Egy út mi más a testnek, Egy út mi más a léleknek, Egy út mi ködösen hideg, Egy út mi más, mint az élet. A fény ragyogása hív tégedet S te, lassan de eléred. Hisz lelked ragyogása hív ide, A hideg köd biztat téged. S jöttél a beteg ágyról, Bántott hátra hagyva. Könnyező, családok […]

  A lélektükre könnyes, A szív a bánattól remeg. Ahogy a sírnál álok, Egy napsugár ragyog az ágon. Könnyeimben látom, Ti vagytok ott azon az ágon. Hisz ti vigyáztok rám, Ti igazítjátok lelkem útját. De én csak álok, S a távolból angyalok könnye szakad, Az emléktől lassan szívem szakad De lehajtom fejem meg köszönöm nektek. […]

  Álltam a busznál jő hívó szava, Kézen fogva indultam tova. Nékem dalolta dalát Előttem táncolt az ősz a rumbát. Én csak ballagtam s ő simítón ért hozzám, S csak dalolta a szerelmek himnuszát. Képzeletem kedvesemhez repült, S mintha őhozzá bújtam volna úgy léptünk együtt. S csak dúdolta dalát Én csak hallgattam szavát. A távolban […]

Tarka víg pompában fürdőzik még a szem, illatorgiáktól csiklandva még az orr, készülődik a nyár, s önként lendül kezem: még marasztalom őt, én a csipkebokor.

Edit Szabó : Voltál, Anyám ! Szonett Édesanyám sokáig beteg voltál, mégis jártad kijelölt utadat, szavaidban hallottam fájdalmadat, lépteiddel is halkabban csoszogtál. Szíved fájdalmasabban veregetett, nem győzte a sok-sok évi gondokat, megvívta a maga harcát foltosan, minden nap ünnep, ha szerethetett. Nyugalmasabb élet, néha kettecskén, apám átélte betegség veszélyét, délutáni szieszta ebéd után Kis széken […]

Edit Szabó : Egy nap emlékezés… Sárgult őszi fák alatt vezetnek a sors utak, emlékezni éltekről, emlékekről, életről. Szeretteink pihennek, lelkük itt van feletted, virágoknak tengerét sírhantjukra tehetnénk. Emlékezés egy napja, ne feledd, van holnapja ! szereteted sose engedd, nem egy nap az emlékezet. Színes, fehér virágok, mindenfelé őszt látok, aranysárga levelek borítják emlékeket. Halottaknak […]

IMÁDOM AZ ORCHIDEÁKAT     Imádom az orchideákat. Színeiknek dús kavalkádja mint egy mágnes vonzzák szemeim.   Felvillanyoznak és feldobnak, ugyanakkor meg is nyugtatnak. Csupa csoda mind egytől-egyig!   Akár fehér, vagy cirmos lehet, nekem a lila a kedvencem. Gyönyörködve dalra fakadok.   Lágyan, mint hajó a tengeren ring szirmaikban tekintetem. Elszakadni tőlük nem tudok. […]

KICSAPONGÁS     Settenkedett az éj nesztelen léptekkel. Megleste, meglátta, már nyújtózik, álmos, forró napnak végén, elpilled a város; csillagos paplanját reá terítette.   Utcákon szél úrfi zabolátlan pejként, széltében-hosszában nyargalászni kezdett, végigszáguldozott, út porát felverte; hulló falevelet keringőre felkért.   Huncut mosolyával felhő mögül a Hold kikandikált, majd másik felhőt keresett, magára rántotta, be […]

VADLIBÁK (emlékek nyomában)   Kavicsok görögnek, szívemben a fájdalom. Hangodat szél vitte, fülelek, de nem hallom. Hiába jön a tél, és utána kikelet, Immár boldog soha többé nem leszek veled. Nézem szomorún az őszi felleget.   Magamban maradtam, de kit érdekel ez már? Kavicsot rugdosom, falevél hajamra száll. Vadludak csapata magasban “Vé” alakban; Nagy szárnycsapásokkal. […]