Posted by
Posted in

Szívvihar (Műfordítás)

Tombol bennem a szerelem orkánja, a szívem viharosan dobog. Érzelmek, mint hullámok, hajtanak feléd – a mély meghittség rányomja bélyegét.   Hullámhegyek emelkednek fel; egyre nő bennem a sóvárgás. Viharörvény vesz kőrbe engem – senki más, Te vagy a szerelmem.   A hullámok enyhén csókolják egymást, így szeretnék én is a közeledben lenni. Nélküled egyetlen […]

Posted by
Posted in

Álomtánc (Műfordítás)

Szeretnélek szelíden megérinteni, pillantásokkal, szavakkal és tettekkel eltéríteni, amikor karjaid gyengéden átölelnek, a szerelem táncában élvezettel öveznek. Elmerülni a szemed csillogásában, szikrát permetezni a szerelem táncában, egy bizsergő tűz mellett hallgatni hangodat, suttogó szavaidat, amik elkábítanak. Ebben a halk dallamáradatban, megszűnni nem akaró csókjaidban, hagyjuk szíveinket egy ütemben fellendülni, hagyjuk a szerelem örök dalát felcsendülni. […]

Posted by
Posted in

Az életről

Az élet nem más, mint egy találkozás a születés és a halál között, aki csak álruhába öltözött.   Ha szemed be is csukod, betölti édes otthonod. Az élet szeretete átölel, így vagy vele emberközel.   Az életben benne van minden, ezért páromnak tekintem. Benne van a hajnal pirkadata, a csicsergő  madárkák zaja,   a  boldogság, […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Előre mind, srácok!

    Rózsa Iván: Előre mind, srácok!     Előre mind, budai srácok! Előre, megmozdult már Pest! Diákok, mérnökök, munkások: Győzünk vagy halunk, ha leszáll az est.   Ne hallgass zsarnokok szavára! Hazudtak már épp eleget… Verd le a vörös csillagot mára! Életed így csak szebb lehet…   Űzd ki a ruszkit e hazából! Menjenek […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Bizalom

    Rózsa Iván: Bizalom     Hány ember van, ki még annak mondható? Koszos latyakká lett a friss, fehér hó… Hópelyhek szállingóznak fenn, a hegyekben: Isten, miért bízol még az emberekben?!     október 24.      

Posted by
Posted in

Könnyező gyertyaszál

Könnyező gyertyaszál Csillámló mécsesfények, szikrázó gyertyalángok, alant a mélyben nem látszik e fénycsoda, színes krizantémokba öltöztetett sírhalmok, ránk erőltetett ünnep sírós álarca. Számomra nem ünnep e szívszorító gyászmenet, vívódó hetek piros betűkkel írva, azt nem ünnepelhetem, hogy már nincsenek velem, kergetem a múlt emlékeit sírva. Könnyeit hullajtó gyertyaszál asztal középen, csillogó szempárok, elmosódó arcok, történeteink, […]

Posted by
Posted in

B. Mester Éva Egyberendez

B. Mester Éva   Egyberendez   Toporgok néha a parkoló pályán, nem siet felém a kijelölt vágány. Nem tudom mindig, hogy holnap mi legyen, kulcsaimat is folyton keresem. De mielőtt szétszórnám maradék életem, a világ orra elé bújva megérkezett, egyberendez a megváltó szerelem.     október 27.

Posted by
Posted in

Rozsdás kulcs

Kalákában épült fel az ország Féltéglánként lopjuk szerteszét Nagy bölcseink régesrég megmondták Nem hat ránk az olcsó szentbeszéd Friss kenyered felgyújtott kukán van Éhenpusztulásunk vízió Kézben olvadó jövő a szádban Hej de nagyon élni volna jó Szétszórt lapok szeneskályhák mellett Fotelból pislog a harci tűz Láncos kutyánk tegnap már megellett Kövér szolgád rossz cikket betűz […]

Posted by
Posted in

Érzed

keresed és nem találod vele élve érzed őt szólj ha bármikor meglátott rádkiáltott azelőtt rádkiáltott és nem vádol nem kéri számon meséd lehetsz gyáva lehetsz bátor magad éled életét lehetsz akár puha mélység akár kemény lázadás magad maradj csak az érték nem helyettesíthet más 2016.10.23.

Posted by
Posted in

Őseink

Vaskorlátok nehézágyú ellen Gátszakadást elfelejtő ár Hamvába holt múló világszellem Mire taníthatna egy tanár Sohasemvolt szétszakadó egység Csontszárazra kiaknázott kút Valakire rálőttetek nemrég Beomlik egy bársonyalagút Keservesen megszülető válasz Válaszokban tékozló homály Homályunkban lelki oldaltámasz Keszekuszán élő jogszabály Bagószagú kávéfoltos otthon Fűnyíróval meggyalázott rét Magánélet csupasz utcafronton Elfelejtjük őseink nevét Győr, 2016. október 22.