És vannak értelmes emberek is ezen a világon. A világ közepén állok, de nincs, ki megkerüljön. Az élet hálója rabul ejtett mindannyiunkat. Egy napon Cupido hülye nyila telibe talált. Ő kicsi örökké, és én leszek mindig a nagyobb. Megjegyzés: /Az apevák cím nélküli, ötsoros versek, melyeknek lényege, hogy az […]
Vad őrjöngés a szél tépi, szaggatja a fákat ítélet nélkül is fél egyaránt, ember és állat. Kifordul a fa s zuhan gyökér csonkja elszakítva lombja közül szárnya nélkül nem menekülne a rigócska. Dörren nagyot, apró jég hull azután vált, kicsit nagyobbra majd az ég vízcsapja indul özönvíz hull a talajra. Pattog a jég a teraszon […]
Csillogó, ragyogó gyerekszemek áhítattal lesik a csodákat. Tágra nyílt, őszinte tekintetek, mindig kedvesek, mindig vidámak. Szeretetet kérnek, pár gyengéd szót, féltő simogatást, hisz gyerekek. Ne tagadd meg tőlük a szépet s jót, de szerezz nekik boldog éveket. Gyerekek… lehet, egy kicsit mások, de érzéseik, álmaik vannak, vágyaik talán nem valóságok, melyeket fájó tények takarnak. Szeresd […]
Kőszegi Barta Kálmán 1949-ben született Tápiógyörgyén. Nagykőrösön, az Arany János Gimnáziumban érettségizett. Fogorvosi diplomát a budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetemen szerzett 1973-ban. 1977 óta publikál a Békés megyei lapokban. Kötetei: – Nap – árnyék (versek, műfordítások), Tevan Kiadó, 1996 – Len kék virága (versek, műfordítások), Tevan Kiadó, 1997 – Agglegénybefőtt (önéletrajzi ihletésű szociografikus kisregény – Magyar […]
Forog a szélben a szélmalom. Lesz itt áram, csak nyugalom! Amíg a szél ide-oda mozog, Ellátja árammal a házatok. Van itt persze egy új keletű, a Pakson lévő atomerőmű. Itt rábírják az atomot, hogy termeljen sok áramot. De bezzeg nem is ő a menő! A turbina az igazi áramtermelő. Nagy gőzzel forgatja meg azt, amit […]
Szeretem az erdőt, annak minden fáját, az elvonuló felhőket, a repülő madarak báját. Szeretem a hangokat, a benne lüktető ütemet, a nyíló virágokat, a szálldogáló méheket. Szeretem a víz folyását, hullámát, éltető erejét, a heves szél befolyását, a madarak seregét. Szeretem a susogó fákat, a kopár, magányos tájat, a virágok különös illatát, […]
Házon belül mindenütt lepotyog a vakolat. Befestettem falfehérre, most olyan, mint a patyolat. Nem éppen egy álomotthon ahol jelenleg lakok, nagy rés van a nyílászárókon: nem energiatakarékosok. Felraktam a csempét, de hullott mint a jégeső. A ragasztó nem minőségi, ezért minden széteső. Elolvastam az internetben, amit a MAPEI hirdetett. Irtam verset, és […]
Meredek az út, robog a vasút. Kaptat felfele, nehézkes a füttye. A Szinva-völgyben, a természet zölddel. A papírgyár mellett, az erdő titkot rejt. Hidak jönnek, szikla szorosok, az utasok csak ülnek, senki sem mozog. Jön a Hámori-tó, majd az Őskohó. Ez a Garadna-völgy: van itt fenyves is, és tölgy. Mindenki szívesen […]
Patakok csobognak, madarak fütyülnek, az ágakon ülnek, ott üdülnek. Kinyílt a sárga ibolya, rászálltak a méhek, szorgalmasak nagyon, termelik a mézet. Madarak ezreinek otthona a Bükk-vidék. Egy szemet ragyogtató, csodálatos hegyvidék. Barlangok tucatjait denevérek lepik el, ahol néha arra járó turista is lepihen. Ezen a vidéken a parlagi sas szálldos. A […]
Kedves Tölgyem! Én egy Bükk vagyok. Azok voltak őseim, és az is maradok. Bükk apámnak vagyok én a sarja. Látja a gyökeremet? Azon állok rajta. Magára dőltem. Nem ittam sokat, a sok eső meglazította a talajomat. Önbe estem, kívánja a testem. Ha nemet mond, bútor leszek Pesten. Az sem zavar, Ha […]
