Edit Szabó : A reggel Ablakomba beköszönt a napsugár, aranysárga fényözönnel reám vár, kelet felől hangtalanul érkezik, susognak a kerti lombok, köszöntik. Újra reggel, átéltem az éjszakát, tudatomban korán ébred a világ, a Nap fénye beragyogja az eget, reménykedő szívembe hoz életet. Kora hajnal ritmusára ébredek, élvezem a korán nyíló életet, rigópár a fészkéből beszél […]

B. Mester Éva   A félkész vers   Mennyi mindent hagynak el a nyaraló vendégek! Órát, könyvet, szemüveget, játékot, térképet.   Ha keresik visszaadom mindegy,  milyen érték. (A felbontott ital enyém, hiába is kérnék.)   Ám legutóbb mást is leltem. Meglepetésemre, találtam egy félkész verset. Nem fejezhettem be!   A vágyódást jól ismerem, az albérlőm […]

B. Mester Éva   Primadonnák   Kaporillatú takaros kertedben most elvadult bodzabokrok nyelik el, az arra bujkáló fényeket. A szőlőindák téged keresnek mindenütt. A díszbokrok az ablaküvegig nyújtózva kopogják rejtjeles üzenetüket.   Hol lehetsz?   Egy darab vakolat utánad indult, a cserepes virágok tetszhalottá váltak, a fűtési rendszer tönkrement a télen, a mérsékelt fűtést legyőzte […]

B. Mester Éva   Akard a májust!   Szeresd a májust! Tél hidegéből ébredt szavakkal neked üzen egy költeményt.   Kérdezd a májust! Soha és örökké szavak között talál-e még egy kis reményt?   Bíztasd a májust! Kismadár léptékű rigófüttyel csicseregje fel álmaid!   Figyeld a májust! Szeretni készül, levetkőzte már fagyosszentekkel táncait.   Akard […]

Csend van körülötted, hatalmas csend. sajog a bordád és zúg a fejed, az ütés, mit kaptál, kijózanít, itt az értelem már sajnos nem segít. Jobb csapott, vagy íves bal horog, ha lazán vagy sután, álladra kapod, mintha a világ szakadt volna rád, rendül az agy és csuklik a láb. Repül a törülköző, vagy megment a […]

Edit Szabó : Voltaknak fia ” Hadakozok, sírok, birokra kelek ” nem számít jelen, múltad a félelem mosolyod kinyilt, szavaid bántanak, nem számít kenyér, italod bűnt fakaszt, étvágyaddal leköpted önmagad, szabadságvágyad az egekig repít, múltbéli félelem lelked mélyén virít, hátrahagyod mi eddig éltetett,, sanyargatod bátortalan szíveket, kibodni mindent, mi egykor volt, megkövült arcodon torz mosoly, […]

Egyszer akarjál csak úgy semmit tenni, tárt karokkal a napfényes égre nevetni. Némán ücsörögni a Duna-part lépcsőjén, ide-oda táncolni gondolatod mezsgyéjén. Mezítláb szaladni egy vadvirágos réten, behunyt szemmel pörögni a vaksötétben. Megmártózni éjszaka leple alatt egy tóban, hűvös pezsgőt inni egy meghitt presszóban. Eső után belegázolni egy méretes tócsába, beleálmodni magad a szerelem hintójába. Kigúnyolni […]

Edit Szabó : Tengerparti romantika Romantika felsőfokon, megterítve az asztalon, lemenő Nap kerek fénye élvezetet talál benne. Visszaveri fénysugarát, fodrozza a tengerpartját, által adja az uralmát, fáklya veszi át hatalmát. Pálmák között fénye lobog, visszaköszön az asztalon, terítéke oly gazdagság, vendégeket már nagyon vár. Megterítve kerek asztal, fehér abrosz minden jóval, vacsora és hűtött pezsgő, […]

Edit Szabó : Még akarom Életemnek javát már leéltem, öröm-bánat elsüllyedt a mélyben, emberszívek nyílottak előttem, lehetetlent nem követelt tőlem. Tekintetem bízva a jövőben felemelem, kérve jótevőmet, reményt adjon további utamra, ne egyedül forduljak az útra. Istent kérve oly közhelyet szólok, hittel én már rég nem boldogulok, nem jutnak fel hozzá a kérések, nem tudja, […]

Rózsa Iván: Az Életfa Az Életfa mellett nőnek még gizgazok… Az Életfán tenyésznek még ál-balanszok… De emberiség, e fattyú nehezéket egyszer elhagyod: Csak találd meg végleg győztes, hős magyarod! Budakalász, 2017. június 26.