Rózsa Iván: Szeretet-áradat Szeretet-áradat, szerelem-folyam: Hidd el, nem mindenki olyan! Szeretsz engem, szeretlek téged: És máris szebb kettőnknek az élet! Nem vagyok biztos magamban, sem benned: De a szeretet mindig szeretetet enged. Árad a szeretet, Isten szeretetet ád: Mondd, még meddig várjak rád?! (John Cassavetes: Love streams) […]
Ha idejében ébredsz, lábad földre téve gazdagítod értelemmel, mit tegnap megalapoztál magad és világod hasznára, ez jó, ez kell! Örülsz, hogy élsz, hogy időben ébredtél, és kéred, hogy ez így legyen nap mint nap. De ha elméd félrevezet, s ellököd a segítő kezet, kegyetlen játékod mélybe húz, mire ráébredsz, késő lehet, jajkiáltások hasítják […]
Rózsa Iván: Nektek mindent szabad? Minket átvilágítanak a reptéren, ti akár bombát is hozhattok: Pedig ti vagytok a vendégek, s mi az őslakosok… Mi betartjuk a törvényt; ti kordont szegtek, határt hágtok: És ráadásul mindezt még jogosnak is tartjátok… Nekünk furcsa a csador, titeket zavar a miniszoknya: Eltelhet pár évtized, és […]
Rózsa Iván: Kellett, de mennyi az annyi? Mennyibe került a kerítés, mennyit loptak el? Vörös Csepel harcára, hangjára Felcsút felel… Közös kondér mellett hülyítik az embereket: És közben közösen gerjesztik a fajgyűlöletet… Budakalász, 2015. november 2.
Rózsa Iván: Kacumoto hatása (Az utolsó szamuráj) Parsifal megmentette Amfortas lelkét, És egy percig sem bánta a tettét. Algren kapitányt is tán a „részvét tette tudóvá”, És vált zsoldosból hitéért harcoló önfeláldozóvá. Bolondok a Grál-lovagok, a szamurájok? A becsületért küzdők csoda-mókus mutánsok? Istenek alkonya korszaka, a Föld csillaga hulljon?! Kellenek […]
Hazajárnak mind, akik elmentek, mint a szél, testtelenül járnak be minden utat, érintenek fát, virágokat, szomját oltani a vágynak régi szerelemről dalolnak, kopjafák tövében keresik a múltat, szülőházuk helyén eltűnt nyugalmukat, üzenik a távolban kéklő Hargitának, az Oltnak, a Marosnak, hogy újra hazajárnak keresni nyomdokát egy eltűnt világnak, mint a szél, testtelenül. […]
Hazajárnak mind, akik elmentek, mint a szél, testtelenül járnak be minden utat, érintenek fát, virágokat, szomját oltani a vágynak régi szerelemről dalolnak, kopjafák tövében keresik a múltat, szülőházuk helyén eltűnt nyugalmukat, üzenik a távolban kéklő Hargitának, az Oltnak, a Marosnak, hogy újra hazajárnak keresni nyomdokát egy eltűnt világnak, mint a szél, testtelenül.
Rózsa Iván: Istenem, istenem… Istenem, istenem: Szeress engem! Istenem, istenem: Ne hagyj el engem! Istenem, istenem: Maradj magyarnak! Istenem, istenem: Ne hagyd, hogy felfaljanak! Budakalász, 2015. október 25.
Rózsa Iván: Kacagó halál Most még azért ne hörögjünk, Sokkal inkább röhögjünk, Életen és halálon: Köhögő emberi bolhákon! Budakalász, 2015. október 21.
Rózsa Iván: A Semmi is semmis… Az embereket elhagyják az isteneik… Az emberekkel együtt pusztulnak az isteneik… Elmúlnak immár a halhatatlanok is… Ezzel a földi világ örökre semmis… Budakalász, 2015. október 20.
