Posted by
Posted in

Pipaacsok mezején

Edit Szabó : Pipacsok mezején Lángolóan ég a táj, kinyílott már a határ, piros színben pompázik, minden pipacs virágzik. . Magasra nőtt a feje, határnak díszítője, hajolgatnak a szirmok, uralják a világot. . A mezőnek közepén fiatal nő idetér, takarót leteríti, válla csupasz, nap süti. . Tavasznak szép leánya vidéket nem csodálja, maga körül szétpakol, […]

Posted by
Posted in

A hazatérő harcos dala

A hazatérő harcos dala Letűnt világok romjain kereng a képzelet türelmesen tova, keresve őseit, s enyészetét találja már, hiszen csak mostoha. Megannyi sorscsapás között motoz, keres, kutat, neszekre is figyel, de már csalódva rálegyint csupán a romfalak között bolyongva el. Arcán a századok poros nyoma, amelyre néha könnye ráfolyik, szemétől fáradtan takarja el a burjánzó […]

Posted by
Posted in

Éjjeli csend

Szabó Edit : Éjjeli csend Hallod a zenét fejedben játszik, néma dallamok adják ütemét körötted a csend, árulkodó rend senki nem beszél, halkul a zenéd minden kis neszre mozdul még elme, szív dobban lassan test mozdulatlan, csak az élet él minden pisszenés elme játéka, motoszkálása, álmok varázsa fények vágyára ébred a reggel gyúl világosság. elméd […]

Posted by
Posted in

Búfelejtő

Búfelejtő Fehér ruhája átdereng a tél hideg ködén, talán csak az maradt nekem, hogy elfelejtsem én, ne gondoljak ma vissza rá, akár a szélvihar sodorjam emlékét tova, mely mindent felkavar. Menyasszonyom volt délelőtt, de már ma délután, előlem elfutott, s szívem magával vitte, lám azóta más utat keres, feledni nem tudom, borospincémben űzöm el tengernyi […]

Posted by
Posted in

Behódolás után

Behódolás után Tudod te jól, hogy vannak rossz napok, mikor magányod szörnyű perbe fog, alatta újra fáj a béna szív, goromba lelked lomha, s invazív. Mikor tucatnyi bűnödet mosod, hazudsz magadnak, nincs is indokod továbbiakban mentegetni már a múltba rejtett számtalan hibád. Szavak lapulnak bár az ajkadon, kimondhatók, kimondhatatlanok, de jobb, ha hallgatsz és osonsz […]

Posted by
Posted in

Jó volna

Jó volna, csak úgy kavicsokat dobálni a tóba, esőben sírni, napfényben nevetni, napfényben sírni, esőben nevetni, nem szégyellni sem sírást sem nevetést, belebokszolni a párnába, beleférni a gyerekcsúszdába, kihajítani az órát következmények nélkül, aludni, mikor álmos vagyok, enni, mikor éhes vagyok, ölelni, mikor arra vágyom, úgy, hogy a te szemedben is azt látom, azt a […]

Posted by
Posted in

Akik bennünk élnek

Ahogy telnek, múlnak a hetek, a hónapok, az évek Egyre többen vannak, akik immár csupán csak mibennünk, az emlékeinkben élnek.   Igaz, születik más, sosem áll meg – reméljük – az élet, de azok közül, kik körülöttünk tettek-vettek, éltek, egyre kevesebben éltek.   De más volt veled, de másként hangzott, míg éltél, az ének, mit […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: A végtelenben

Rózsa Iván: A végtelenben A végtelenben nincs olyan, hogy kétséges. A végtelenben még a végtelen is lehetséges. A végtelenben minden bizonyos, minden végtelen. A végtelenben könnyedén átnézel az életen. Budakalász, 2021. április 23.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: A mindenség kapujánál

Rózsa Iván: A mindenség kapujánál… A mindenség kapujánál nincsen őr: Idáig nem jut el, ki Sátánnak bedől. A mindenség kapujához nem kell kulcs: Ha már megszülted önmagad, biztos bejutsz. A mindenség kapujánál nincsen zsaru: A mindenség kezdeténél netán nincs is kapu? Átlibbensz; egyik idősíkból a másikba: A végtelenbe; az idő nélküli idősíkba. Ez idő tájt […]

Posted by
Posted in

Álmodozom

Rázom a kezem a zsebben, Képzeletbeli pénz abban cserren. Mivel a hangját nem hallom, Rájöttem ébresztő! Álmodozom… Budapest, 1997. december 6. – Kustra Ferenc József