Rózsa Iván: Nyuszi-altató Tente nyuszi, tente, Eljött már az este, Hulljon álom szemedre, Aludj el, te kis szende! Tente nyuszi, tente, Vésd jól az eszedbe, Fényt követ naplemente, Aludj el, te kis zsenge! Tente nyuszi, tente, Apa nem ment messze, Csak az álom leverte, Aludj el, te kis egyke! Tente nyuszi, tente, Nem vagy soha […]
Török Nándor: Valami rám esett Valami rám esett. Az ég sötét súlyából csipetnyi. Egy marék valóság, mit megpróbálok nem észrevenni, pedig felhőként tornyosul fölém. Falak repednek, s inog a födém. Valami rám esett. Angyal szárnyából kitépett pihe. Pár deka boldogság könnyektől fakult tavaszi színe, egy áttetsző, misztikus talány. Paplanom alatt szunnyad a magány. Valami rám […]
Rózsa Iván: Eszkimonó Szegény eszkimó… Nincs néki kimonója! Vesz majd Japánban. Menő kimenő: Eszkimó asszonyoknak Kimonót vevő… Pécs, 2017. március 11.
Ha már tudod, hogy nincs is gond, minden csak érdekes nézőpont. Ha már nincs válaszod, csak kérdezel, mindig új lehetőségekhez érkezel.
Itt a tavasz,itt van újra, kigombolva az ing ujja. Bimbót bont a barack ága, Aranyeső hull a tájra. Kék ibolya szerénysége mosolyt hint a zöld mezőre. Harkály kopog,méh döngicsél, tavaszt dúdol langymeleg szél. Barkavessző a vázában, büszkén áll,de haloványan. Csoki nyuszi,színes tojás kölnivíz és locsolkodás. Lány sikítás,vizes vödör, ázik a copf,és a […]
Nem veszem komolyan magam, Ezért két copfban hordom a hajam, Blúzomat fordítva húzom magamra, elejét hátulra, hanyagul gombolva. szoknyám ha vasalatlan, engem nem zseníroz. Nem vagyok az, ki szájat gyakran rúzsoz. Van mégis valami, amit komolyan veszek, amire tényleg kínosan ügyelek, hogy mások engem nehogy komolyan vegyenek. Na azzal nem viccelek.
Zenét hallgatok, csodálatos zenét, A szívemből árad, érzed, hogy feléd? Tavaszi szél hajlít fiatal ágat, Mindenhonnan csak a szeretet árad! Tavasszal kivirul erdő és mező, Kertemben minden fa már csupa virág, Millió méhecske, dolgozó erő, Mindenütt csodás, tavaszi illat száll! Hozzád hajolnék most is szerelmesen, Csókot lehelnék arcodra kedvesen, De nem vagy itt, én hiányodat […]
Szellőztetem fejem, huzatot csinálok, téli gondolatoktól szabadulni vágyok. Vírusírtót futtatok agyam barázdáján, sepregetek kicsit szívem balkamráján. Kimosom a szemem, úgy majd tisztán látok, s torkom öblíteni tudod mit használok? A fertőtlenítőszerek koronázott királyát, nagybátyám finom szilvapálinkáját.
Mondd! Meddig élhet egy érzés, Mint hamu alatt a rejtőző parázs? Ha már a “miért”-ben sincs megértés, Eltűnőben a korábbi varázs. Kicsiny László (tűznél) című versét olvasva született ez a zöngemény!
Gyönyörű vagy, mint a feslő hajnal, Mely magához öleli a kelő nap sugarát, S a fény, ahogy játszik két szemedben, Szeretettel tükrözi a hajnali csodát! Kecses vagy, mint egy gazella, Mely szinte repül a szavannákon át Lágyan iramlik, s minden mozdulatra Szinte látod a végtelen harmóniát! Igéző vagy, ahogy rám tekintesz, Hajadba túr a lágy, […]
