Kovács Viktória: Hazámhoz Taníts te ország, hogy hogyan kellene élni benned elvek nélkül! Amit egykor a levegő tisztaságának evidenciájával szívtunk magunkba- Miként hajítsuk egy mozdulattal a szemétbe, hogy felnőjünk. Taníts te ország, mond, hogy hogyan kellene ma megbízni benned! Menet közben írt nyári reguláid meg sem száradtak még a friss nyomatú papíron- Melyeket te jó […]

Boross Teréz Ilona: Szent István úti csendes szonett a hideg téli estén haladtam a Szent István út havas közepén mellém szegődött a csend lágy szava a hóval belepett fákon zenélt fehér madár repült az út felett karcsú szárnyain szótlan suhogott reám nézett csillogó nagy szemmel kegyelem levegője susogott egy-egy otthonban szárnyai nyomán villanyt kapcsoltak az […]

Juhász Anikó: A hársfa Madonnája és a bakelitlemez A lányom szeméből feltekint rám az anyám is. S mintha kagylókból ömölne ki, felém hullámzik és mégis távol marad az a zöld fóliával védett tenger. Az asztalon evőeszközök; kés, villa s egy dugóhúzó a szellem palackjához, már csak a barlang hiányzik a meséhez nekünk… a palack öblös […]

Tóbiás Zsuzsanna: Egy vagy velem Mond, ki fogja majd a kezem, Ki emel fel, ha elesem. Csak vagyok, Cél nélkül, értelmetlenül. Változz meg, mondják, De ugyan minek. Ilyen vagyok, ilyen leszek, Így hagyom itt a földi létet. Öltözni mindig, Mindenki előtt másképp… Unom a sok öltözést-vetkőzést, A másoknak tetszelgést. Ha kellek,hát így kelljek. Ha nem,úgyis […]

B. Mester Éva: Magamba zárva Birkózom csak a mai nappal. Mellettem ébredt a pirkadat, a délelőtt lomha, nem szalad, fényévre ásít az alkonyat. Rideg fehérré bénultak a színek, nem csöpörögnek a jégcsapok, lógó orral tavaszt sem várnak, könnycseppjük lelkükre ráfagyott. Ma nem lapozok a falinaptárban, képébe vágom, vésem, hogy: NEM! Járóbeteg, sápadt mondatok nem kívánkoznak […]

Rab Ferenc Levente: Szamuráj Feszült figyelem az arcodon, A szemeid a távolba néznek. Úgy döntöttél, véget ér most Számodra az élet. Megmarkolod a tőrt… Jéghideg acélján napsugár törik meg. Megfeszülnek az izmaid, Az agyad parancsol: Tedd meg! Megmarkolod a tőrt… egy kiáltás sem tör Ki belőled, mikor húsodba vájsz, Kiontod a véred. Bíborként folyik el […]