Posted by
Posted in

XI. szonett

Szabó Edit : XI. Szonett Feketén világosbarnán vöröslő Merengő bolygóm a fáradt ég leste Miért nem lendülhetek a végtelenbe Kiért foroghat lelkemben megértőn. Él a földemen mindenhol termékeny Szépsége által alkotott világok Bolygóm hűs fények lángja világol Testében vágyak tüzei elégnek. Reményem bizodalma kiszabadul Minden az atomi csendbe visszahull Létnek a térnek lélekfény adatott Tág […]

Posted by
Posted in

Sajnálom magunkat

Szakadjon meg a szívem, ha már lüktetni sem képes érted. Olyan kár, hogy elmúltam véled édes egy szegénykém. Sorsunk mára egymáséiban rekedt félig telt üresség. Törjön széjjel sziklák erős csontú hátán, e nevetséges színlelés. Hogy én a te örömödre, s te én értem teremtettél. Had maradjon meg a homályos remény, – hogy a világ úgy […]

Posted by
Posted in

A KÖLTŐ DOLGA

A KÖLTŐ DOLGA (A Költészet Napjára) Félve nyúlok a toll után, vajon milyen jövőt ígér, hetvenezren kinn az utcán, követelésük mennyit ér? Elmúlt időben is voltak szegények, no meg gazdagok; hitted, végre győzni fognak verseidben írt dallamok! Költő dolga csak egy lehet, igaz szóval buzdítani, biztatni a szegényeket: “Reményt nem szabad feladni!” Szólj az igazságért […]

Posted by
Posted in

Rosszindulat

Rosszindulat   Rosszindulat feketéllik, rossz színei sötétek, rideg, hideg körbe kerít, nyerítnek a szörnylények. Lófogaik sárgák, nagyok, marcangolni készek, ostoba vihogásuk tele mocskos kéjjel, s érzelem vámpír gyanánt rabolják a lényed. Mázsasúlyos keserűség, bánatfelleg, mogorva nyomja szíved, latolgatod: menekülj vagy ottmaradj? Az időre ráhagyni, nem szerencsés mindent, előbb utóbb rá kell jönnöd, mit ér tisztességed!

Posted by
Posted in

NAGYSZOMBATON

NAGYSZOMBATON   Sötét viharfelhők gyülekeztek égen, mint akkor délután, most kétezer éve. Szorongva figyeltük vaj’h égi jel lenne? Úrhoz küldtünk fohászt, rátok tekintsen le.   Szemetek emelve fel a magas égre, bátorságot, erőt Jézustól reméltek. Ti vagytok a jövő, csak rajtatok múlik, békés forradalmat vihessétek csúcsig!   Gyűlölet ne legyen soha szívetekben. Tettetek szabadság-eszme vezérelje! […]

Fájdalmak versei
Posted by
Posted in

Fájdalmak versei

A némaság vermében A nyálkás kútban ázott szirmokon csúszik hasán a gőgös bánatom. A gyökerek betörnek mint mételyes földeken áteredő bűnös lelkek. Mélye hatalmas limax maximus ölelésének alantas csöpögő húsa. A tagadás beköszön az édes féreg szegeket markoló ácsolt fájára. Csak harmat cseppen. Beterít oroszlán szájában szivárgó édes nyál fojtogató illata. Varangyok erdeje ugrik a […]

Posted by
Posted in

Tavasz a Gerecsében (Mogyorósi sziklák tövén)

  Szépség virraszt itt, és az örök Hórák kőasztalon terítenek tavaszt. Hérics és nőszirom, mint virágtócsák. A szikla sóhaja verset fakaszt. Sejtelem: titánok születtek talán. Múzsák dalolnak,  bomló lomb alatt. Elbújt a bérc az ormon, s mint bús magány, tekintett le rám, míg lábam haladt. Nimfák vadásznak, s a szikla tövébe pihenő Párka, születni hív vajon, […]

Posted by
Posted in

Tavasz ébredése

Edit Szabó : Tavasz ébredése Haiku csokor Szirmot bont tavasz hosszú hideg tél után virág kacsintgat. Búvik hóvirág emelgeti ki fejét tavasz hajnalán. Ibolya kékül bimbót nyitnak bokrai illata szédül. Aranyeső áll sárga arany fényében csillagokat tár. Nárcisz, tulipán versenyeznek egymással, vastag száruk már. Színes kavalkád kertemnek virágai, tavaszi zsongás. Szemet kápráztat tavaszi virágözön, szívem […]

Posted by
Posted in

Kék madár.

A boldogság kék madara furcsa szárnyakon repül, megérintheted tollát és elsuhan kezeid közül. Megtartani nehéz feladat elröppen mint a pillanat. Néha gonosz vagy, de kívánom neked -a kék madár- sokszor legyen még Tied!