Április te bohókás gyerek. Szeszélyes akár a női szívek. Lelkében írók nemzedéke él. Hisz költők napja ide ért ismét. Nagy írónk születésnapja vagyon, Kinek tollából született a késői sirató. S álmodót, gazdagságot, szép megélhetés S ifjú szíve korán itt hagyta az élet, rendjét. Mindenki emlékezik kicsikre és nagyokra. Hol Arany „Családi alkotásaira. Hol Weöres […]

  A remény fénysugara. Mind egy gyertyafény, Ragyogsz az életküszöbén. Félve, hogy kialszik egyszer még. S az emlék és a bánat kíséri lelkedet. De érzed heves szorítását a szívedben Mi átjárja tested-lelked minden nap szakán. S már erősebb a lángnak fénye akár a napsugár. Napként hatolsz a testbe De ha azt mondod vége Még a […]

  Ó Istenem hallgasd imám! Fohászkodom hozzád mind egy juhász. Arcomat a fájdalom könnye mossa. S a lelkem mind homokvárként omladozva. Most csak nézek ki az ablakon, Valójában mi történt velem? Miért van mind ez? Méltó vagyok e rá? Hordhatom e a fehér ruhát? Mi téged ábrázol. s hitem erőt ad nekem így mindig itt […]

  Szeretnék könnycsepp lenni. Arcodhoz simulni. S elmondani mit is érzek, Mit is jelentesz nekem. Szeretnék vércsepp lenni Testedben bújva élni. Szívednek örök életet adni. Lelkednek békességet áldni. Tudom s érzem te is így vagy vele Szenvedsz ha nem vagyok veled Nékem könnyem hullik mikor rád gondolok S az emléked a szívembe hatol. Mind öröké […]

 De arcomon hulló könnyem A te szereteted tükrözi nekem Hát lejárt életedben Istentől kapót perced Itt marat, az emlék a szerelmed szeretteted nekem Minden nap terád gondolok, Te vagy a fény a szememnek. Te vagy a levegő a szív az életnek Igaz csak emlékem már nekem. De olyan, mint ha itt lennél velem, Hisz tudom, […]

Edit Szabó : Mezőnek virága Fehér ajtó tiszta fából, régi korok világából, eszemben lesz mindörökre, gyermekségem öröksége. Nagyszüleim régi háza, nyílt a világ portájára, nem volt határ mezőn-réten, ez jelentett mindent nékem. Szabadságot ifjúságban, búzamezők aranyában, fénylőn izzó pipacsvirág mosolyával nékem kiált. Tűzvörösen nyílt a széllel, hajlongott a napsütéssel, nem adta meg soha magát, ragyogása […]

MA ELTŰNT…. Ma eltűnt egy nap megint az életemből;   reggel még láttam, itt téblábolt mellettem, rám kacsintott, szememben csillogott, fénylett, én gondot feledve jókedvvel nevettem, és a sötétből hirtelen megint fény lett. Ma eltűnt egy szó a mondat közepéből,   ami értelmet adna a kimondottnak; te úgy döntöttél, megtartod önmagadnak – habár százszor ismételted, […]

  Köszönöm, nyár, az erdő sűrű lombját, a viszontlátott madarakat, a szél borzolta búza szőkeségét, a föld szomját enyhítő langyos záporesőt. Köszönöm a találkozások örömét, az ismeretlen felé tartó utazást, az éjbe nyúló koktélos vitákat, a járda-széli kávézók hangulatát. Köszönök, nyár, mindent, amit tőled kaptam, s mert tudom, maradásod nálunk véget ért már, búcsúzom. Viszontlátásra! […]

szómorzsányi akkordok a helyet más elképzelni, ha nem fordulhatunk el végleg a semmitől, mintha fény nélkül akarnánk sötétben látni. más helyett látni a fényt, amikor bennünk hajlik el az idő, amikor csak a sötét tolakodik a fény helyett. elhajolva az időben, kimérjük a közös távolodás és közeledés közti tereket, a közös köztest, a magunkban hordozott […]