Az Univerzum ölelése Ülj az ölembe, jöjjön a holnap. Nevessen bennünk, a hold és a nap. Ringjon a dallam, lágyan karodban. Legyél a szó, a szép kimondatlan. Gyermek a férfi, tündököl a nő. Az élet és halál, elröppenő. Ó de szép világ, titok vagyok én. Ringató virág, ott a közepén.
Edit Szabó : Bölcső dala Ring a bölcső jól esőn, benne apró csecsemő, ringatódzik piciny teste, világát is elfeledte. Ősidőknek az ágyában, a faragott nyoszolyában kicsi teste megnyugodhat, csendességben szunyókálhat. Édesanya szeme rajta, lábaival is ringatja, álma legyen békességben, ring a bölcső csendességben. Édesanya dúdolgatott, míg gyermeke aludhatott, anya hangja megnyugtató altatódal, vígasztaló. Nem kellett […]
Mindig azért aggodnak kit igazán szeretnek.. Akiért a szív kegyetlenül szenved. Te soha nem voltál az enyém Csak kaptam belőled mind éhes száj egy falat kenyért.. Így hamar magamba tömtelek s most újra hiányodtól szenvedek. Éhességem örökös hisz a szív magányában szerelmes. Tudom te soha nem leszel enyém.. De ha ölelhetlek csókolhatlak Újra magamba tömlek […]
Te elmész, s én maradok. A mesénket tovább álmodom. Csak akkor már az emlék vezet. Bennem él a kép hű szerelem. S bennem él a tőled kapót csend. Szeretet szerelem béke. De hát, ha későn is, de boldog voltam veled. Hisz voltak lopót csókok s boldog percek. Volt érzés szép és kegyetlen, Hol sebet […]
Állvány előtt maszatos lányka, Bőszen túr a hajába. Majd vászont feszít rája. S kelléket ráhelyezi a palettára Egy halvány folt a vásznon S egy újabb ecsetvonás. És egy hatalmas kiáltás! Nem tudom, Ezer annyi dühvel rótt csík feszít Távolból nézve valami meg bújik Hát az erdőnek görcsös tája. Gyertyafény a fél homályba. Egy ember […]
B. Mester Éva Táskába zárom Nővéreimtől kinőtt ruhát kaptam, a bátyáimtól iskolaszereket. Az első új táskát már magamnak vettem, korrepetáltam kisebb gyerekeket. Most is megvan, betonból készült, ebben gyűjtögetem az életemet. Néha nehéz, de kibírt eddig bármit, biztosan tartja most is a kezemet. Belefér a tavasz, a böjti szelek, a vers, […]
Csupán egyfélén Ahol a fény s árnyék egybesimul ahol a bánat s öröm meglapul mint búbos kemence hajlékában vad kutya és macska barátságban. Ahogy igazságtalanság robaja hosszú téli estének hangulata mint frissen főzött kávénak illata elvegyül a derű ártatlansága. Amint vándor alakjáról leváló sár és arany köszön az eliramló tétova közelségnek és messzeségnek nincs jelentősége […]
Nincs más dolgom Nincs más dolgom, mint hogy türelmesen várakozok, váratlanul elcsitulnak a zajok. Nincs más dolgom, mint nesztelenül nézni a jelet, figyelni, hogy egy jel, mit is jelent. Nincs más dolgom, mint elhagyva tettetést, égzengést, látni mindazt, ami ékkővé lesz. Nincs más dolgom, mint vihar utáni felbátorodásban, némán állni a mozdulatlanságban. Nincs más dolgom, […]
Néha kicsit… Néha nem szólni, csak hallgatni a sírást, a zuhanást, a morajlást talán megérintene egy lehelet. Néha nem válaszolni, csak ott lenni markolni a dühöt, a tehetetlent lehet, megjelenne a csend bent. Néha nem ártani, csak tapintani simogatni, cirógatni, hintáztatni kicsit magasabbra emelni, röptetni. Néha nem szorítani, csak tartani a […]
Tűzvirág Tűzvirágon ringó, illatán bódító Karmazsinként izzó, vágyad add nekem. Szórd szét szép szerelmünk, örömünkben teljünk – Legyél ma velem. Bíbor hold ha éget, szülessen az élet Nyíló szép virágom, öleljük egymást. Rejts el most magadba, szoríts karjaidba – Álmodj ma csodást. Vágyunk fojtva felel, izzó csókot lehel Szirmok skarlát fényén, életünk virul. Leszakítottalak, magamban […]
