Posted by
Posted in

Keringő

– Keringő – Csak ámultam, milyen gyönyörű voltál. Fölém emelkedtél, reám borultál, mint a tüzes, tiszta ég – fénylő egem, s én oly’ kicsiny voltam, jelentéktelen, mint nyári éjbe tévedt, gyönge fuvallat, amit magába szív a forró, sötét mozdulatlan lég – s ahogy a szellő: én is megadtam magam. Lágyan simultam két szemedbe, s álltam […]

Posted by
Posted in

Akác

– Akác – Tücsök-lármás, szélfútta éjjel, int az akác lombos ág-kezével: Te előttem, hátad mögött a fák, s az az egy akác pont a szívembe lát. Hangod a nyár-éjben könnyedén kering, fülembe száll, zenél, s néma szívemben barangol – lágy és meleg, mint az első, kacajtól édes otthon. Maréknyi kis rőzseláng lobban ájult szívemben, nagy […]

Posted by
Posted in

Kézen fogva

– Kézen fogva – Egyszer csak kézen fogott a magas Isten, miközben gondjaimat hoztam-vittem; kézen fogott, s akkor, ott kezeimből minden bú és bánat kipotyogott. Hűlt helyükre, két tenyerembe az Isten szépen, gondosan, hatalmas nagy ívben időtlen, szelíd jeleket rajzolt – s én közben újra éreztem az otthont. Egyikbe a békét, másikba a harcot, s […]

Posted by
Posted in

Szerelmi ballada a mából

Edit Szabó : Szerelmi ballada a mából Szerelem tüzében megfogant ígéret, lelkeknek tükrében végtelen igézet, szerelemespár láttán dobbannak a szívek, reménykedve várják beteljesült létet. Sorsoknak az útja kiszámíthatatlan, hazug beszédeknek mély gyökeret adnak, távol lévő kedvest, gyanúnak árnyéka, befészkeli magát a leány agyába. Beszélgetés után haragos az arca, veszekedés nyomán már hallik a hangja, félelmetes […]

Posted by
Posted in

Új hajnal

Edit Szabó : X. szonett Jelige : Új hajnal Megtisztult vágyaink, igaz álmaink Új életnek,tiédnek érzed a mát, Megnyugszik lelked és ez a hitvallás Körbe ölel, érezheted vágyaid. Az új hajnal fényes mosollyal tekint Előre nézve, várva megújjulást, Messzire szállt a bánat, indulj tovább, Életedben szépséget remélj megint. Holnapok várnak, bízz hát a csodákban, Gondolatok […]

Posted by
Posted in

Rohanás az idővel

Edit Szabó : Rohanás az idővel Szélsebes a rohanás, a gondolat messzejár, túl a rétek rejtekén, rohan léptek erdején. Elegáns a ruhatár, maga után tovaszáll, zakó libben utána, hajol fények nyomába. Rohan vele fiatalság, szél nem fújja a kalapját, gyorsan akar nagyon sokat, jóval a föld felett halad. Ne fussál még fiatalság, járjad lépted sorsok […]

Posted by
Posted in

Elmerengve

Edit Szabó : Elmerengve Tó partján a virágok színesek,mint az álmok, napsugárnak fényében virítanak szépségben. Szőke leány a napon, nem figyel a tó parton, lehajtotta a fejét, csak emlékeiben él. Fejében a gondolat mindig egy felé mutat, barna legény, kedvese jelenik meg előtte. Merre lehet, nem tudja, a két szemét kutatja, reménye még benne él, […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Orbitális Sátán-kánkán

Rózsa Iván: Orbitális Sátán-kánkán Hibát követ el hiba hátán, Fárad már az álsámán sarlatán, Nem megy át a Tű fokán; Kopogtathat a pokol kapuján: Várja is őt már gazdája, a Sátán… Hogy is hívják? Tudod talán: Keresztneve – „győztes” netán? De a végén ő veszít a vártán; Barát nélkül, bambán és bután – Egy öröme […]

Posted by
Posted in

Hátha jó lesz

Edit Szabó : Hátha jó lesz.. Tavasz, végre takarítás, ki kell szórnom a sok ruhát, vállfa számra a szekrénybe, hátha jó lesz valamire! Próbálgatok, fel is venném, hogyha derekam engedné, vastagabb lett pár centivel, hallod anyám, rakjuk már el ! Gyönyörű szép, csodás kelme, fényképen is van belőle harmincéves családfotó, rajta volt még két kis […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Mondóka mantra

Rózsa Iván: Mondóka mantra Éliás, Tóbiás! Egy tál dödölle! Ettél belőle! Elios, Héliosz! Nem kérsz belőle! Nem erős a fénye! Nem látsz sötétben: Elszúrta a görénye… Kertbe mentek a tyúkok, Mind megették a magot. Szádat mégsem jártatod… Mannát ugyan várhatod! Szebb jövőt akarunk! Hallatjuk is a szavunk. Látni kell éjjel is… Menjen mind, ki hamis! […]