Posted by
Posted in

Diogenész testámentuma

Én, Diogenész, athéni polgár, Isten nyílt ege alatt e napon, Bár egészségem kitűnőn szolgál, E végrendeletet hátrahagyom. Rozzant hordómat cicámnak szánom, Egerésszen benne kedve szerint, Csinos ház lesz néki, úgy találom, S e jussra majd dorombolva tekint. Csorba bögrémet szomszédom kapja, Ki oly sokszor tört orromnak borsot. Nem lesz neki szerencsés a napja: Átkozni fog […]

Posted by
Posted in

Diogenész imája

Add, Istenem, hogy mindet tűrjem és feledjem, Kik napra-nap kiélik gőgjüket rajtam. Add, hogy bölcs maradhassak a reménytelenségben, És túlélő a pusztulásban. Add, hogy szeretteimet el ne veszítsem, S eszem mindig józan maradjon az őrületben is. Add, hogy átlépjek könnyedén a bajokon, S a betegségek is elkerüljenek, ha lehet. Add, hogy alkothassak még vén koromban […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: A Föld kiadó?

Rózsa Iván: A Föld kiadó? Még nem háború, már nem béke: Ez lesz az emberiség vége?! Egy-két hülye kis senki miatt?! Uram, küldd le újra hozzánk a Fiad! Budakalász, 2021. augusztus 25., az Európa Kiadó: Európa Kiadó című számát hallgatván…

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Mit keresek itt?!

Rózsa Iván: Mit keresek itt?! Turista vagyok ezen a bolygón; A helyiek Földnek hívják. Kezdtem épp megszeretni, ám a Földlakók Lassan egymást is kiirtják… Budakalász, 2021. augusztus 25., az Európa Kiadó: Turista című számát hallgatván…

Posted by
Posted in

Nyolcadik ecloga (záróvers)

Szép tavaszunk a kabátját már veszi lassan, Pár csepp harmatot arcán elmaszatol, Harsány réti virágok állnak a napban, Kertek alatt egy tolvaj róka lohol. Gyorsan megjön a nyár, rokolyája, ha lebben, Forró, vad szelek űzik a port a mezőn. Szomjas a táj, nincs egy csepp líra se ebben, Nézem a távoli kék eget egyre merőn. […]

Posted by
Posted in

Hetedik ecloga

Költő: Adjon a nagy Jupiter neked áldott, dús legelőket! Mondd, mért bánatos arcod, gyászolsz tán valakit? Homlokodon mért gyűjtöd a mély vágásu redőket, Mint kit a Hádész mélye örökké nyugtalanít? Pásztor: Bár odalettek az ifjui évek, a boldog aranykor, Nem magamat siratom, hanem isteni Arkadiát, Népem erős, csodaszép országát, azt, ami egykor Porba alázta a […]

Posted by
Posted in

Hatodik ecloga

Látod-e, kedves, a birs már bontja a szirmait újra, Szökken a víg kikelet kertünkben, a lelke dalol, Móki cicánk verebet cserkészik a fűbe lapulva, Fickós gerle burukkol a szomszédban valahol. Nézd, a terasz kikopott közepén a vörös bodobácsok A napra kifekszenek áldani híven az isteni fényt, Hangyasereg fut a fákon, alant szunnyadnak a bábok, S […]

Posted by
Posted in

Ötödik ecloga

Májusi estén orgonaillat lebben a légben, Sarkig tárva az ablak, ballag az égen a hold, Orgonaillat tölti szobám és lelkem egészen – Visszapereg homokórám, s élő lesz, ami volt: Orgonabokrok nyílnak a kertben, a nagykapu mellett, Májusi ünnepeken lila színű illatozók, Jókor nyílnak: tán kitalálni se illene szebbet Most, mikor elballagnak végleg a vén nebulók. […]

Posted by
Posted in

Negyedik ecloga

Pásztor: Nagy Jupiter kegye véled! Költő: Véled is, őszhaju pásztor! Régen láttalak erre, mi szél fújt most ide, mondd? Pásztor: Szőke juhnyájam sót követel, úgy égnek a vágytól. Véres a szarvuk, az egyik a másnak mind nekiront. Költő: Mintha a városi polgárt írtad volna szavakba, Szintúgy tépi-cibálja az ember az emberi fajt, Már csak a […]

Posted by
Posted in

Harmadik ecloga

Lám, a cseresznyefa szirmát szélnek ereszti a kertben, Kél a diófa, a zöld mohaágu is álmaiból, Dongók, gyors darazsak pici szárnya zizegve, ha lebben, Rá kósza tücsökhang tercel a száznyaru hársfa alól. Szürke galamb keres egy-két jobb falatot, eleséget, Megpihen olykor a görcsös körtefa ága hegyén, Hirtelen elszökik, és rémülve keres menedéket, Egy vén egerészölyv […]