B. Mester Éva Vásárban   Debrecenbe kéne menni, ajándékot adni, venni. A vásári forgatagban mindent vettem, amit kaptam.   Unokáknak vásárfiát, Tóth Jutkának bársony csodát, Balázskának boldogságot, Angélának vidámságot.   Kedvesemnek nagybetűket, árnyékukban le is ülhet, de ha futni támad kedve nyúlcipőt kap. Istenemre!   Sapka – sálra hullik a hó. Ami elég, tűzrevaló. […]

    Rózsa Iván: Földi keretek     Transzcendens a születésünk, Misztikum a létezésünk, Mi mégis keretek közt élünk: Társadalomba tagozódva félünk…     Budakalász, 2016. november 11.      

    Rózsa Iván: Röpke pillanat     Megszületünk az ős-Genezisben, Megpihenünk az örök Mennyben, A kettő közti lét hipp-hopp elszalad: Nem egyéb, mint röpke pillanat…     Budakalász, 2016. november 11.    

    Rózsa Iván: Sorsközösség     Az égen a hajnal pírja… De te nem látod immár… Valaki más majd megírja… Kinek sorsa szintén halál…     Budakalász, 2016. november 8.  

    Rózsa Iván: Álla(po)tok és változások     Lárva-létből pillangó-létbe: Földi pokolból messzeségbe… Féregnek születtek, férgek is maradnak: Kik öröklétben nem bíznak, ezt nem is akarnak…     Budakalász, 2016. november 8.  

    Rózsa Iván: Emlékezzünk az igazi hősökre!     ’56 emlékének méltatlan „örökösei”… A hősök vérének aljas kisajátítói… Jöttetek a világ alsó feléről… Átoksori mocsadékból, Sátán seggéből… Most urizáltok, s nagynak hiszitek magatok! De kormányozni; ahhoz már nincs agyatok… Túszként tartotok fogva egy egész országot: És vannak még híveitek; jóérzésű balekok… Nagyobb a bűnötök, […]

    Rózsa Iván: Isten nem mindenkié!     Miért rejtőzködsz másoknak, Isten? Hiszen nekem mindenben megnyilvánulsz… Miért nem mutatod magad mindenkinek? De hát Te nem vagy prosti, ki testet-lelket árulsz!     Budakalász, 2016. november 3.    

Elkopnak a színek, falja szürke, rideg, lecsupasztott fákon itt-ott madár piheg. Nincs már nyoma ágakon dús lombtetőnek, mélyebbre húzódnak vadak és az őzek. Nyíltabb a félelem, kevesebb a rejtek, nem is a hidegtől, életéért reszket. Erősen gyöngék, hiszen sebezhetőek. Tegnap borja veszett elevenszülőnek, ki nem adja föl… reccsen az ág, keresi. A deres avarszőnyeg a […]

Most újra csontot dobtam a kutyának, Had morogjon,de csak magának! Míg a cica édes tejet iszik, A kutya addig irigykedik!

Emlékszel-e még Dorothy cipőjére? Csillogó piros színére? Csak a sárga úton haladva, Elért Óz birodalmába, Az úton barátokat talált, Cipőjétől soha meg nem vált, Mindig a jót cselekedte, Minden álmát teljesítve, Majd a hosszú álom végén, Totó ült az ágya szélén, Hű barátként követte, Álmában is védelmezte.