Rózsa Iván: Csak tisztán…     Csak tisztán lehet a Mennybe menni… És a földi világot túlélni! A pokolba kerülnek az álszentek: A Mennybe menetelnek a kis, igaz szentek.     Budakalász, 2016. augusztus 2.    

    Rózsa Iván: Választhatsz?     Választhatsz: melyik bolond után, melyik kútba ugrasz?! Egyik (k)út olyan, mint a másik: a vég ugyanaz… Egyik út sem járható, melyik hát a veszélyesebb? Melyik diktatúrát választod? Erről még meg is kérdeznek…     Budakalász, 2016. augusztus 1.    

    Rózsa Iván: Improvizáció     Kis, össznépi dzsessz: Ki erre, ki arra jelez. Az összjáték még nem tökéletes: Az improvizáció inkább képletes.   Fogja fel, aki másra képtelen: A pusztulás önmagában nem végtelen! A halhatatlanságért valamit tenni is kell: A felhívásomra két őrült felel…     Budakalász, 2016. július 27.    

    Rózsa Iván: Lények és fények     Kis vietnami lány… Kis szíriai lány… Kis ártatlan lény… Nem ártott senkinek, ez tény. Körötte sötétség, semmi fény. Ha nincs fény, nincs remény. Ma sem öltek, ez már erény? De a fegyverkovács újra serény…     Budakalász, 2016. július 26., az Omegát hallgatván…    

    Rózsa Iván: A csend hangja     A csend hangja a legcsendesebb… A rend rangja a legrendesebb… Az Isten haragja a legkeservesebb… Ilyenkor már tűzvillám is megesett…     Budakalász, 2016. július 25.    

    Rózsa Iván: Emberek     Emberek! Sokat vétkeztetek… Sőt, bűnben élvezkedtetek… Most várjátok a megváltást? Vagy valami egészen mást?     Budakalász, 2016. július 25.  

Multunk romjain egyensúlyoz Jelenünk: Jövőnk álmai

Nem mindig vagyok túl jól nevelt, hogy ki rontott el, s mit, nem tudom… néha durcás vagyok, mint egy kisgyerek, s körömcipőben az utcán a követ rúgom… Nem mindig értem az életet, pedig ifjúságom már messze integet, szinte naponta eret vágnak zavaros, se füle, se farka, furcsa képletek… Nem mindig hiszem, amit látok, mert díszlet […]