Esik. Ablakomból nézem gondolatok nélkül. Jó ez az álmos semmittevés. Eleven ritmust dobol a csend, dallamot keres, hogy verssé legyen, nem kell most a rím, nem kell a szó, hallom zenéjét, és ez olyan jó!

  Nagyanyánk idején jó kenyeret ettünk, naponta egy malomkeréknyi fogyott, szüleink az asztalhoz nem ültek gonddal, hogy a családnak jólessen minden falat. Délutánonként suhanc testvéreim az erdőből száraz ágakat hoztak, a kemence mellé rakták rendben, mert a kenyérsütésnek járt a tisztelet. Nagyanyánk mindig szombaton sütött, vasárnapra legyen friss kenyér, pénteken este megfőzte a krumplit, annyit, […]

Akkor is hullott a levél csak én nem láttam az utat feléd többször megjártam de azon a napon minden más volt magammal vittem legszebb álmom hogy legyek állhatatos mint a fenyő lombja s ez nem volt életem szalmalángja úgy éltünk hogy elszállt minden kétely az idővel múlt álarcos ifjúságunk s bár a város arcát is […]

Kakukk hangját hozza messziről a szél, aggastyán tölgyfák alatt fejedelmi pompában pihen a fáradt fény. Rodostóból üzen a jó deák, a hírt hallani kihúzza derekát, figyel a két öreg: Szilvafáink gyümölcse már beérett, szőlő a dombokon, míg ellát a szem, Urunk imáját is, reméljük, Isten meghallgatja, s fordít a sors az otthoni helyzeten. Megszerettem ezt […]

Mi mást tehetnél az ég alatt ha rongyos foszlányai nyaldossák nyakad végig folynak hátad közepén mint emeletről könnyedén ha rád öntik a kézmosó vizet érzed cipődben is ettől sikítanàl de nem teszed s míg csitítod forró véredet az eget lesed lesz-e vége már vagy ernyőd kinyitod s az eső eláll?

Alkalmazkodsz minden körülményhez, magadra erőlteted a kényszer zubbonyát, mint cipőd, bár lábadnál kisebb, nincs választásod, viseled öntudatlanul, közben emelkednek bensődben a falak, és képzeled, hogy rejtekükben jól érzed magad, nem tudsz semmit, mit tudnod kellene, biflázol kéket-zöldet, abrakolsz biót, csukamájolajat, hordod, mit a szigor rád ruház portörléstől Pitagorászig, közben a migrén pokollá teszi napjaid, és […]

Dolgozni “pontosan, szépen„ lenne jó, de hol van ez ma, káoszba full a perc, az óra, dönteni nehéz, mások élete itt a tét. Jó lenne most is egy bölcs tanács, ingoványon a túlsó partra hogy jutunk? Időnk kevés, s mi ránk vár sejtelem csupán, Urunk, segíts nekünk, hogy mocsárban el ne süllyedjünk!

Látod a kis patakot? Mily csobogón bukik át mindegyik új akadályon, útjában magához ölelve ezernyi gyenge kis ér locsogását! Lám, a lapályra leérve néha megárad, s rombolva rohanna szilaj hullámaival, mégis lomha folyamként ér el a célig. Így vagyok én is. Mintha ma lenne, mikor verseim ritmusa, ríme dalolt életünk szép tavaszáról… Mára megalszik számban […]

Nem keresem, a vers mit akarhat üzenni; Hallgatom csak a ritmust, hogy ver benne a szív – Vajon van-e neki? Csillan-e napfény törtarany szavakon, És dallama nárdusolaj-e fülembe? Szólamait szinezi-e kíséret, És mi a hangszerelés: Főnévre csak a főnév, és az igére mindig ige? Rím-e a ragrím?… Zönge a tompa? S mondd, hol az alt, […]

Elcsendesült a Balaton, távolban bóják ringanak, most messzinek tűnik a part Badacsony hegyei alatt. Fák, bokrok, szegélyek, gyöngykavics az úton, élesen csikordul lassú léptem alatt. Vijjogó sirályidő, szárcsák színes tollát kunkori módra borzolja a szél. Fövenyre csap a hullám, ősz ölelkezik a fákkal, minden csók után kevesebb a levél. Csupaszra borzolt tört kusza ágán, gerle […]