Berreg, vibrál, becéz, masszÍroz, ha kérem. Pont ott, ahol gondolod! Elpirultál? Még nem? Figyelme nem lankad, elem ami hajtja, szolgálatait mindig nekem tartogatja. Ha most azt gondolod, ez valami pajzán, el vagy tévedve, nem értheted, nyilván. Ôsrégi találmánya ez a tudománynak, doktorok Írták fel receptre sok lánynak. Ha a nőket bizonyos tünetek gyötörték, gyógymódként altesti […]
Ha tehetnéd, mit választanál? Legyen minden sötét, kietlen, sivár, Vagy fénylő, hatalmas szikrázó fényözön, Színes reklámok sora minden szóközön? Vagy a dzsungel zöldje, állatok hona, Hol zöld liánok sora visz valahova, Hol az út csak az, mit macsétád hasít, Az éji csöndet az állatok hangja megtöri! Vagy talán egy kietlen, kiégett pusztaság? Hol a szél […]
Edit Szabó : Fehér galamb Galambpár a levegőben repdesnek egymást kerülve, társát keresi mindkettő, reményekben ők esendők. Csillognak hófehér szárnyak villantanak párat bátran, tavasz titka elvarázsol, szerelemnek tüze lángol. Minden madár társat keres új tavasszal új életet, párra talál a galambpár, csicsergésük már boldogság. Minden ember társat keres új tavasszal új életek, találja meg férfi […]
Reggel van, ébredezek. Főzöl kávét? – kérdezlek. Kávégépem válaszul, duruzsolva beindul. Reggel van, ébredezek, rossz álomból érkezek. örülök a jó hírnek, képzeltem csak hogy félek. Reggel van ébredezek, korgó gyomrok éheznek, rittyentek egy reggelit, jóízűen megeszik. Reggel van ébredezek, Játszol velem? – kérdezlek. Ájpedem hát ujjongva, a kedvenceket megnyitja.
B. Mester Éva Ameddig Amikor közelít a szó, utakat bont fel, végtelent fut egy pillanat. Ahogy a hajnal belobban, szivárvány feszül, csillag táncol az ég alatt. Aminek jázminillata szirmait veszti, elfordul és magamra hagy. Akiért lyukas harisnyás álmaim viselem, divatjamúlt ékszereket. Ameddig puha göröngyök finom zuhogása felmenti majd az […]
Figyelem az embereket, szomorkodni miért szeretnek, s ami nem fér a fejembe, idejük hogy van erre. Panni barátnôm azt mondja, az ember nem tehet róla, a szomorúság gondja életünk velejárója. Ezt én pedig vitatom, sôt inkább azt állìtom, a szomorúság nem létezik, rajta hiába elmélkedik. Vagy ha mégis létezne, választásunk kérdése, mert ha jobban megnézzük, […]
Edit Szabó : Az én hitem “Költő vagyok – mit érdekelne engem a költészet maga ?” Szemem előtt betűk szökkennek, életre kél a vers maga. Olvasásnak bolondja vagyok szerte hevernek kötetek, amíg élek ilyen maradok, kit érdekel, keveredtek. Minden reggel korán kezdődik, hajnali fény bekandikál, ágyam mélyen bekeményedik, hallani – kémény muzsikál. Tavaszi nap ébressz […]
Gitárom húrjait halkan pengetem, Az eső veri monoton ablakom, Nem áll össze a dal, bárhogy is akarom, Egyik sem az a hang, ahogy én szeretem. Engedd, hogy szeresselek csak messziről, Ne fonj kötelet a nyakamra semmiből, Tedd mindig úgy és azt, mit a szíved akar, Legyen bár tél vagy nyár, hó vagy csak zivatar. Dallamot […]
Ha látod, hogy megroggyan a térdem, Segíts talpra állnom, ne kelljen kérnem, Hiszen el kell érnem a fényt, Mielőtt elnyel a sötét Véglegesen!
Oly sok a kérdés, a válasz kevés Megtalálni, rájuk a feleletet meddő gondolat, vagy csak megérzés mindez már itt nem, csak odaát lehet? A mát éljük csupán, a tegnap elmúlt rettegés fájdalom mi vezet a jövőbe? A sors rángat , mint egy szalmabábút tervezni nem szabad semmit előre? Vezeklés az élet, ősök bűneiért? De nem […]
