A posta melletti játszótéren hintázom. Ugyanolyan jó, mint régen, mikor az sem zavart, ha elázom csak érezzem, ahogy a szél copfomat fújja ide-oda, s a kis Pálma ujja szorosan fogja a hinta láncát, míg másik keze a nyalókás pálcát.   Mikor itt voltam, repültem – legalábbis így éreztem. Most már tudom, ez lehetetlen, de nem […]

Edit Szabó : Fehér galamb Galambpár a levegőben repdesnek egymást kerülve, társát keresi mindkettő, reményekben ők esendők. Csillognak hófehér szárnyak villantanak párat bátran, tavasz titka elvarázsol, szerelemnek tüze lángol. Minden madár társat keres új tavasszal új életet, párra talál a galambpár, csicsergésük már boldogság. Minden ember társat keres új tavasszal új életek, találja meg férfi […]

B. Mester Éva   Ameddig   Amikor közelít a szó, utakat bont fel, végtelent fut egy pillanat.   Ahogy a hajnal belobban, szivárvány feszül, csillag táncol az ég alatt.   Aminek jázminillata szirmait veszti, elfordul és magamra hagy.   Akiért lyukas harisnyás álmaim viselem, divatjamúlt ékszereket.   Ameddig puha göröngyök finom zuhogása felmenti majd az […]

Edit Szabó : Az én hitem “Költő vagyok – mit érdekelne engem a költészet maga ?” Szemem előtt betűk szökkennek, életre kél a vers maga. Olvasásnak bolondja vagyok szerte hevernek kötetek, amíg élek ilyen maradok, kit érdekel, keveredtek. Minden reggel korán kezdődik, hajnali fény bekandikál, ágyam mélyen bekeményedik, hallani – kémény muzsikál. Tavaszi nap ébressz […]

B. Mester Éva   A pillanat   Feneketlen kutak szélén szédül egy pillanat. Horizont útjai mentén nem rohan, nem szalad.   Nem juthat a holnapig sem, tudja jól. Szomorú. Semmit gyászol az ölében, lelke a koszorú.   március 30.

Látja a nyers Földet elbírja, emeli, aki görnyedt, a sárban, mocsokban vergődőt.   Látja még a vizet az örökléttel szenteltet, tisztára mossa a lelket.   Látja a levegőt, forgószéllel takarja be a vacogó vén kerítőt.   Égve a tűzben szívében hamvad el, s szárnyal, fény-lett hamuja.   Megújulás kopogtatja ajtaját szüntelen zörgeti vasalatát, létezés világítja […]

Balatoni impresszió   Forró a délután. A kikötőbe igyekvő vitorlások habzó vízsodor nyomvonalán sorolnak egymás után. Vásznukat vadszárnyú szellő csattogtatja. A szél vihart ígér. Lilában játszik a szürkés-kék ég. Egy gyenge napsugár felhőt húz magára. Súlytalan pamatát fehér fény lakkozza. A vizet surrogva hasítják a könnyű hajótestek. Mire révbe érnek, leszáll az este.

Rózsa Iván: Szomália Milyen szép, dallamos név: Szomália… Van hosszú tengerpartja, még sincs ott turista. Nem megy oda senki ember józan fia: Mert elrabolhat, megölhet a helyi politika. Budakalász, 2017. március 5.

Rózsa Iván: Pancho Aréna Csak egy kerti törpe hiányzik a tetejére: Hisz elég mélynövésű a megrendelője… Giccsparádé ez bizony a javából: A lényeg, hogy innen kisvasút zakatol… Budakalász, 2017. március 4.

Rózsa Iván: Olimpia ürügyén A buzi-szimpatizánsok megfricskázták a diktátort! Most örüljünk vagy bánkódjunk?! Egy ország romjain ülnek lassan halotti tort: Szétfoszlott újra egy régi álmunk… Pécs, 2017. február 26.