Posted by
Posted in

Tavasz képekben

Tavasz édes lehelete átsurran a téren, szerelem fürdőzik a naplementében. Kézfogót tartanak a szomszéd házban, halk zene szól mámoros varázsban. Lebben a függöny kíváncsian néz körül, asszony a nyári konyhában vajat köpül. Kutya ugatja a macskák szerenádját, gólya igazgatja fészkének minden ágát. A szelíd tó saját tükrében illegeti magát, csinosítja, pirosítja az ő sápadt orcáját. […]

Posted by
Posted in

Oximoron egyvelegség

Van, hogy láng vadul kisarjad a szürke hamu alatt, Ami aztán, amorffá kormozza a maradt falat. Vadonatúj hóember eladó, És házilag összeállítandó! Az árnyas szobámban sok meleg napfény, hirtelen összegyűlik, A sivatagi kaktuszom már elszáradt, most gyorsan kinyílik… Míg egy szép barnamedve, a bokrosban a somot legelészi, Addig tán’ fölséges öröm lesz, ha csendben messzire […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Fürt – haikuk

Rózsa Iván: Magányos tömeg Fürtökben lógnak Emberek villamoson – Test-magányillat. 2018. január 18. Rózsa Iván: Szüret Szőlőfürtökben Rejlik nedű csodája – Villány varázsa… 2018. január 18. Rózsa Iván: Rejtelem Szemedbe lógó Hajfürtök rejtelmessé Teszik arcodat. 2018. január 21. Rózsa Iván: Napfürdő Fürtökön fürdő Napfény érleli nedűd, Munka gyümölcsét. 2018. január 18. Rózsa Iván: Sampon Zsíros […]

Posted by
Posted in

A bánat virága

  Bánat szele a szív dobbanása, Nehéz teher az élet mostohája. Üresnek, nehéznek tűnik minden Sikertelen magányos az élet. Régóta nyílik a bánat virága, Felemészti az emberi báját. Könnyek hullnak minden percbe, Szikla gördül végig a testen. Nincs kiút ebből a helyzetből, Bánat virága nyílik a lélekből. Fohászkodva szól az Urhoz, De ő nem szól […]

Posted by
Posted in

Hogyan legyen tovább?

(Anaforás) Hmm… ha nem függnék, uralkodó „összes” körülményemtől, Még tán’ jobb sorsom is lehetne -meg múltam- zsigerből. Hmm… Születésemkor beborított egy nagy, matt fekete fátyol, Még jobb is lehetett volna minden… ó, sorsom, mért elhagyol? * (Senrjú) Nem is én döntök, Körülményirányítás! Sors, rég’ elhagyott… * Fekete fátyol Megmaradt, csak az enyém! Rég’ elhagyott sors… […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Ott fent az élet

Rózsa Iván: Ott fent az élet A csillagok közé akarok szállni, Úgy unok itt lent erre várni… A magasból akarom szemlélni a Földet: Igen, ott fent egészen más lehet az élet… Budakalász, 2020. április 20.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Az Úr és mi

Rózsa Iván: Az Úr és mi Az Úr jó; megteremtette a világot: Benne a Földet, a mi világunkat ott. Az Úrnak köszönhetjük a napvilágot: Az éltető Napot; s mindent, mi világot látott. Az Úr megértő; átérez bánatot, szomorúságot: Megért félelmet, aggodalmat, gyarlóságot. Az Úrhoz képest mi kis porszemek vagyunk: Hozzáfoghatók nem lehetünk, nem is akarunk. […]

Posted by
Posted in

Az élet komédia…

Az élet, amit átad, az maga a komédia, És hiába vizsgálod, ez bizony nem vásárfia… Nincs más lehetőséged, mint tanulj meg komédiázni, Az élet komikus oldalán, csúszkálva leszánkázni… * Élet, talán vicc? Mit számít, hogy fogjuk fel? Amit kirótt sors! * Az ember tehet, De teszi-e… eleget? Bánja, hogy nem eleget? * Életcsalódás… Mit tudsz […]

Posted by
Posted in

Változás

Kirívó ingerek röpködnek a térben, színek, hangok, illatok buzgón pezsegnek. Egyesekben csúfos ijedelmek égnek, többen a szokás járásában léteznek.   Az egészben biztos állandót remélnek, ismert állapotokat hűen kezelik. Ettől képzettebbé nem fejlődnének, gondot okoz a fordulás gyakran nekik.   A lét a folytonos folyamatban halad, nincs megállítható részlet-idő benne. Két egyenértékű mozdulat sem akad, […]