A vagyok optimizmusa 1. Tehát azt mondjátok: van szép, van jó, van az. Mert megtapasztaltuk, hogy mindez így igaz. 2. Valahol, valahogy van épp az a kakas, dorombol- s ugatni aki éppúgy képes. 3. Létezik olyan, hogy: benn lenni a házban, akkor is, amidőn éppen nincsen áram. 4. Létezik az is, hogy: kinn lenni a […]
Autó-sorozat 1. Miután beszálltunk Autó indul, ütközik, tankol, gázol, szállít, tovamegy. 2. Közlekedés Autó úszik, gurul és száll és fut is. Az útja sárga. 3. El Kocsink rohan, fut. Siet, hisz íme: várja az Androméda. 4. Dante autója Sötétkék autó visz-hozza, hordozza mennybe pokolból.
A lista Van tehát a szeretet. Ő adja a kenyeret, akkor is, ha keveset. No de hát csak egyetek. Van tehát a hatalom. Büszkén én ezt vállalom. Szónoklok az asztalon, míg markomban az atom. Van tehát a gyűlölet, kutyát-macskát leölet, dobálja a holdkövet. Napra céloz, lő Földet. Van a vidám, az öröm. Nem kell hozzá […]
Levesben A leves készen. Belőle elszáll a tyúk, lélekben, testben. 2. Levesező Miképp a húst is, megesszük és megisszuk miképp a sört is. 3. Sosem fogy el Reggeli: leves. Vacsora, ebéd szintén. Az örök leves. 4. Sosem fogy el? Reggeli: leves. Vacsora, ebéd szintén. Uzsonna vajon? 5. Folyékony […]
Edit Szabó : Barátomnak levél Episztola Kedves Barátom, ím újra megtalálom emléked ízét, mosoly ígéretét, impozáns külsőd nem takarja bensőd, kapum előtt állva, meglepődést várva. Elvitted a szépet, nem ígértél kéket boldogság szigetén, messze vitt emléked, fejemben ragadtál,szívem tán visszavár, lehet hogy az emlék vágyódó szenvedély. Közös útnak vége, volt még reménye lekötött hajaddal, nyitott […]
Tavasszal minden újra feléled, nagy lélegzetet vesz a természet. Olyankor mindig pezseg a világ, ontja illatát, fű, fa, bokor és virág. Gyönyörű színekben táncol a Föld, zöld kabátot vesz fel udvarunkon az az egyetlen fa is, az öreg Tölgy. Tavasszal mindenki szerelembe esik, minden élőlény boldogságra vágyik. Nem baj ha villámlik, ha épp esik, mert […]
Vén ősz – fordított szonett Írta: Szabó Edit Déltájban élénkül, ősz karján vénül, határtalanság, madárraj száll át, fehérsége élénk, teljesül szépség. Dermedő felhő, változik erő, aranyló nyárból, fakuló határból jönnek a napok, szemekben ragyog. Varjak kerengnek, eledelt keresnek, diófák tetején rebben felénk, károgó kertek és fényes levelek, aláhullanak még, sötét feketén. Hullanak […]
DE! “Nem lélegzik!” Rémülten kiabál a szülő. DE! Lélegez, úgy: be-ki, én mondom, bizony és meg is írom. És Tud, Akar, Hisz, Képzel, Gondol, s persze, cselekszik. Még ha nem is mosdatják meg soha és nem itatják, hisz mozgástalanul lehet épp ahogyan ro-rohanva. Nem szükséges gyors kéz vagy fürgén szaladó láb. P. Kristófnak (Artúrnak), egy […]
Mikor elindultam, köd kísérte lassú léptem Fájdalmam zsinegét magamból tépkedtem. Minden gondolatom sírva összeszedtem, Magamhoz öleltem túl rongyos életem. Miért volt velem, hogy ha más után vágyott, Mitől volt az több és miért engem vádolt? Miért csinált úgy, mint ha engem akart volna? Miért dobott félre, mint ha minden mindegy volna? Nem voltam én más […]
Poétaparancs Igen, bizony, verseljetek. Kéri ezt az istenetek? Ha ő nem is, ember vagytok. Ennek okán versírjatok. Macska tépi az egeret? Róla tüstént verseljetek! Béka tépi az egeret Tüstént! Róla verseljetek! Űznek ha el benneteket, gyújtják ház- és kerteteket, arról is szép verseljetek. Összes múzsa itt, veletek. Vers- és vers- és verseljetek. Vadász lövel meg […]
