Lassan vége a nyárnak, jönnek az őszi ködök hiába várok majd a szürke csend mögött nem érkezik hozzám új, édes-bús dallam? A nap még melegen süt, de a hideg szél már a levél hullós napokról mesél az elmúlást sejteti suttogva, halkan. Még nincs itt a borongás ideje, az idő halad élvezzük még néhány napig a […]

Edit Szabó : Réges-régi időkben Megőrizte az emlékezet, elvitték a férfinemet hosszú kemény háborúba, asszony maradt csak a házban, gondoskodni az életről, gondoskodni teremtményről, hátát igába fogta áldást a földbe szórta, életet jelent a búza, szép kenyeret az asztalra, asszonynépség learatta, kezében nem volt a kasza, sarlóval a nagy határba gabonát kévébe vágta, megtelik a […]

Sötét a táj, remeg a föld, Villámok csapkodnak itt és amott, Félve nézed, a természet tombol, Nem tudod, megéred-e a holnapot! Minden sötét, már a lelked is fél, Nem látni sehol az éltető napot. Lassan teret nyer nálad a reménytelenség, Tudod, elbuksz, ha most feladod! Reménysugár kell, mibe kapaszkodni tudsz, Bárhova tekintesz, nem leled sehol, […]

Olyan vagyok mint az a növény mely lombja közt neveli virágát, hiába szép, hiába illatos nem láthatja őt a nagyvilág. Ha lehullott elfedi az avar vagy a sár s a feledés mindent magába zár.

Mondd, miért nevet a Hold cinkosan ha látod nyári estén sápadt fényét háttéren, mint festett vásznon , pontban a sok fényes csillag apró gyöngyszemét Most tücsökhang töri meg a csended a távolban néhány kutya csahol felettem néha egy denevér repked rovarra vadászik, itt él valahol. Oly aprócska ez a földi élet ezer csodát rejt a […]

Látod, csak villanásnyi az élet ma még örömmel szövöd terveid. De egy aprónak tűnő “baki” a porhüvelyed feladja, neki ennyi időt szánt csak az élet. A remény mi benned él, arra késztet ne vedd komolyan az egészet csak bízva, a mának, holnapnak élj. Ha eljön a testnek a végtelen éj az útra bizalommal lép a […]

“Amikor születtem” vad vihar tombolt az őszi tájon s hosszan vajúdott velem anyám éreztem, nincs helyem e világon hosszú időt nem jósolt a bábám hisz gyenge voltam, igazából gyenge beleállni az élet végtelenbe. Amikor férfi lettem: vad dolgokat produkált az élet változott a világ, nőtt a küzdelem szabadságot ígértek s jólétet rózsaszínben játszott a végtelen. […]

(Ballada a „Békalencsés-tóról”) 698. Békalencse ellepi a tó vizét, Jancsi végre elnyerte a lány szívét. Kicsi kacsa békalencsét eszeget, gazdag leány a legénnyel szemezget. Békalencse virágzása oly rövid, bálból lányka Jancsijával megszökik. Békalencse, tudjuk, kozmopolita, lány szökését követi nagy galiba: Anyja-apja felveri a fél falut, fiatalok tudják, hogy nincs visszaút. Kéz a kézben futnak lencsés […]

Edit Szabó : Lélekben él Nehezen szabadul fel a lélek, még visszatér belé az élet, eltemetve szívben mélyen, megőrizve híven léted, előttem van mindörökre, időd nem volt köszönömre, elvitted a szerelmedet, itt hagytad az életünket, szőkén göndörödő hajad simogatni már nem szabad, vidám arcod mosolygása nincs már aki megláthatja, két karod sem ölel soha, rég […]