Posted by
Posted in

Tiéd az életed

Edit Szabó : Tiéd az életed ” Ne váltsd apróra szíved kincseit, ki mindent akar, mindent elveszít “, apró kövek képződnek lelkeden, halld meg a fájdalmat vérző sebeken, ne ringasd magad illuziókba, tudás fájáról nem volt alma a szádban, színes varázslat mi szemed elé tárul, mit tekinteted észveszejtőn bámul, ne hidd a képzelet báját, legyen […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Pártkatonák vagy politikusok?

Rózsa Iván: Pártkatonák vagy politikusok? Csak bólogass, helyeselj: nézz fel a „fényes tekintetű vezérre”! Ne gondolj ám közben egy percig sem esküdre, sem a népre! Csak nyomd a többiekkel a gombot: hajbókolj „szeretett vezetőnknek”! És máris szabad a pálya: „demokrata” álom karrier áll előtted! Budakalász, 2017. július 11.

Posted by
Posted in

A remény él

Edit Szabó : A remény él Messze száll sóhaj az égben, búcsúszó hangja a fényben, fehér ruhában szép leány tópartján ül a  ladikján. A fejét mélyen lehajtván, fekete korona ruháján, nem látszik bánatos arca, kék kismadár most az ő társa. Bánat ül lelkének mélyén, társa lett talán hűtlenség, búcsúról nem szól a rózsa, messze száll […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Á, dehogy!

Rózsa Iván: Á, dehogy! Szidjátok Brüsszelt, s közben lenyúljátok az onnan jött pénzt: Problémákat gerjesztetek, s aztán ezek megoldására osztjátok az észt: Európa védelmezőjének állítjátok be magatokat, s közben letelepedési kötvénnyel üzleteltek: Dehogy vagytok következetlenek, dehogy kétszínűek, dehogy álszentek, dehogy önteltek! 2017. július 10.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Észak-Korea

Rózsa Iván: Észak-Korea A világtól elzárva, a világból kirekesztve: Vegetál egy nép agymosottan, cselekvést feledve. Reményt vesztve, számkivetve, terrorizálva: Ki hoz nekik változást, holnapot a mára?! 2017. július 10.

Posted by
Posted in

Tinta tenger

Fekete tintából rajzolj nekem tengert Finom táncot lejtsenek szomorú habok Apró papír hajók hánykolódjanak S a hullámok tetején tudják: szabadok Fekete tintából rajzolj nekem tengert Tomboljon rajta haragos, dühödt szél De az irgalom hajója ringatózzon benne S szívét titokba ez rejtse amíg él Fekete tintából rajzolj nekem tengert Lakják vízben szálló,álmodozó cetek Kik éjjel ezüstön […]

Posted by
Posted in

Engedtelek…

Edit Szabó : Engedtelek… Késő őszi találkozás még néha biz’ gondolok rá, titokzatos jövés-menés, test a tesnek felismerés. Hosszú sötét álom mélyén feltámadás hirtelenség, beszélgetés, vendéglátás, lelkeknek kiszabadulás. Örömmel várt valamivel, közösen fogyasztottuk el, kíváncsiság tekintetén, mosoly szája szegletén. Test a testtel találkozott, sors a sorssal így bírkózott, egymás két szemébe nézve nem várt érzés […]

Posted by
Posted in

JÉGESŐ SEM ÁRTHAT

JÉGESŐ SEM ÁRTHAT (Irodalmi találkozónk emlékére)     Magas sudár tölgyek védelmezőn körénk fonják ág-karjukat, ernyőt tartva fölénk.   Leveleik bűvös susogása hallik, amott kis madárka veri fel a csalit.   Szép korúak, ifjak, vidám túra-csapat csúszkál ide-oda, könnyen fel nem adja.   Lábak elé nézni nagyon hasznos tanács, dagonyázni lehet, mert, bizony nagy a […]

Posted by
Posted in

Török Nándor: Arany János, ha ma élne – előadja: László Zsolt

Török Nándor: Arany János, ha ma élne (csipkelődő jambusok) Arany János, ha ma élne, jó nagyokat hallgatna, így szokott ő haragudni: jó nagyokat hallgatva. Haragudna bizony nagyon, tán az egész világra, de legjobban haragudna magára, de hiába ostorozná magát azért, hogy lám, naiv lélekkel álmodozott oly jövőről, ami senkinek sem kell. Ha ma élne (biztos […]

Posted by
Posted in

B. Mester Éva: Sziklák tetején – előadja: László Zsolt

B. Mester Éva: Sziklák tetején Sziklák tetején élünk a kezdetektől. Alattunk gyökerek, a tízparancsolat, a szülők vigyázó emléke, az évek, a kövek súlya alól nyújtózó akarat. A felhők üzenete elzúg mellettünk. Szirtjeinken madár sem jár, úgy dalol. Egyetlen fecske tér csak mindig vissza, ő még számon tart, megkeres valahol. Az asztalunkon élőnek tűnő remény, talmi […]