Balatoni impresszió   Forró a délután. A kikötőbe igyekvő vitorlások habzó vízsodor nyomvonalán sorolnak egymás után. Vásznukat vadszárnyú szellő csattogtatja. A szél vihart ígér. Lilában játszik a szürkés-kék ég. Egy gyenge napsugár felhőt húz magára. Súlytalan pamatát fehér fény lakkozza. A vizet surrogva hasítják a könnyű hajótestek. Mire révbe érnek, leszáll az este.

Rózsa Iván: Szomália Milyen szép, dallamos név: Szomália… Van hosszú tengerpartja, még sincs ott turista. Nem megy oda senki ember józan fia: Mert elrabolhat, megölhet a helyi politika. Budakalász, 2017. március 5.

Rózsa Iván: Pancho Aréna Csak egy kerti törpe hiányzik a tetejére: Hisz elég mélynövésű a megrendelője… Giccsparádé ez bizony a javából: A lényeg, hogy innen kisvasút zakatol… Budakalász, 2017. március 4.

Rózsa Iván: Olimpia ürügyén A buzi-szimpatizánsok megfricskázták a diktátort! Most örüljünk vagy bánkódjunk?! Egy ország romjain ülnek lassan halotti tort: Szétfoszlott újra egy régi álmunk… Pécs, 2017. február 26.

  A vihar … Mint a villám hirtelen, elszállt a félelem. A mennydörgés nagy robaja, az elemi erő minden fénye és zaja, a puha selymes fű lágyan simogatva, – vizesen- mezítelen talpamhoz tapadva, egy forró és nehéz nap után a vihar megérkezett! S az elmúlt éveknek – itt vége lett! Az a sok szorongás … […]

Edit Szabó : Mondhattam volna Szerelem tüze hirtelen lobban követi oly hamar esküvő, lelkem és szívem a mennyekig ér, örökké ” boldog, mert veled él “, két szív kapaszkodik egybe, halad a sors szekere, épül a családi fészek, ” a tárgyak összenéznek, s téged dícsérnek ” szerelmem, mely kezed nyomán teremtett, érezzük a boldog jövőt, […]

BIZTATÁS     Te kezet nyújtottál, mikor bajban voltam, mért nem fogadod el most az én jobbomat? Nem akarsz gyengének látszani előttem, ezért utasítod el segítő kezem?   Kihúzod magadat, felveszed álarcod, erőt sugározzon minden mozdulatod. Csak én tudom, mi dúl rebbenő lelkedben, Mi az, ami sújtja fájón a szívedet.   Nézd, megjött a tavasz, […]

B. Mester Éva   Haiku csokor   Csak a napsütés ragyogja túl álmomat. Szívem a Napot. * Sáros az utca, por kavarog lelkemben láthatatlanul. * Utat nyit az ég. Fecskeszárnyak nyomában légnemű vágyak. * Levegőhöz jut szabaddá vált rabmadár. Partra vetett hal. * Kitisztult az ég. Egyedül kesereg az árnyékok árnya. * Mindkettőnket lát, szemét […]

TISZTA SZÍVBŐL NEVETNI   Egymás szemébe nézve Jóízűt nevettünk! Emlékeket idéztünk: Régen, havasokban fenn, Kezünk nem eresztettük, Futottunk tisztás felé. Ágak arcunkat verdesték, Mi ezzel mit sem törődve, Vidáman, hangost nevetve Szálltunk boldogság elé. Kis csermely állta utunkat, Te karodba kaptál, “Ez számunkra nem akadály! Cipellőd vizes ne legyen!” Selymes fűbe túlparton leraktál, Kezed kezemet […]

Fogj kezedbe mint egy kismadarat, Ki minden zajtól megriad, Ki félénken mindenre rebben Legyek vendég a tenyeredben. Legyek ott védetten, ki megmaradtam, Ki nem vesztem el, míg mögötted haladtam, Védett voltam tépő, erős széltől Nem zuhantam földre fáradtan örvénytől. Boruljon rám kezed, mint dióra héja, Több legyen a védett, mint a rabló héja, Meleg tenyered […]