Vérzik a szív, ha nem vagy velem, Fázik, a lelkem mikor szeret. Álmomba kélek, ölelj át Szoríts magadhoz mind azon az éjszakán.   Vérzik szívem, ha veled vagyok Hisz akkor és boldog vagyok. De vérzik, a szívem mikor elkel menned, S a kék éggel üzenem, mennyire szeretlek.   Felébredve veszem észre Csak álmodtam az […]

  Itt állunk a tópartján bájunkat kínálva Víztükrében őszi nap sugarában. Az úr fényes arca tekint reánk Ősz karja mind édesanya ölel át. O mi fák mit öltöztetnek Ruhánkat palettaszín tükrözte. A csábító napforró melege Águnkat boldogan melengette. Itt élő madarak hada Mindig más dalt dúdolnak És a víztükre adja báját Mink csak itt állunk […]

A HEG   Reflexió Váci Mihály „Százhuszat verő szív” című versére   Olvasom e rímbe szedett sorsot, mi remélte, mire én is vágytam, de csak meghasonult a magányban, és most összeállít egy lajstromot, azt, hogy föl mit és miért áldozott.   Hogy hős volt-e, vagy egy balga bolond, egy naiv gyerek, ki sosem nő fel? Ki […]

Edit Szabó : Márton napján Szorgos munka végét járja, pihenés vár a gazdákra, tavaszi mag a raktárban, kukorica meg silókban. Nyár termése őszbe érett, szorgos emberek kezében, vígan dalolt munka hőse, feketén fest szántóföldje. Márton napjának eljötte vágyódik az ünneplésre, libahús van az asztalon, friss újborral koccinthasson. Minden gazda elvégezte, mind e napra betervezte, vigalom […]

Edit Szabó : Szabadtűzön Régi falu, kicsiny házak kert végében furcsa lábak, haj’ de sokat megélhettem, három lábat építgettem. Beleszúrva föld mélyébe, három ágból közepébe, erős kezek megkötözték, készen állt a főzőkészség. Alágyújtott Édesanyám, hagyma pirult az üst alján, zsírban a piros paprika, rákerült a nyúlnak húsa. Főtt az étel parázs tüzén, kert aljának a […]

Edit Szabó : Négy évszak Tó vizében ragyognak a szinek, hullámait megtörik a fények, part közelben fekete a madár, halkan úszik felette a táj. Fenségében messzire tekint, frissen zöld fák tavaszt jelentik, ébredő természet, megújulás, életre kél minden virág. Fényes zöld falevél nyarat idéz, véle öröme, sárguló napfény, melegét szórja földi világra, teremtés hatalmát adja […]

Edit Szabó : Nem változhat…. Mondhatnám én, bizonyisten’, hogy bezzeg az én időmben, fürdés után esti mese, bújhat ágyba minden gyerek. Reggel aztán kipihenve, felkeléskor minden rendbe, szép nyugodtan iskolába indulhat a család ága. Gyerekeim így neveltem, bezzeg még az én időmben, esti mese bizony nem volt, paplan alatt a könyv hajolt. Már a mában […]

A zöld fű, a fák, az apró kis virág meglazítja keskenyre húzott szád.   Az apró csodák, bogár és lepke… csak nézzük önfeledve.   Az élni akarás, mi bennük rejlik ők sosem felejtik.   Öreg, beteg kutyám lábamra hever, megsimogat… hűséges szemeivel !