Posted by
Posted in

Poétasétány – Én, Ady Endre

Én, Ady Endre „Őrzők, vigyázzatok a strázsán…” Dőltömre tökmagjankók lesnek, Kis firkászai Budapestnek. Hó alatt alszik minden ősöm, Nincs rokonom, sem ismerősöm. A háztetőn egy részeg hegedős, Minden éjem gyilkos szesszel viselős. Góg és Magógnak bús fia voltam, Lángnak születtem, és hamut szórtam, Cibáltam lakkos, fekete zongorát. Verecke híres útján jöttem, Dévénynél vadul dörömböltem. Megittam […]

Posted by
Posted in

Poétasétány – Balassi Bálint

Mondja, Balassi uram, a lába fáj-e még? Vad török sáncra, táncra, csatára Menni illenék. Ha éppen kérdezik, „szakállas” vicc ez itt; Lábaim törve, bénák örökre, Halálom közelít. De mondja, Balassi uram, megérte hát a harc; Sok bujdosása, számos bukása, Megannyi csúf kudarc? Bár dicsőség helyett hírem csorba lett, Szellemem élő, fennen vitézlő, Győz a balsors […]

Posted by

Poétasétány – Búcsú Váradtól (zenés parafrázis)

Vers: Székely László Zene és ének: Fogarasy Attila Búcsú Váradtól (Janus után szabadon) Hó alatt dermed a sáros mező berkeken árva levél se nő. Zúzmarás, jégtől fagyos lepel Víg Körös-partot így tüntet el. Vár Dunánk felett Urunk, Hej, fiúk, felé futunk. Nem tarthat vissza mély ingovány, hóba-fagyba dermedt magány. Napfényt szikrázó, bíbor sörény, lópata csattog, […]

Posted by
Posted in

Poétasétány – Csokonai-nóta

Sokhúrú cimbalom, Csikóbőr kulacsom, Fársángi dámák tompora. Eldobott keszkenő, Leégett háztető, Hordónak sok kifolyt bora. Cétus és nagyerdő, Erő és eredő, Professzorok zordon sora. Helikon szüzei, Szerelem tüzei, Lillának tündérszép mosolya. Hatalmas szerelem, Emésztő gyötrelem, Bájoló trillák kies hona. Pajkos és zokogó, Játszi a rokokó, Szoknyákkal suhogó szoba. Pozsonyi diéta, Versekből piéta, Disztichonból vacsora. Egy […]

Posted by
Posted in

Három irodalmi limerik

Parainesis Mit üzen népének Kölcsey? „Létedet nemzeted töltse ki: Haza és haladás, Vetés és aratás. Intsenek magyarok bölcsei!” Jókai és a rossz nyelvek Grósz Bellát elvette Jókai, Bizonnyal voltak jó okai. Fiatal menyecske, Sót nyaló vén kecske, Vagyona vonzó, nem bókjai. Hommage a’ Weöres Sándor „Különös nép a hettita”, Hol a papság elhitette: A túlzott […]

Posted by
Posted in

Három ókori limerik

Sámson Sivatag bajnoka, Sámson Haját befonta, hogy lásson. „Levágjuk sörényed, Elveszted fölényed!” Unottan felelte: „Sag’ schon!” Künikosz beszól Pösze volt az öreg Künikosz. Nem tetszett neki a kutyakosz. Rászólt a gazdira: „Szeperje zacsiba, Amit a kutája odafosz!” Senkise bánt Kopogó fapohár Ithakán: „Elvagyunk a király italán. Hazajön Utiszunk, Azután nem iszunk. Kinyuvaszt eszelős ic’akán.”

Posted by
Posted in

Három limerik

A sógor hajóútja Sógorom megjárta Kiotót, Boldog volt: keletre kijutott! Rossz volt az odaút, Tájfun lett, beborult, S telehányt rizzsel egy kajütöt. Emese üzent Csajomnak lakhelye Edelény, Csinoska, egészen üde lény. Így szólt sms-e: „Seggfej! S. Emese” – Szeretni való egy tünemény! Szegény Pali a korcsmában Szereti a piát Palikám, nem iszik annyit egy pelikán […]

Posted by
Posted in

Stílusgyakorlatok – Janus Pannonius

Titus telójára Bőszen nyomkodod, ó, Titusom, mobilodnak a gombját. Ájfon az, úri kütyű: száz lepedőbe került. Úgy hiszed, így okosoknak tiszteletét el is éred. Bár a telód okos, ím: tenmagad ostoba vagy!