Posted by
Posted in

Remény útja

Edit Szabó : Remény útja Keskeny sarló Hold fénye, csillagokra ránézett, végtelennek közepén álomhajó útra kél, kis sziget a tengeren, elfér épp a lélekben, virágszirmok ölelik, merengésben elveszik, lélekszépség született, messzesége végtelen, útnak indul célhoz ér, fekete éj mit ígér, boldogság vagy feledés, hosszú még az éjszaka, a csillagok ragyognak. Bőcs,2017.06.17.

Posted by
Posted in

Édes érzés

Edit Szabó : Édes érzés Fehér fogak átölelik, belekapnak, megízlelik, piros színe vágyat keltve varázslatot érez nyelve. Föld termette édes eper, Nap sugara megérlelte, melegéből sokat adott, harmatcseppet felszárított. Húsa mennyei eledel, dúsan cseppen piros leve, nyílik ajak oly epedve, a természet teremtette. Piros eper ajak szélén, csoda szépség, csoda érzés, vágyakat keltett életre, harapjak, […]

Posted by
Posted in

Kinyílt világ

Edit Szabó : Kinyílt világ Hosszú évek távlatából valóra vált titkos álmom, egyik-napról a másikra kezem a kormányt megfogta. Egy évtized lassan elment szívem mélyén rejtegettem, szerettem a tájat nézni környezetben elmerülni. Országutak, falvak mentén csodák útjait keresvén szelni át a nagy világot, megnézni a valóságot. Keretekből úgy kilépve felfedezni új szépséget, utca sorban  virágágyak […]

Posted by
Posted in

In memoriam….

még eleven az emlék, ahogy pipád füstje körülleng még eleven az emlék, ahogy kedves hangod visszacseng, még most is fáj az emlék, s az elmém egyre azon töpreng… miért? még előttem mosolyod, ahogy huncutul bokszolni hívsz, még látom a mosolyod, velem zsíros kenyér csatát vívsz, s látom megtört mosolyod… nem szólítasz, nem kérsz, már nem […]

Posted by
Posted in

Egy este, ahogy én látom

Benyúlt az ősz a megfáradt nyárba, esti lámpa fénye kacsint le ránk. Hallgatag utcák sorsokra várnak, forog körülöttünk a planétánk. Rőzseláng fényénél tüzet hímzek, szívdobbanás hallatja hangját. Körülöttem hevernek a rímek, a sötétség le sem veszi maszkját. Pillanatok surrannak a szellőben, felkapja rá az öreg karóra a fejét. Egy illat utazik tovább a felhőben, megbicsaklik […]

Posted by
Posted in

Könyves csendélet

Edit Szabó : Könyves csendélet Ezeréves régi könyvtár megrekedt a polcokon már, könyvek sora felpakolva, kis asztalon egy halmaza. Ósdi lámpa fénye ragyog, átvilágít könyvlapokon, írószerszám van előtte, lúdtoll vár tán’ egy költőre. Sok-sok évnek távolában ez volt ám biz’ a pennája, kihegyezve a tentába mártva a sorokat járta. Egyenesen szépen sorban a szép szavak […]

Posted by
Posted in

Tűz rózsája

Edit Szabó : Tűz rózsája Tengerparton Hold fényénél szép leány ül sötét mélyén, gondjaitól arca terhes, gondolata járhat messze. Tűz melegét alig érzi, rózsaszála kezét sérti, vágyaiban él a férfi, emlékében idézgeti. Messzire ment szellők szárnyán, szerelmese olyan árván, tengerparti kövek között lelkébe félelem költözött. Viszatér-e a szerelem,, kínlódása mély gyötrelem, tűzbe vesse a virágját, […]

Posted by
Posted in

Csalfa gazda

Edit Szabó : Csalfa gazda Elvetett már minden magot, nem hagyott ő ki parlagot, szántott-vetett és ekézett, szelet nem várt, eső pergett. Gondolata messzire száll, hogyan szánja magát reá, szelet kenyér egy kis kolbász, elvette a más asszonyát. Nősülési szándékelvet ősz feje nem dédelgetett, szeletekben adagolva a menyecskét csábította. Sok volt ám a hajlandóság, szánta-bánta, […]

Posted by
Posted in

Nyári láz

A természet törvényes ősheve sanyargatja izzón a tájat, némán tűri a délceg jegenye, ringó lombján ezüstkáprázat.   A Nap csak olcsó fényjátékot űz, s kietlenségben remeg a lég, porig lesújtva egy szomorúfűz görbén suttogja, legyen elég.   A borzas füvek fáradt fohásza röpképtelenül semmibe hull, a tikkadt mezőn a Föld sebláza pipacsfáklyákban újra kigyúl.

Posted by
Posted in

Önzetlen szeretet

Edit Szabó : Önzetlen szeretet Valaki úgy mondta nékem, semmi nincs ingyen az életben, feltételek mindig vannak, bárhova vezet az utad. Jártam utamat a világban, mögöttem jöttek kóbor árnyak, két kezemmel zavartam el, nem érhet a szívhez közel. Ádáz viharok legbelül, arcélen ránc elcsendesül, szívnek mélyén a fájdalom, túlárad minden a szavakon. Feltétel nélküli szeretet […]