Edit Szabó : Az ősz remeke Őszi táj képe tekint rám fényesen, szemem a messzeség felé ragyog, fehér nyárfa kéreg nyit ablakot, messziről intenek a kéklő hegyek. Bokrok sárgállnak a magas fák tövében, rezes arannyal ölelik tó vizét, lassan benőve aljkörnyzetét, mocsári fűcsonkok rejtőzködnek. Őszi táj szemeink gyönyörködteti, színének kavalkádja örömöt ad, villan a napnak […]

Rózsa Iván: Egy lemondás üzenete Ki széllel szemben pisál: Az, bizony mind így jár! Tartsd a farkad mindig arra: Amerre a széljárás akarja… Budakalász, 2017. október 3.

Edit Szabó : Ősz időben delelés Integetnek magas hegyek, tetejükben tél üzenget, kék ég alatt őszi levél, hegy tövében sokat mesél. Völgy ölében még süt a Nap, körülötte békesség ad nyugodalmat az életnek, pihenést a természetnek. Zöldell még a rét, a mező, fölöttük ám jelen az ősz, langyos szellők fújdogálnak, falevelek megsárgulnak. Delelőben a napsugár, […]

Edit Szabó : Éjjeli madár Magas fáknak rejtekében, fák mélyén a sötétségben, lakást talál a madárpár, ahol rájuk biztonság vár. Hold fényénél nyílik szemük, messzire néz tekintetük, élelemre így vadásznak, táplálékot fiókának. Anya szeme távolba lát, tanítja a kicsi madárt, fészek szélén a holdsugár, nagy hatalom az anyaság. Éjjellátó bagolymadár féltő szemei megóvják, hasítja a […]

Edit Szabó : Volt egy randevú Nagyon hosszú évek után felszabadult gondolatom, egyedüllét és a magány, szomorúság, hát kidobom. ismerkedés, beszélgetés után jöhet találkozás, sikeresen éled remény, minden helyén, úgy indulnák. Előttem a férfi arca, bevésődött a szemembe, ne feledjem, rátaláljak pályaudvar rengetegben. Vicces kedvem kerekedett, a kis embert hogy megláttam, hazudott az én kis […]

Paradigmaváltás Ismered ezt a szót: paradigmaváltás? Átíveli élted, akár a szivárvány. Bárhogyan születtél könnyen vagy nehezen; Magadat egyszer csak egy új helyen lelted. Fel is sírtál nyomban jelezve, nem kéne Elhagyni az “édent” új útért cserébe, Ám ezzel elkezdted a földi létedet. Akarod-e vagy sem, senki nem kérdezte. Szivárványnak íve szépen emelkedett, Szülői szem óvta […]

CSENDÜLT A DAL … (Tisztelgés a Zene Világnapján) Hallottam amint csendült a dal… finoman pilleszárnyon, halkan közelített; előrevetítve általa szivárványnak nyolc színe. Pianóban játszott csak nekem, ez csupán a kezdet, éreztem; hegedű után brácsa érkezett, cselló, majd nagybőgő következett. Harmonikus hatást fúvósok szólama álomittast hozott. Klarinét hangja finoman ívelt, lilaként szivárvány színeiben. Behunyt szemmel hallgattam […]

    Balaton. Melegét a Napnak  fodrában haladva, a Balaton  vize  lágyan visszaadta. Bársonyként ölelte testem, könnyedén , lágyan , lebegtem. Sok éve már, hogy partjait nem láttam , számomra még mindég hibátlan. Lenyűgöző látvány a közeli tájak, aprócska, de értékes gyöngyszeme hazánknak! Balatonlelle 2017 július  

Oxigénért kiált lelkem, s a fák fölém hajolnak biztatón. Mit kívánhatnék ennél többet,  ha gyengeségem lassulni kényszerít, s vágyaim gyáván megtorpannak, mint érezni a változó lomb ölelését, a mély kékségben a végtelen erőt, s a mező enyhült sóhajtásából mélyre szívni az új tavasz igéretét.