Edit Szabó : Az álom kegyelme Sok-sok évnek történelme, lekopott a lábam szőre, nem volt alvásnak kegyelme, nem jött álom a szememre, csukott szemmel számolgattam egyedüllét magányában, teste-lelke eltávozott ölelő kar nem altatott. Idő múlik, a megszokás álmaimban csak csavargás tengeren túl,más világban, országutak sodrásában, magas házak rengetege, tarkaságnak az emléke, reggelente felébredve félhomályban felderengve. […]

Ember az aki leszállt a Holdra, büszkén tekintünk e fordulópontra. Ember az is aki lelkeken tapos, sajnos ez most már mindennapos. Ember az aki elülteti az aranyló kalászt, lisztjéből lesz az asztalra kalács. Ember az is aki embert gyaláz, szándékosan mindent félremagyaráz. Ember az aki szertelenül szeret, ez sokaknak egy komoly üzenet. Ember az is […]

Rózsa Iván: Esőisten (Tangerine Dream: Mothers of Rain) Az esőnek több anyja van: Megszülik őt, ki egyszer megfogan. Legyen bár monszun vagy jégeső: Minden eső végül is Istentől eredő… Budakalász, 2017. április 29.

Rózsa Iván: A valóság csodája A valóság csodája a csoda valósága: Rád bíztam életem, kire bíznám másra?! Misztikum maga a tény is, hogy létezünk: Van még bolygónk, bár egyre szűkül életterünk. Budakalász, 2017. április 29.

Rózsa Iván: Nincs Új a Nap alatt („Halál nem létezik, csak kozmikus lakcímcsere”- Edgar Froese) Nincs halál, csak régi-új más-állapot: Áthat más-otthonodban is, mi a Földön áthatott. Ki a Földön nem igazán élt, máshol sem fog: Ez az ős-igazság, működnek a kozmikus viszonyok. Budakalász, 2017. április 29., a Tangerine Dream zenéjét hallgatván…

Rózsa Iván: Ébredések (Awakenings) Felébredni a mély álomból, A tökéletes katatóniából, Egy újra ismerős dallam Katalóniából, Egy régi-új illat Anatóliából, Csodát tettél, pedig tán buktál anatómiából, Egy jövőbe ható üzenet a mából, Egy film egy más-állapotból, Egy más-állapotról… Budakalász, 2017. április 28.

Rózsa Iván: Ürességgel teli űr- A Borzalom (Apokalipszis most) Elszakadva a világtól, Elszakadva önmagadtól, Nem marad más, csak a Semmi: Így kellett ennek lenni? Budakalász, 2017. április 28. („Ne hallgasson senki véleményére, még a sajátjára sem!”- Kurtz ezredes)

Edit Szabó : El ne felejtsd.. Kéknefelejcs nem tó partján, édesanyámnak sírhantján kivirágzott, kéknefelejcs apró virág, kék gyöngyszemek édesanyám szempilláján, tavaszi nap sugarára, édesanyák nagy napjára díszelegnek, kedves virág a szívemnek, emlékedet megőrizte mindörökre, könnycsepp csordul csillagokra, szirmok drága gyöngyharmatja ragyog vissza, életedben kék ragyogás, temetőben már elmúlás virágszirma, hiányodat nem pótolja, szavaidat nem hallhatja […]

Édesanyám Édesanyja (Anyák Napjára) Csöppnyi, törékeny asszony volt, szememben mégis hatalmas. Reggeltől-estig mosolygott. Drága, kék szemű Nagymama! Ruhája sohasem foltos, ősz haját kendő takarta, köténye mindig ropogott. Drága, kék szemű Nagymama! Mint, kit arra teremtettek, a munkát abba nem hagyta, álló nap tevékenykedett. Drága, kék szemű Nagymama! Apró lábain tipegett, kezében volt fakanala. Sütött számunkra […]

Mint az ólom az óra járása egyetlen perc múlása zsibbadt,gémberedett, tétova pillanatok átkozott, tehetetlen gondolatok! Ha a döntés kényszeredett és rossz ki hazudik mind gonosz. Álmos és fáradt éjjelen, álmatlanul végig képzelem. Mégis a nappalok döntik el, hogy milyen nap jön el, s a változás nem jobb a többitől, ha lemondunk mindenről.