Hegedűszó sír fel az éjszakában, Piros sipkát visel a sápadt Hold. Halk sugallatával a szél is átkarol, A Föld is meggörnyed álmában. Sétálok a téren és megpillantalak, Szívem egyre hevesebben dobog. Távolban egy rőzse lángja lobog, Megnémulnak bennem a szavak. Nézem mosolygós fénylő arcodat, Szemed fürkészve élénken keres. Sziluetted a sötétben is tökéletes, Az idővel […]
(3 soros-zárttükrös) Kevés a véleményem, mint rabszolga hite, Kevés hiányzik, vagyok én rabszolga! Ki Te? Kevés a véleményem, mint rabszolga hite, Balsorsom követ, mint egy sánta versenyagár, Balsorsom üldöz, mint egy győztes viharmadár… Balsorsom követ, mint egy sánta versenyagár, Napom úgy kezdődik, mint a hulló levél léte, Napon úgy végződik, mint az avarlevél léte… Napom […]
Rózsa Iván: Az emberiség története (Haiku-sor) Kezdet Tán porszemecskék Nászából született meg Az emberiség? Fejlődés Bizony, porszemek Dinoszauruszokká Váltak: fejlődés! Evolúció Kis vadászokból Nagy ragadozók lettek: Végül az ember! Vége! Kár keresgélni Tűnő idő, múlt nyomát: Ami múlt; vége! Szerelem Szerelmünk nyomát Ne csak a Földön keresd, Inkább odaát! Porszemek Porszemek vagyunk; Akár szerelmünk, akár […]
Sápadtan sétálgatott az erdőn, járni ereje alig létezett. Botladozott még karon fogva is, mint a madár, kinek lába sebzett. Erőltette testét, haladt tovább, leste a zöld vegyes árnyalatát. A friss levegő folyton töltötte, élvezte a létnek pillanatát. Léptei egyre bátrabbá váltak, a kartámasz el is maradhatott. Arcára halovány pír költözött, a közelebbi fáig […]
Amint a Nő egy csecsemőt meglát, Szeme fel, szíve azonnal kigyúl. Szeretve óvja, vigyázva őt feléje nyúl. Ám mást tesz a férfival szemben, Főleg a szerelemben. Ott sokszor másként cselekszik, Belül önmagával harcol, veszekszik, Holott lelke nála is gyakran melegszik. Örömét felejti, vágyait elrejti … Mást súg a szíve, mást mond az esze, Majd mást […]
Lélek-leltár Kinek csak szájában lobban a gyűlölet és égő átkokkal verné szét a követ; csendbe hull majd az ő dühe, és ha vége, fele vétke legyen neki félre téve. Ki csendjével alkot és oldja a lelked ősi csomóit, és ha kell, érted szenved névtelen kínokat hitedért cserébe. Ő ha kérne, áldja útját könnyű […]
(3 soros-zárttükrös) Ó, de megtiport vagyok… nagy harcosa lennék egy sokkal jobb életnek, Magabiztosan szuggerálnám, de kíméljen, tartson engem, lényegnek… Ó, de megtiport vagyok… nagy harcosa lennék egy sokkal jobb életnek. (Limerik) Meggyötört a sors, hitem vette, Akiket szerettem elvette. Alattam ingovány, Fojtogat a magány. Nem látom, mi létem lényege. * (HIAfo) Vad magabiztosság! Vágyom […]
Virágos az erdő, virágos a rét, Útra kelt Jézus, útra kelt már rég. Szolgálatot tesznek egyházi nagy alakjai, Éreztetvén mindazt, mit a hit bűnben-bánatban ad. Ráeszmélvén arra, hogy Jézus bennünk él, Isten országa szívünkben a lélek tükreként. Mikor Mennyei Atyánkat megtagadva, látod, Jusson eszedbe Péter és a te lelki országod. Mi jogon árulod el magad, […]
Edit Szabó : Tavaszi fák . Kora tavasz meghozza élő fáknak rügyeit, langyos szellő fodrozza, fénylő nappal születnek. . Újra éled természet, nyílanak a virágok, szemünk előtt szépségek soha meg nem változnak. . Kicsi apró csemetét őrzi vigyázó szemünk, minden élő teremtés gazdagul, világ éled. . Gyümölcsfák virágja nyit, levél nélkül csillognak, fehérek és rózsaszín, […]
A Nő szemei, lelkének lényegei. Melyekből sok mindent tanultam, Fáradt pilláimat sokszor lehunytam, Mielőtt gondolatban Hozzád indultam. Éjszakánként ezerszer láttam azokat, Megélve a boldogító álmokat, Csillogni, ragyogni … A függöny mögül is kitekintve, Fényesen virulni. Úgy éreztem, számomra nincs többé titok, Olvasva belőlük, gondolva, Rólad már sok mindent tudok! Izzó fényük a csontomig hatott, Éreztem, […]
