Láb nyomán a varjuháj, virít s utat mutat. Margarét az út porán nevet, velünk mulat. Napkorong sugár bolyong a bérctetőn, suhan. Szél ölel, hajadba túr, a nyári ég zuhan. Sír a lícium s a lonc lilán köréd hajol. Árvalányhajon velünk repes, kereng, dalol, bólogat, neszezve ring a nyár, az illatán döng a méh, izsóp […]
Hajlik a szár, pipacsok tűzpirosán ide vár, szirmok alatt, melegen bólogat, izzik a nyár. Dobban a szív, fecsegő csend, vele halk a szavunk. Érik a búzakalász. Új gabonát aratunk. Most magasan meleget szór, ragyogón süt a nap. Víg arató keze bálába rak, és a kalap szalmafonat, feje fényt izzad a munka alatt. Szérüre vonva […]
A számon mosollyal ébreszt a reggel.… Fényét szórja rám a tavaszi nap. Ölelésedből maradt csillag szökdel a szemem mögött s fénye ölbe kap. Míg öltözök, bennem dúdol a tegnap. Ökölbe szorul néha a dallam. Illúzió, még gyakran belém harap a múlt, mit már feledni akartam. Búsan regél a hétköznapi bulvár, az üres akkordokban zengő […]
mit egy költő kitalál, az kėrem a vers-spirál. ha a rimekkel jól konspirál, verselėsre inspirál. de ìgy is mondhattam volna, hogy mit egy költő kitalál, az kėrem a rìm-spirál. ha a szavakkal jól konspirál, kuncogásra inspirál. vagy ìgy: mit ez a nô kitalál, a hajad tôle égnek áll. ha egyszer ô nekiáll, hasadba lyukat dumál. […]
B. Mester Éva Talán… ha kisebbre rajzolom a hegyeket, sekélyebbre mérem a tengereket, a parthoz verődő hegyi patakot csendre intem, itt csobogni tilos, színeimre színoldó lötty kerül, a számra lakat, az álom menekül, gondolataim, ha meg sem születnének, letagadhatók a vadóc szenvedélyek. Talán, ha semmiből életre sem kelek, rezdüléseimmel nem üzenek neked, […]
B. Mester Éva Párhuzam Számodra régmúlt már, ami nálam felszín. Neked csak rianás, ami nekem gejzír. Zabolátlan hőség, felhőssé vált arcod. Gyorsan csomagoltál. Itt maradt a hangod! Szétázom, ha zuhog, te szárazon jössz ki. Szivárvánnyá válok. Nem köt ide semmi.
Forr a dalom. A fura dalom.
Edit Szabó : Dalok a lelkemben Éjszakákon sokszor visszajárok, néma csendben újra élnek álmok, muzsikaszó dallama fülemben, húzd cigány, hisz most is itt vagy vélem. Húzd cigány az én kedves nótámat, húzd cigány, hisz néked is a vágyad, dallamoknak szárnyain repültem, kísérted a hegedűddel léptem. Lakodalom volt a mi utcánkban, daloltam, hogy mindig egyre várlak, […]
Edit Szabó : Gyöngyszemek Kiskertnek a tarkasága belesimul láthatárba, kikeleti tavasz jött el, minden virág életre kelt. Vészeltek át hosszú telet, őrizték a gyökereket, mélyről törnek most előre, új tavasz köszöntésére. Bimbók nyílnak sárgán, kéken, gyöngyszemek a tündöklésben, illatárjuk csalja méhet, a nektárjuk ad életet. Nyílj ki minden virágszirom, gyöngyvirág is illatozzon, ablak alatt hatalmatok […]
Szaunában hozzám lépett fesztelen, megkérdezte miért nem vagyok meztelen. Döbbent arccal mondtam majdnem: szemtelen! De mutatta többek példáján szenvtelen, szabály ellen én vétettem kétségtelen… Elszaladtam szégyenlősen, nesztelen.
