Szunnyad a tűz Lassul az álom. Csitul a szív Valakit vár ott. A lélek tükre hassad A szenvedés van rajta. Mikor a lélek betegé válik, Elkísér a halálig.

  A négy testvér kisebbik öccse, Színes ruhát ölt mindenre. Forróvérű szarvasbikák ütköznek össze, Súlyos kalapácsként sújtanak le. Majd elköszönve véget vet a szépnek Mind az álom messzire repülve. Megszűnik a tánc a levelek násza Minden élőlény nyugalmat találnak. Majd jő, a báty ki elvesz mindent. Megfesti a szőlőt munkára hív minden embert. Vége tér […]

Edit Szabó : Gőz ereje Emlékképben már oly rég, emelkedett meredély, hegyen-völgyön hullámzott, sínpárokon csavargott. A gőzmozdony kanyarog, füstfelhője kavarog, oly bodor karikája, ontja füstjét a tájra. Hosszú terhét cipeli, emberekkel van teli, vontatja a sok vagont, hogyan lehet hatalmon? Erejét a szén adja, ettől van akaratja, forró sárga lángerő, vonógépet meggyőző. Őszi idő közeleg, […]

Ketten vagyok Veled egyedül Szívem rendre kiürül Emléked szolidan dereng Csillagokkal kereng Mint macska ölembe ül Halkan dorombol Ketten vagyunk itt és ott Veled egyedül.  

A csendben rám mutató ujjad örökre, vagy csak néha bújtat a lator köpenyébe. De oly sokan várják epedve hogy vér hulljon csepegve, s az ősi pátosz már a semmivé lett. Én nem időzök a Göncölszekéren hisz oly hatalmas az Univerzum csillagról csillagra henyélek szórom a fényt, ahol csak tudom. Emlék nem leszek, hisz a feledés […]

 Bárányfelhők az égen Néhány füstbe ment évem Fekete foltok a Napon Néhány felemás napom Recsegő tercek Hulló másodpercek Toronyóra gongja Nincs, ki megmondja Fújdogáló szellők Múló esztendők Kanyargó fürge időpatak Rám hull orvul a pillanat.  

Pont idő Időre átadom Időben elkapom Idő előtt Idő után Magam kifacsarom Soha el nem dobom Korán sem Későn sem Soha sem Nem lesem Nem követem Útjára engedem Útjára bocsátom Soha nem látom Soha nem hallom Meg nem tartom Néha gondolom Ritkán megvallom.  

Rózsa Iván: Történt, ami történt… Ti keresztre feszített szentek! Gyertek hozzánk, csak gyertek! Ti, kiket elevenen megnyúztak, Kerékbe törtek vagy karóba húztak: Ti tényleg szenvedtetek! S legyen elég most ennyi nektek: Számon tart titeket az emlékezet; Mindez a szörnyűség megtörténhetett… Budakalász, 2017. szeptember 11.

Rózsa Iván: A magyar akarnok „Ne szülj rabot, te szűz! Anya, ne szoptass csecsemőt!” A gond, mi minket Nyugatra űz: Minden család hiányol egy elmenőt… Krisztus halott vagy tetszhalott? A megváltás még várat magára… Másra nem számíthat az ember: Csak józan eszére vagy erős karjára. „Ágyútöltelék jelöltek kellenek! Sok igavonó barom!” – Gondolja magában a […]

Gödörben zajló áramlás Alberto Giacometti: A kutya Esős napon, rue de Vanves-on tested útvesztőin görnyednek hasznavehetetlen, tönkrement gondolatok, függőséged cipeled, beleágyazódva a mába, csüggve, botorkálva, körbe járva utcáról, utcára, testeden tompulnak kiélezett kontúrok, nem tudni, mit hoz a holnap, jelened küzd az idővel, méri a szerelmet, a vágyat, az ölelést, belenyugvás emelte hullámok szaggatják sörényed, […]