B. Mester Éva   Bogácsi november     Utamat térdig lebontott házfalak kísérik, ami otthon volt, most távol tart, rideg. A régi remények mind szétgurultak, mint a parkban szétdobált üres üvegek.   A talaj menti fagytól megdermedt virágok szomorú szirmait, az első havas eső könnycseppben fürdeti, hópehelybe zárja. Közel a tél. Krizantém daccal, tán túlélhető. […]

Mindenki hordozza a maga keresztjét, Ma könnyebb, holnap nehezebb a lét, A teher néha térdre kényszerít, De mindig van aki felállít, Ha sötét felhők házad elborítják, Szinte várod valahonnan a remény sugarát, Terhedet leteszed megkönnyebbülve, Nem nyomja már válladat nehezítve, S amikor könnyedebbnek érzed, Valaki segít cipelni a kereszted, Kezével tartja annak súlyát, Hogy ne […]

                    B. Mester Éva A remény    Ne bántsd a remény istenasszonyát Csokonai Vitéz Mihály! Te engedted el kezét, ő újrateremti önmagát. Őszi virágok, téli szerelmek, gyógyuló lélek csodája várt. Halálvágy? Ugyan! Minden nap ajándék. Hol van már Lilla? Hol van az űr? Krizantém illatú lábnyomaikban […]

A nagypapának szekrényén, réges-rég ott áll egy óra, mely ma is működik. Az idő vasfoga szegényt megkoptatta. Kevés eltéréssel, bár mutatja az időt. Nagyapjától kapta – becsüli, mert szép emlék. Büszkén mutogatja, ha eljön hozzá egy-két vendég. Órája egy napon lejár, többé nem ketyeg, mert óraműve szegénynek beteg. Nagyapámat ébreszti: Ébredj, ébredj! Nagyapámat felkelti: Ébredj, […]

Hosszú a hajam Kopott a farmerem Csöves vagyok Zsebben a kezem Lyukas a csizmám Pénztárcám üres A szívem bánatos Egy lányt keres Lenéznek sokszor Mert így öltözöm Nem tehetek róla De nincs öltönyöm Csövezek az utcán Parkban alszom el Álmomat a rendőr Zavarja fel

Feri tegnap kapott egy gyönyörű motort, és azzal száguldott. A lámpa pirosra vált, de Feri meg sem állt, mert nem tudta, hol van a fék. Feri, a motor jobb oldalán! Ott van lent a fék. Csak siess, Feri, fékezz hát! Nyakadon a rendőrség. A fék nem engedett, Feri majdnem leesett; mehetett vagy százhússzal. Arca később […]

Lia majd elvezet. Megmutatja neked, hol fogsz élni ezután minden egyes éjszakán. Megmutatja fekhelyed, hol olykor lepihensz. Ad egy kis szerelmet, mitől boldog lehetsz. És Lia elmeséli, mitől kék az ég, és Lia megtanít rá az élet mitől szép. Liával éled le az egész életed. Liának köszöntheted két kicsi gyermeked. Liában bízol meg – egyedül […]

Érzelmek sodornak, lehúznak, emelnek, konok kérdésekre ötven év felel meg. Ötven év nagy idő embernek és bornak, minden pohár alján indulatok forrnak. Indulatok forrnak, érzések támadnak, védekező állás: hátam a hátadnak. Megvetettem lábam, szemtől szembe várom megüdvözülésem, vagy hitvány halálom. ⃰ Örvények húznak le, átölel a hínár, felszínen maradva minden nap a kín vár. Szomjas […]

Emlékek mezején bolyongok tétován, szavakat kutatok, mit senki sem talál, kószálok, tűnődöm a múló lét jogán, s eszembe jut néhány roncs élet, ép halál. Érzésem foghíjas: zavaró a hiány, az űr e kietlen nirvána peremén (mi nékem megfelel, de egyébként silány), milliók élnek itt, közöttük te meg én. Több millió szittya, besenyők és hunok rongyos […]

Húszévesek izzó hevével, ha írok: csiszolatlan, érdes, ösztönös szavakkal, belülről szétmarnak évszázados kínok, szégyenemben írok, sohasem haraggal. Szégyellem magamat minden ember miatt, aki mosolyogva képes hátba döfni társát, vagy barátját, és a lengőhidat köztük felégetni, szakadékba lökni. Szégyellem magamat önmagát tagadó, kérkedő fohászú, képmutató helyett, ki vízről papolva pimaszul kacagó hangsúllyal emeli fel a boros […]