Elmúlás
Posted by
Posted in

Elmúlás

Eldobott rózsa vagyok egy üres utcán, Le nem ütött hang egy zord, néma zongorán, Megfakult, megunt, régi szép emlék csupán… Szárnyaló ifjúság! Oly’ messze, messze már… Lassan lépked a lélek, haláltáncot jár, Szomorú dallamokban ritmusra talál, Megannyi érzelem, tett, akarat és vágy!.. Csendesen várja, csak várja az elmúlást… (2019)

Posted by
Posted in

Télben a meleg

Nézz szèt, Látod-e már a zúzmarás fákon? Még nézd, Ott csüng már a hideg ágon.   Félsz még, De lassacskán dereng. A szép kép, A télben érkezik a meleg.   Ragyog minden, A felhős télben, Hiába reszket a jégcsap, Ma fáklyát gyújt a nap. Hiába hó meg szél, Ma a szív beszél.   Kérdezz, S […]

Posted by
Posted in

Vakfolt

Nincsen egy mosoly, Nincsen megértés, Tapogatózik Számtalan kérdés.   Múló képzelet Ma még halovány, Minden lépés csak Csúszó ingovány.   Lehet hogy ebből Semmit nem kértél, Mégis benne állsz: Vakfoltba tértél.   Feledékenység A legnagyobb úr, Még visszafelé Halad a Merkúr.   Tépelődésben Vívódó válság, Eluralkodó Bizonytalanság,   Nem látsz, nem látnak, Nem vársz, nem […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Hol is vagyunk?!

Rózsa Iván: Hol is vagyunk?! Kiestünk a fényből; A sötétségben vagyunk. Figyelnek ránk az égből; Nem értik: mit is akarunk?! Budakalász, 2022. január 14.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: A vér

Rózsa Iván: A vér A vér tömény. A vér nem válik vízzé. Lehetsz magyar vagy örmény: Véredben érzed a szabadság ízét… Budakalász, 2022. január 14.

Posted by
Posted in

Megnyomorítva

Megnyomorítva  Hát befogták pörös szádat, hiába is tettél panaszt, hol a sunyiság az érték, ott mindig idegen maradsz. Ezernyi sebből kivérző tanításra esküdt ember, méltóságodtól megfosztva, bebörtönzött ez a rendszer. Bilincsed már a tudásod, nem ér csak fabatkát immár, lecserélnek, mint kabátot, majd a gombokat is inkább. Aztán, ha e kabát lógna, kitömik paragrafussal, – […]

Posted by
Posted in

Újévi csendben

Újévi csendben magamba nézek; Lám elmaradtak a számvetések. Nincsenek álmok, nincs fogadalom, petárda fényben elhalkult dalom. Újévi csendben messzebbre látok, fagyott lélekkel sóhajt dajkálok. Üres a zsebem, s a hátizsákom, jégvirág fogja-égi fohászom.

Posted by
Posted in

Bezárva

Nem látom a napnak fényét Képzelem csak milyenségét Távolodó alakjának sugarai Mint halott madaraknak szárnyai Vérszín lepellel takarózik az este Lényemet is beborítja vele Bíbor borok bódító mámora Hamvaiba porladó árnyéka Felizzanak a fekete lángok Alant úsznak gondolatfoszlányok Terjeszkedik az ősi, szent éj A magasztos, igaz sötétség… Lassan fújom ki a cigaretta füstjét Lassan burkolja […]

Posted by
Posted in

Vagyok

Lemondó vagyok, néma, hallgatag… Halvány mosoly, csak az vagyok arcomon. Túlhajszolt vagyok, fáradt, képtelen… Gyászos könnycsepp, csak az vagyok arcomon. Vagyok édes, keserű, finom illatos, Puha párna ha kell, lélekre omlós, de vagyok szilárd, mint a jég és szikla… Ha kell az vagyok, ami meg van írva. Mi volnék, lehetnék talán? Nem vagyok én semmi […]

Hrtyanné Patonai Gabriella: Hol az élet?
Posted by
Posted in

Hrtyanné Patonai Gabriella: Hol az élet?

Hol az élet? Hol az életet jelentő víz, ha homokra hull az eső? Nincs hol meríteni belőle, de víz nélkül porlad erőd. Hol az oly lüktető levegő, ha tengerbe merülsz alá? Nincsen a mélyben rejtett barlang, hol légvételt újra kapnál. Ha rossz helyen keresed életed, erőt és reményt sosem találsz, hiába kutatsz a patakban, ha […]