Varga Lajos: A szigeten Szél korbácsolta hullám, a kis csónakomban én, hideg permet hull rám, oly fakó most a fény itt a szigeten, a szigeten hol a csend ölel át itt, utolért a szerelem, láttam boldog mosolyát.
Kecskés Katalin: Várlak Nem vágyom másra, csak veled lenni csendben. Hallgatni az őszi szelet surranni a kertben. Letenni az elmúlt évek búját-bánatát. Tenyeremben őrzöm kezed érintését. Minden este várom álmom ébredését. Téged látlak s hallak, éjjel lelked megtalál. Agyamban, szívemben zakatol szüntelen, ébren és józanul: -“türelem, türelem!”- És a gyermek-remény erősödik idő-anya tején.
Szabó-Kasornya Ágnes: Esküvői fogadalom Te vagy a kudarcom, Nem tudtalak ellökni Te vagy a bukásom, Nem sikerült meggyőzni Engem nem lehet szeretni Pedig ha tudnád hogy igyekeztem, engem senki ne szeressen Nem tártam két kezem ha az ajtón beléptél Nem néztem szemedbe ha hozzám értél Nem öleltelek át adva magam a percnek S nem mondtam: […]
Kovács Viktória: Kósza fény Fáj minden csendben eltöltött perc, ahol a szavak csak fejünkben forognak. Bolyongva egy válaszért, amelyről tudjuk, hogy ki sosem mondanak. Akár az ősszel elsárgult levelek, ahogy összefújja őket a lágy esti szél. Veled voltam, te velem voltál, s a lelkünk csendben, véletlen összeért. De a véletlenek sokszor olyan felszínesek. Sajgó gondot […]
B. Mester Éva: Primadonnák Kaporillatú takaros kertedben most elvadult bodzabokrok nyelik el, az arra bujkáló fényeket. A szőlőindák téged keresnek mindenütt. A díszbokrok az ablaküvegig nyújtózva kopogják rejtjeles üzenetüket. Hol lehetsz? Egy darab vakolat utánad indult, a cserepes virágok tetszhalottá váltak, a fűtési rendszer tönkrement a télen, a mérsékelt fűtést legyőzte a fagy. Nem vigyáztam […]
Edit Szabó : Búcsúzunk a mától Sötétlenek a fatörzsek magasan az ég felé, aláhullik a levelük, halkan fúj az őszi szél. Fasorok közt út közepe rozsdabarnán széttekint, padjaira telepedtek a megsárgult levelek. Erdők, mezők, parkok fái, természet gyermekei, eldobják a lombjuk ágak, ősz idő közeledik. Napsütés még vígan dalol parknak gyeptengerében, lassan jelez búcsút az […]
Flecker István: Lazarus David Bowie után szabadon Kelj fel Lázár! Hidd, hogy a holnap szebb lesz, Nézd a mennyországban vagyok, Fáraszt a földi lét, Feltámadni mondd minek? Hol ember acsarkodva néz, S, jönnek rossz telek, Mert jönnek rossz századok, Tépett sebek nem gyógyíthatók, Ott kiált az embertelenség, Kínnal telnek a holnapok, Szívedben már nincs több […]
Székely-Máté László: Csúzli Kicsiny az ország, de túl nagy a bánat Éhes vagy este, fogd be a szádat Szélfútta földön igazság robban Javaink eltűnnek egy mély torokban Foszlik a kenyér és lehull a morzsa Dalolva állsz be a tömött sorokba Belep a ködnyálkás, bénító álom Túlteszed magad az agyhalálon Rövid az idő, de panaszod hosszú […]
Kéri Ferenc: Cirkusz és kenyér Szeretnék egyszer nem elvárásra élni, Csak magamért, s azokért, kiket szeretek, Ha nem szorongat más, csupán a szeretet, Tudnék talán újra önzetlen remélni. Most a megfelelés torz karja fojtogat, Reányomja kopott bélyegét létemre, Éhes piócaként szomjazik véremre, S mint száradó kötél, szorítja torkomat. Ma a trendi, ki mindent a kirakatba, […]
Havasi Péter: Az Örökkévaló Izzadó kárpitba olvadó Nyári gondolatok. Fülledt idők Csatakos lábnyoma. Ez vezérel most, Ez létem otthona. Kitárom lelkem kapuját. Zsanér sikít a Végtelen Csendbe. Köröttem Üresség, Nem tart távol És nem enged be. *** Az idő elterül, Előttem hever. Magára hagyott Homokóra. Felkapom és Földhöz vágom. Már nem érdekel, Már nem kívánom, […]
