcsőd lesz a lány. Gyorsan lyukat ás egy vakond újra, eltűnik a vándorpillanat. Hová mehet rögök alá bújva? Gyökerek közt hol lehet szabad? Felrepült a bátor füstifecske. Szeretnéd, hát maradhatsz tovább. Kötelességét az ég feledte, önmagad teremted iskolád. Pacát látok egy mosolygó arcon. […]

Ólomszemmel holtfehéren Tántorog a fáradtság Megremegő jobb kezében Álomport hoz, hogy lássák Végighinti ősz hajamon Barázdát húz arcomra Földhözragadt rossz hatalom Ébren élni jobb volna Éjfél után félhomályban Visszhangzik egy folyosó Vajon meddig visz a lábam Nyílik-e még holdajtó Hálószobák vetett ágya Ezer gyűrött pizsama Szürkén színes másvilágba Vonz a hajnalom haza Megkopott az íróasztal […]

Halványuló tompa fényben Messze jár egy űrhajó Utasának megígértem Visszatér a Hintaló Szétterülő nedves fátyol Éjjelenként hívogat Elég volt a hazugságból Mutasd igaz arcodat Milliárdnyi csillogó nap Hosszan alvó űrszoba Valahol egy Újhazát kap Szívem, Csipkerózsika Ki tudja már, mitől félek Holnap én is indulok Gyors hajóim utolérnek Nem szippant be Űrtorok Rögmagányban lentről látom […]

holnapután végre-valahára megnyílik a száműzött világ fél vasfüggöny lett a vágy határa vakablakon nem nő jégvirág gúzsba kötött behálózott ösztön bilincsben az összekulcsolt kéz gyertyacsonkok vérző anyaföldön minden versed emléket idéz futnék én de mindkét lábam sánta harcterünkön kúszni még lehet gennyező seb helyett gyors halálba repítsen a szárnyas képzelet tegnapelőtt lehullott az alma mára […]