Edit Szabó : Öreg cigány hegedűje Öreg cigány hegedűje, a mosolya örül véle, húzza vonót, nem sajnálja, dallamai muzsikálnak. Messzire jár gondolata, réges-régi udvarokba, kicsiny házak szegletébe, nem bújdokolt az estében. Apja mellett vígan lépdelt, hegedűje a kezében, kicsiny legény korán kezdte, örökségét átalvette. Zenének a szeretete beívódott a lelkébe, mesterségét kölcsön kapta, a fiának […]

kezed melegét testemen őrzöm kezed melegét, őrzöm, mivel sejtjeire esne szét, nyitogatva a test rejtekét, péppé sűrűsödne, légkörbe kérgesedne, szem elől tévesztené a fény idegi rezzenéseit, tengernyi veríték önt el, tüdőmben jégkásányi szörty- zörej, jövőnk eggyé sűrűsödött perceit szürcsöli az idő, elringat a múlt, akaratlanul is egyensúlyba kerül a világ, látványosan fogynak az évszakok egymás […]

– parton, vízen Bőrömet átszőtte a nap fénye, Tűje aranyhálót festett Minden centiméterére, Mintát alkottak közé A hársfa levelek, rajtuk Átszöktek az ezüst-veretek. Feküdtem fénypáncélban A türkiz víznek partján, Horizont szélének szélesre tárt karján, Felhők résén ég-kék-szem a tükröt pásztázta, gyöngyház pikkelyeit gyermekként vigyázta. Távolban, közelben minden remegett, kettő közt lebegtem Sem a víz, sem […]

Abban a percben a végső lehelettel a Mindenséggel.

gondosan felteszi sminkjét örökre ívelt tetovált szemöldöke valószínűtlenül döfködi a komor tétova reggelt okos telojába mélyed majd bamba selfie-jével szemezve döbben rá otthon felejtette őszinte m o s o l y á t

Mint gyöngy, gurul eléd a pillanat, lobban a láng, a varázs elillan.   Halkan sír a szív, az Őszt idézi, holott a Tavasz csókját kéri.   Télen tükröző, szűz hó alatt csitul csendesen rejtőző mag.   Csörtető kardok ontotta vér, hiábavaló fájdalmat mér.   Mit viseljen el még Földanya? Ne legyen már Földünk bűntanya!

Edit Szabó : Csendes este Sötét árnyakat hozott az este, kövér lámpatestek ébredeztek, fényük alávetül díszelegve, sétányon sárgásan elterülve. Van még élet kora nyári napokon, vendégek ülnek enyhe padokon, beszélgetés zaja nem zavaró, jól érzi magát minden látogató. Csendes nyári este halkan énekel, nem zendül a hangja, csendben elmerül, pihennek a fák is, alszik a […]

Edit Szabó : Régi szeptember… Susog halkan őszi szél, messzi időkről mesél, szeptember még oly csodás, miénk volt a látomás. Fiatal pár szerelme legyen beteljesedve, harangzúgás, esküvő, újjat cserél a gyűrű. Emlékemben mindig él, de élveztem örömét, nagyon hamar véget ért, hatalmas a veszteség. Névnapomhoz pont egy hét, évforduló, már emlék, szívem mélyén örökké, nincs […]

Edit Szabó : Vágyok rád Vágyódom egy érintésre, vágyódom az ölelésre, vágyódom a mosolyodra, álmomban is arcod vágyom. Vágyódom a két szemedre, vágyódom a te lelkedre, vágyódom az örömödre, álmomban is arcod vágyom. Vágyódom a két kezedre, vágyódom az életedre, vágyódom csak te légy enyém, álmaimból ébredek én. Nem érzem az érintésed, nem érzem a […]

Edit Szabó: Ősszel a tavasz / Haiku-csokor / Hajnali harmat későn ébred fényesen, ősz felé siet. Napsugár dereng, kelet felől lassan kél, szeptembert jelez. Még fűt melege, forró fénye felhevít, este csendesül. Lassan lemerül, hosszabbak az éjszakák, fénye is kihűl. Emberek hava sorakozik hirtelen, évszakok szava. Ősz után a tél ünnepekkel búcsúzik, az év véget […]