Lehetek én… Lehetek én író, A sorai közt igazat síró. Vagy lehetnék költő, A sorokat ügyesen összeöltő. Lehetek akár festő, Az értő szemeknek ingert keltő, Vagy mondjuk zenész, A hangokkal oly könnyed és merész. Lehetek még filozófus, Nagy gondolkodó, vagy teológus, Hős ki megmenti a világot, Vagy egyszerű kertészként, Ültethetnék virágot. Ügyvéd vagy orvos, Földműves […]
Legtöbbször a gyermekkorban Érezhetted, milyen jó Test vagy lélek, ha nem gyötör S körülvesz óvó kuckó Lehet az egy szoba sarka, Gyermekkéz berendezi Ők még értik, felnőtt már nem – Annyit lát, ez szűk neki. Építhetted lustán, ágyban Paplanodból, párnádból Bújtál belé, s még mélyebben, Míg „Reggeli!” hang nem szól. Bújtál és […]
(Anaforás) Igen, elmentünk kószálni az őszi ősvényre, jártunk tisztásról tisztásra, Igen, mindig mentünk a következő ősvényre, jártunk irtásról irtásra… Igen, elmentünk kószálni az őszi ősvényre, jártunk tisztásról tisztásra. Remek levegőben, a madár csivit meg csak a mélységes csendet erősítette, Füleinknek nagy, ritka élmény volt, ahogy csend nekünk szeretetet közvetítette… Remek levegőben, a madár csivit meg […]
Ha visszajöhetnél, visszahozhatnálak! Legalább álmomban újra láthatnálak! Tudom, hogy álmodok, mozgalmasat, sokat, reggelre agyamban emléke nem marad. Lehet, látogattál, talán beszélgettünk, mért hogy álmainkról alig van emlékünk? Kerek volt, elgurult, mondták ’bölcs öregek’, mi meg jót nevettünk, sok gondtalan gyerek! Azóta a helyzet jócskán megváltozott: lettünk mi ’öreg bölcs’, tán nem is akartuk. […]
(10 szavas) A múltunk olyan nekünk a megszületésben, Mint alap… a házépítésben. (3 soros-zárttükrős) Az alapról is azt tudjuk, hogy van, Nem látjuk, elbujt a föld-árokban… Az alapról is azt tudjuk, hogy van. Vajh’ alapot ház alól ki lehet bontani? Vajh’ múltat életünkről le lehet csonkolni? Vajh’ ha nem lenne múlt, meg lehetne foganni? (10 […]
Megindult a nyár, Vágyseregek követik. Levél színesül… * Megindult a hűs Hajnal gyalogságilag. Levél színesül… * Megindult fakó Napsugár időszaka. Levél színesül… * Megindult őszi Fűkiszáradás réten. Levél színesül… * Megindult kutya Vastag-bunda növesztés. Levél színesül… * Megindult a nyár, Jó meleg tájak felé. Levél színesül… Vecsés, 2020. július 3. – Kustra Ferenc – anaforás […]
Edit Szabó : Ősz jár közöttünk /Ronsard szonett / . Szeptember,október, ősznek hajnalán Nem ébred a napfény már kora reggel, Lassacskán kúszik, ég alján míg felkel Hidegen fényes körötte a határ. . Megsárgult levelek a fáknak alján Apró cseppekként alá peregnek, Hajnali harmattal csillognak versenyt, Hullanak apródonként a fák alá. . Minden virág szárad és […]
Annak, hogy maszkot viselünk, számomra s talán valóban csak számomra, egy icipici, de tényleg csak egy nagyon pici előnye van. Utazom a buszon, egyes-egyedül, de képzeletemben íme te is itt vagy velem. S ha már együtt utazunk, beszélgetünk, akár tavaly még tettük, zavartalanul lám, vagy ahogy tesszük most is: megritkult álmaimban: kérdezel és […]
Tanulók fohásza / Covid idején/ Tanárnő kérem, hallgasson meg végre! Nem maradok itthon térjen most már észre! Csak otthonról küldözget számunkra sok vackot, nincs egy szabad percem ebbe belehalok… Hadd üljek a padba bosszanthassam magát, szemüvegem mögül leshessem a dogát! Így csak legfeljebb ha bukásra állhatok, nincs egy osztálytárs se kiről másolhatok… Amíg odajártam volt […]
Nagy utazás Nem kellett sokat pakoljon, ruhája is tán három volt, kenyere javát már megette, bőröndjébe becsomagolt. Kofferját vonatra feltette, kérleltem vigyen magával, tudta,csak oda vett jegyet, nem vesződhet egy baráttal. Siettem nehogy lekéssem jövőbe tartó vonatunk, peronon állva eszméltem, nem egy irányba haladunk. Elment, s vele eltávozott, szívemnek is egy darabja, nekem a jövő […]
