Bűnösnek születtem, nem vagyok szeplőtlen, keresztem „Évaként” cipelem. Nomen est omen. Bugyromat rám rakták. Bírom-e? rám hagyták. Viseljem egyedül sorsomat, mondták, tartsd oda arcodat. Nem volt, ki simogat, szomjaztam becéző szavakat! Rögön, ha elestem, fejemet emeltem, fröcsköltek sarakat, tisztára ki mosdat? Vágytam a jót tenni, szívemet osztani, elvették lelketlen, kifosztva remegtem. Harcomat felvettem, ez volt […]
Elforduló Magam vagyok e féltekén, bordámból a másik felén te vagy már mindörökre. Ádáz harcunkba képzelem, hogy egyszer itt leszel velem, végleg hozzám kötözve. Együtt száguldunk űrön át, nagy tükreinknek foncsorát kaparjuk rendületlen. Átlátunk rajta és hamis világunk titkaira is rádöbbenünk mi ketten. Oldozzuk egymás bűneit, mint akiket rossz útra vitt maréknyi büszkesége. Öledben végre […]
Sóhaj száll az esti szélben, bogár koppan szürke fényben. Halk ima kéri az áldást, bűnös szív a megbocsátást. Kéz a kézben hűséget kér, mosoly küzd a szerelemér. Csillag készül földre szállni, puha csendben álmot lelni. Sír egy lélek, rossz a kedve, vágyik már a szeretetre. Nevetés járja a táncát, megtalálta már a párját. A fény […]
Doromboló, csendes volt az este, midőn a bambuló, sápadt holdvilág a lombok mögött a fényét kereste, és kerek arcára font ezüst koronát. Egy ijedt lidérc fürdött a patakban, szeretve nézte a víztükrén önmagát. A parton a színét vesztett avarlepedő betakarta lassan mind ez éji csodát. Fürkészve nézett a fenséges tejút, óvón kacsintott milliárd szemével, s […]
Lelked fehér vásznára festenék zöld mezőt nagy, tűzpiros virággal, nádirigót fénylő, arany szalmaszállal. Kék, tekergő folyót csodaszép halakkal, és teleírnám vásznad szerelmes szavakkal. Sárgán fénylő utat végtelen reménnyel, hogy ott vársz valahol csillogó szemekkel. Festenék egy házat, benne kis szobával, ablak alatt csendes, kis szerelmes ággyal. Tüzes paripát, ki nagy örömmel táncol, a selymes mező […]
Az alkonyattal mi még vagyunk, de jön a reggel, az ébredés, Mi megmaradt bennünk az olyan nagyon kicsi, más is és kevés… Mások lettünk mi egy izzasztó éjszaka alatt? Mi lesz, most az elhagyott kis szónyomatok alatt? Holnap már majd nekünk másként süt a nap? Éjjel a Hold, majd, erre, felénk szalad? Változnak holnapra a […]
Edit Szabó : Egyedül én Egyedül meghal a szívem, egyedül élni érdemtelen, küszködik lelkem egyedül bennem a halál gyökerez. Egyedül dobban mindig a szív egyedül húz mázsás kötél, bánat van bennem lobban a lelkem szótlan lesz nyelvem, már nem mesél. Egyedül nincs már a forró vágy egyedül mindig furcsa homály, nem nyílik lélek kibe beférne […]
Suttogó angyal halk szavakkal Sokszor itatja szívemet Ahogy nézem a kék eget Meglátom vidám arcod Ahogy nézel rám Szinte tudom mit súgsz Szívem hozzád húz Kapaszkodok beléd Mert itt vagy valahol Néha körülöttem Aztán pedig szívemben Suttogva szólsz hozzám Én mindig meghallom Emberi hangon Te vagy suttogó angyalom Suttogva adsz erőt Minden megváltozik Én is […]
Hová lett a szerelem? Tegnap még fogtad a kezem Ma már nem tudod a nevem Hová lett a szerelem? Eltűnt oly hirtelen Már nem vagyok a szívedben Elszállt a szerelem a végtelenbe Ott van valaki másnak a szívében Ennyit jelentett az érzelem Mi az ami eltörte? Vajon mi áll mögötte Vékony volt a szál amely […]
Mindig elérlek akárhol vagy Mert lelked hangja Dalol nekem Tudja hol vagy kedvesem Benne vagy az őszi szélben Az éltem kíséred végtelen Kíséred napnak minden percében Odahajolsz hozzám szüntelen Szavaidnak éneke száll fülembe Érzem általad vagyok szeretve Életem adom a kezedbe Csillogóvá varázsolod szívem Beforrasztod a fájó hegeket Ahogy érinted testemet Gyengéden átkarolva engemet Szavaiddal […]